Miért hittem én azt, hogy egy remek posztapokaliptikus akciómozit fogok én majd kapni, ha meglesem a Jamie Hewlett és Alan Martin képregényéből készült Tank Girl-t, amikor se az imdb pontszáma, se az olvasott kritikák nem kecsegtettek semmi jóval, csak az a fránya filmes plakát… Rachel Talalay képregényadaptációja könnyen lehetett volna kultfilm, ám végül nem sikerült neki beteljesítenie az elvárt szintet, és egy kupac lótrágya lett belőle.
2033-ban járunk, amikor a maradék vizet birtokló Kesslee markában tartja az egész világot, hiszen akié a víz, azé a hatalom. Ám ezzel sem a darabolók, akik egy gonosz kísérlet folytán váltak mutánsokká, sem pedig a tankjára felvágó szöszi, a vakmerőségből jeles Tank Girl nem ért egyet. A két csapat hamarosan összefog és egy nagyszerű tervvel a markukban úgy határoznak, elérkezett a világmegmentés ideje…
Rengeteg pozitív tulajdonsága van a filmnek még úgy is, hogy végeredményében nagyon nem állt össze a minőségi adaptálás. Lori Petty a film főhősnője sok kritikát kapott a színészi játéka miatt, hiszen túlságosan is ripacskodóan viselkedett a kamerák előtt. Azonban kijelenteni azt, hogy ez baj a Tank Girl-nél, hatalmas hiba lenne, mivel Tank Aranka egy olyan főhősnő, akinek be nem áll a szája, punk, rátermett, és szeret erotikus kapcsolatba keveredni egy tankkal, egyszóval, megállíthatatlan. Ehhez pedig tökéletesen illett a ripacskodó viselkedés.
Rachel Talalay, ha egy kicsit is rátermettebb, akkor simán elhozhatta volna nekünk a Mad Max női változatát, ami még a poénos hangvételével is egy kicsit színesíteni akarta a sivatagos, kipusztult Földet. Sajátos hangvételű alkotást lehetett volna kihozni a – véleményem szerint minőségi – alapanyagból, ami ráadásul a játékidő alatt többször is megmutatta a foga fehérjét. Ugyanis Talalay nem csak élőszereplős anyagot használt a film elkészítéséhez, hanem rajzfilmes megvalósítást is. Ez az ötlet viszont annyira jól sikerült, hogy magasan lesöpri az egész élőszereplős játékperceket, mert a megrajzolt animációkban mutatkozik meg igazán, hogy mit is nyújthatna egy „tökös” Tank Girl. Veszettül laza, hangos és felszabadult képet fest magáról az alkotást azokban a másodpercekben, amikor nem Malcolm McDowell unott képét kell bámulni. Ice T mutáns kenguruvá válása pedig csak hab volt a tortán, nem beszélve a rettentő gagyi akciókról és szanaszét vágott történetről.
A Tank Girl tehát hatalmas csalódás lett végül, mert jóval több volt benne, mint amit ki tudtak hozni belőle. Ha netán pedig valamelyik stúdió úgy dönt a közeljövőben, hogy újra nekifutnak, akkor adják George Miller kezébe a képregényt, mert elhozhatja a nőknek a hőn áhított képregényadaptációjukat, ami mindenkinek ugyan, de legfőképpen nekik szól majd. 3,5/10
