Éljen Macbeth, a későbbi király!
A Shakespeare-drámák filmes adaptációival nemhogy a Dunát, Európa valamennyi folyóját lehetne rekeszteni. Nincs ez másként Macbeth kálváriájával sem, hiszen többek között Orson Welles, Kuroszava Akira (Véres trón címen) és Roman Polanski is vászonra vitte már a klasszikust. Ezúttal egy ausztrál tehetség, A Snowtown-i gyilkosságokkal bemutatkozó, majd jövőre az Assassin’s Creed filmmel érkező Justin Kurzel előtt adatott meg a lehetőség, hogy emlékezetes módon mesélje el a skót király történetét.
Éljenek az írók?! Macbeth (Michael Fassbender) és Banquo (Paddy Considine) a győztes csata után boszorkányokkal találkozik, akik igencsak fényes jövőképet festenek számukra, hiszen előbb, vagy utóbb mindkettejük családja a skót királyi cím birtokosa lehet. Főhősünket felcsigázza a jóslat, kiváltképp, hogy az első része szinte azonnal beteljesül, lévén a győzelem végett Cawdor thánja lesz. Azonban a királyi cím öröklésének joga nem őt illeti, így csak akkor teljesülhet vágya, ha merényletet követ el Duncan (David Thewlis) ellen, amit végül meg is tesz Lady Macbeth (Marion Cotillard) hathatós segítségével. Természetesen bűnük nem maradhat bűnhődés nélkül…
A cselekmény fővonalát ugyan nem szakítja meg a Jacob Koskoff, Michael Leslie és Todd Louiso fémjelezte írói trió, azonban a már valószínűleg jól ismert történetet más mederbe terelték. Tudván, hogy a teljes drámát lehetetlen - meg értelmetlen - lenne újra elmesélni, így ügyesen csavartak egyet rajta, illetve olyan motívumokra is fektettek hangsúlyt, amelyek eddig nem igazán, vagy egyáltalán nem voltak rivaldafényben. Utóbbi legfőbb oka a két főhős drámai szálának erőteljesebb kihangsúlyozása, gyorsabb elmélyítése volt, s rajtuk kívül mindössze MacDuff (Sean Harris) kapott kellő teret. Ő is csak annyit, amennyi a végső, már-már westernbe illő párbajhoz kellett. A show, don’t tell elv helyenként túlzott alkalmazása egyébként jelentősen megnehezíti a film értelmezését az eredetit kevésbé ismerők számára, de ezt leszámítva a forgatókönyv tökéletesen működött a vásznon.
Éljen a filmipar! Noha ezáltal a film feleslegesen szortíroz a potenciális nézői között, azért a látvány és a hangulat még a mű kissé hektikusan vezetett cselekményét kevésbé megkedvelők számára is pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét. Kurzel ugyanis remekül használja fel testvére (Jed Kurzel) lüktető dallamait, Arkapaw egyszerű, mégis hatásos beállításait, a színekkel meg szabályosan fest a vászonra. Talán A hős volt az utolsó olyan alkotás, amely ennyire fantasztikusan játszott az árnyalatokkal, a Shakespeare-adaptációk közül pedig minden bizonnyal Kuroszava zseniális Lear királya (Káosz) lehetne a megfelelő viszonyítási alap. A klasszikus értelemben vehető színek kivételes alkalmazása mellett a köd használata is kiemelt szerepet kapott. Akkor és ott jelent meg a balladai homály megtestesítője, ahol kellett, valamint egészen csodálatosan adta vissza Albion, meg a korszak mitikus világát.
A habot ama bizonyos tortán azonban az alakítások jelentették. Fassbendert nem láttam a filmben, csak Macbethet, akivé teljesen átszellemült. A karakter lényegét saját bevallása szerint - részben - a rendezői értelmezésnek köszönhetően tudta ilyen jól megfogni. Hasonlóan tekintélyt parancsoló teljesítményt könyvelhettem el Cotillard neve mellett, aki a Piaf óta nem kapott ennyire testhez álló drámai szerepet. Alakításaik díjakért kiáltanak, de félő, hogy karaktereiknek nem lesz elegendő lobbiereje a bíráknál. Ez inkább a francia színésznő “tragédiája” lehet, hiszen idén viszonylag kevés komoly kihívója lenne, míg filmbeli férjének még mindig ott lesz Jobs szerepe.
Éljen Macbeth? Kurzel értelmezése a szkript végett kicsit merészebb vizekre evez a kelleténél, de mindezt az egyediség jegyében teszi. Alkotása mind a látványban, mind pedig hangulatban sikeresen tér el társaitól, ezáltal - a sztárok hibátlan teljesítményének is köszönhetően - maradandó élménnyel gazdagítja nézőit. Legjobb Macbeth-adaptációnak tehát aligha, (egyik) legjobb Shakespeare-filmnek már különösebb aggályok nélkül nevezném. 9/10
