Tex Murphy - The Pandora Directive

A radioaktív Máltai sólyom

2016. április 06. - Duba Dániel

Amikor a harmadik világháború után a jövőbeni San Francisco legrohadtabb, mutánsok lakta negyedében ülsz egy bárban... a nő akit már hosszú ideje kerülgetsz, közli veled, hogy odébb áll a városból... a zsebed üres, a torkod kiszáradt, a főbérlőd pedig épp készül a kilakoltatásodra, nem vágysz másra csak valami hidegre. Valami hidegre amit leguríthatsz a torkodon és valami hidegre amit keresztülröpíthetsz az agyvelődön...

A számítógépes szórakoztatás történetének volt egy rendkívül ambiciózus és naívan tökéletlen időszaka, amikor is a játékok az újító szándék és a történetmesélés jegyében születtek. Még bőven a kalandjátékok egyeduralma alatt, mikor is az ipar olyan popkultúrába égett, azóta pedig már klasszikussá érett neveket termelt ki, mint a Day Of The Tentacle, vagy a Monkey Island, megjelenni látszott egy külön műfaj a műfajon belül, a Full Motion Video (FMV) játékok. Később a kalandozások időszaka a 90-es évek derekán túl kezdett veszíteni a lendületéből, köszönhetően az olyan nevek megjelenésének, mint a Command & Conquer, a Tomb Raider, vagy a Starcraft. Aztán pedig besétált Gordon Freeman a szarukeretes szemüvegében (talán az első hipszter a játéktörténelemben), és nemes egyszerűséggel pépesre verte a kalandjátékok képzeletbeli fejét egy darab feszítővassal. De még mindezek előtt, a nagy 3D forradalmat megelőzően, a “filmbejátszásos” kalandok olyan közönséget szolgáltak ki, akikre minden kétséget kizárólag illett az a bizonyos jelző: GEEK.

tex.png

Amikor a harmadik világháború után a jövőbeni San Francisco legrohadtabb, mutánsok lakta negyedében ülsz egy bárban... a nő akit már hosszú ideje kerülgetsz, épp közli veled, hogy odébb áll a városból... a zsebed üres, a torkod kiszáradt, a főbérlőd pedig épp készül a kilakoltatásodra, nem vágysz másra csak valami hidegre. Valami hidegre amit leguríthatsz a torkodon és valami hidegre amit keresztülröpíthetsz az agyvelődön. Rég nem foglalkoztatott magánkopó vagy, egy gyűrött régi fénykép, ami másra nem jó, csak hogy feltöröljék vele a pultra löttyent olcsó whiskyt. Egy ilyen felütés pedig predesztinálja az ajtót, amin belép valaki, aki megbíz egy melóval ami nagyon egyszerűen hangzik, de később kiderül hogy nem az, de persze szemrebbenés nélkül kiállít egy csekket az összegről amit elsőre odaböksz neki. Eltűnt, fontos nekem, találd meg, ez itt a szám amin elérhetsz, sok szerencsét. Persze Tex Murphy az egész Chandler és Hammet életművel a gardróbjában, Bogart fényképével az ágya fölött nagyon is jól tudja, hogy miután kinyílt az az ajtó, már semmi sem lesz ugyanaz…

Innen a főhősünk felveszi a történet fonalát, és egy sorozatgyilkossági ügyön keresztül egy titkos kormány összeesküvés nyomaira bukkan, melynek szálai egészen a XX. század egyik legnagyobb rejtélyéhez, a Roswell-incidenshez és vele együtt az egész földönkívüli mitológia gyökeréhez vezetik őt. A storyról nem is nagyon árulnék el többet, mert egy kalandjátékban leginkább ennek kibontása a játék lényegi része, minden esetre jó pár nem várt meglepetés, NSA ügynök, pisztolygolyó, hulla és femme fatale keresztezi majd az utunkat a végéig.

tex17.jpg

Na jó, be kell valljam a játék korántsem annyira hard-boiled, mint ahogy az előbb hangzott sőt, alapjában a hangvétel kifejezetten komolytalanra van véve, a humor pedig elég határozottan képviselteti magát. Néhol egyfajta ártatlan bájjal, olykor viszont éjfeketén, és ez leginkább a főszereplőt alakító Chris Jones-nak köszönhető és az ő Tex Murphy attitűdjének, amivel a többi karakterhez és a húzósabb helyzetekhez hozzááll. Hordja az old-school detektívek viseltes jelmezeit, mint a dögös ex-feleség, a lepukkant iroda a lepukkant város vesztesebbik felén, a ballonkabát, az elmaradhatatlan pesszimista "fuck-that" hozzáállás... Ugyanakkor mégiscsak egy elnyűtt teniszcipőt visel, se a kártya, se a szerelem nem áll jól neki, a frappáns megjegyzései sem mindig érnek célba, ahogy az ökle sem, ha épp arra kerülne a sor. Viszont hála nekünk játékosoknak, ha éppenséggel nyomozni kell, abban történetesen nincs hiba.

A játék egyik legfőbb erénye a hangulata. Ez a mocskos, futurisztikus neo-noir és a régi vágású chandler-i krimi átszüremlik a monitoron, miközben hullámokban áraszt el a filmes bejátszások miatti 90-es évek. Ez, és a mindent lehelet vékonyan átszövő komikum adja az egész velejét, ugyanakkor valójában az a legjobb benne, hogy nem fél a megfelelő pillanatokban komolyan venni magát, és átcsapni a drámaibb hangvételre. Emiatt lesz Tex Murphy karaktere is igazán élő és átélhető. A párbeszédek közbeni morális döntések, ehhez mérten szervesen befolyásolják a story alakulását, és nem utolsó sorban itt osztja a főszereplőnk a legaljasabb beszólásait.

tex15.jpg

A kalandozás first person nézetben, egy viszonylag szabadon bejárható 3D-s környezetben zajlik, és amint interakcióba kívánunk lépni egy karakterrel vagy tárggyal, indul be egy-egy filmbejátszás. A kalandjátékokból ismert térkép segítségével utazhatunk egyik helyszínről a másikra, megérkezve pedig bejárhatjuk annak szobáit, utcáit, tereit, szinte minden szegletét. Ha vizsgálódásunk közben valami, vagy valaki felkelti a figyelmünket, rákattintva meghallgathatjuk hősünk elmés hozzáfűzni valóját a dologról, vagy akár interakcióba is léphetünk vele. Minden bizonnyal nem szolgálok nagy újdonsággal ha azt mondom fejtörők is lesznek, ezek nehézsége pedig néhol igen kemény. Van viszont egy okosan beépített súgó rendszerünk, mely nem csak abban segít, hogy nehogy egy erősebb puzzle kiváltotta tesztoszteron löket a monitorunk, vagy klaviatúránk vesztét okozza, hanem abban is, hogy hosszú elakadás esetén egy jól irányzott félmondattal visszatereljen minket bárányokat a helyes útra. A játék meglepően hosszú, és ugyan a fő történeti szál lineáris, mégis kellőképp szövevényes és szerteágazó. Erre jön még a két választható nehézségi fokozat, valamint a 8 lehetséges befejezés, ez pedig már elég nagy teret ad egy kalandjátékhoz képest.

Lévén hogy interactive movie-ról van szó, a játék fontos és talán legszórakoztatóbb elemei a filmes bejátszások. Egészen elképesztő az a minőségbeli paletta, amit a színészi alakítások vonultatnak fel. Megtalálható a “rávettük a bűfés csajt, hogy tanuljon be két sort” magasságoktól kezdve, a “szerződtessünk legalább egy ismert arcot a hollywoodi alsó-kőzépből” (Kevin McCarthy, Tanya Roberts és Barry Corbin) kategóriáig minden, egy valami azonban közös, a lelkesedés. És ez nagyon is meglátszik, nem csak az alakításokon, hanem az egész játékon, ugyanis az akkori viszonyokhoz mérten vérpofi a technikai prezentálás. A grafika a mai indie és pixel dömpingben nyakig merülve egyáltalán nem látszik gagyinak, még úgy sem, hogy a felvett film anyag messze nem HD, nagyon, nagyon messze nem…

tex13.jpg

Nem lenne okos dolog elhallgatni, hogy ugyan jelen cikkünk tárgya egy teljesen önálló játék, a “Tex Murphy brand” számol még ezen kívül öt másikat. Kettőt egészen az ősidőkből (Mean Street, Martian Memorandum), másik kettőt egy teljesen hasonló, filmes, 3D-s környezetben mozgó kalandjátékként a 90-es évek második feléből (Under a Killing Moon, Overseer), és végül az utolsót… tavalyról(!!!) (Tesla Effect). Igen, ezek a piszok banditák a több éves fejlesztés és egy jól sikerült kickstarter kampány alatt összeszedték az összes jelentősebb, majd’ húsz évvel ezelőtti fő- és mellékszereplőt, és megcsinálták a hatalmas cliffhangerrel bevégzett utolsó rész folytatását. A project élére pedig nem más állt, mint az egykori Access Software (ők a felelősök az összes Tex Murphy játékért) alapítója, dizájnere és pénzügyi feje. Maga az alkoholista Indiana Jones, Rick Deckard és Philip Marlowe kémcsőben fogant ikertestvére, Chris Jones személyesen. De sokan csak úgy ismerik, Tex Murphy.

A cikk, magyarország legnagyobb kalandjátékos oldalán jelent meg először: adventuregames.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr218557070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Circus 2016.04.09. 00:52:44

Elakadtam ott, hogy nem tudtam mivel a CD-t lejátszani, és jött a zöld izé.
EZ kb 25 éve volt, tán még megvannak a lemezek valahol... :)

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.04.09. 11:03:48

@Circus: Az elég kellemetlen lehetett, ráadásul az már a vége fele van. Szóval továbbra sem tudod, hogy végződik a story? :D

Circus 2016.04.12. 18:14:37

@Duba Dániel: Fogalmam sincs :)
Egyik végével kapcsolatban sem :D