[Supernatural Movies]

Assassin's Creed - Brotherhood

2016. szeptember 25. - REMY

 

„Minden út Rómába vezet!”

Felmerülhet a kérdés, hogy hova tovább, amikor egy adott dologban - film,- vagy játékszéria - sikerült feljutni a csúcsra. Az Ubisoft 2009-ben a lehető legmagasabb pontját mászta meg a gamer világnak, amikor kiadták az Assassin's Creed 2-t, majd kimaxolták a játékban rejlő potenciált. Ám, ahogy az lenni szokott, a siker hatására új célokat kellett kitűzniük a fejlesztőknek, amik azt eredményezték, hogy elkezdtek szállingózni a folytatások. Először a Brotherhood, majd a Revelations, és így tovább.

ab3.jpg

A történet szinte másodpercre pontosan ott folytatódott, ahol a második epizód véget ért. Amíg Ezio a Vatikán kellős közepén állt kérdőjelekkel a feje felett, addig Desmond a jelenben éppen menedéket keresett az elhagyott Monteriggione-ban. Ugyanakkor a probléma nem Desmondék világában csúcsosodott ki, hanem Ezio idejében, ugyanis alighogy felülkerekedett a Borgiákon, máris az ellencsapás súlyos hatásait kellett átélnie. A vagyona és felszerelése odaveszett, hősünknek meg egészen Rómáig kellett menekülnie, hogy nekiálljon a totális újrakezdésnek, miután majdhogynem teljesen magára maradt a harcban...

acb.jpg

Bár az AC 2-höz képest egy jóval egyhangúbb játékot kaptunk, mégse lehet azt mondani a Brotherhoodra, hogy visszalépés lenne a szériában. Ugyanis hiába egyszerűsödött le a játék világa egyetlen egy helyszínre, Róma nem okozott csalódást. A város hatalmas lett, akár órákat el lehetett tölteni a házak között anélkül, hogy bármi érdemlegeset is csináltunk volna. A lehetőségek határtalanok lettek, a monumentális, valamint az ókorból fennmaradt épületek egész egyszerűen kiáltottak azért, hogy felmásszunk rájuk. A készítők ráadásul megadták azt a lehetőséget is nekünk, hogy felvásároljuk a különböző műemlékeket, felújítsunk épületeket, amik nem csak egy adott helyszínre - mint anno Monteriggione esetében - , hanem az egész térképre kiterjedtek. Persze ehhez nem csak pénzre, hanem igazi kitartásra is szükségünk volt, ugyanis a várost továbbra is a Borgiák uralták, így ahhoz, hogy megszerezhessünk bármit is a "tarsolyunkba", először le kellett győznünk az adott régió Borgia kapitányát, majd miután kitisztítottuk a területet, nyílt meg a lehetőség, hogy megkaparintsuk az ott elhelyezkedő értékeket. Így pedig, ha egy kis lazításra vágytunk és nem a fő történetszálat akartuk tolni, akkor is bármikor-bárhol belefuthattunk újabb kihívásokba, amikért kisebb-nagyobb jutalmakat kaptunk a játéktól. (Da Vinci visszatérése, valamint a küldetései pedig kiemelt figyelmet érdemelnek a játékban.)

Azonban ami a legfontosabb előrelépés - már a címből is lejöhet -, hogy a Brotherhood nagyban támaszkodik a testvériségre, azaz azokra az asszaszinokra, akiket betoborzunk a saját "hadseregünkbe". Talán ez a legnagyobb és legszembetűnőbb újítás az előző részhez képes, ugyanis már lehetőségünk adódott toborozni, harcba hívni, sőt mi több, külön küldetésre küldeni a saját asszaszinjaikat. Így pedig már nem csak egymagunk indulhattunk el teljesíteni a küldetéseket, hanem együttes erővel vehettük fel a harcot. Ez pedig, ha nem is minden esetben, de sokszor megkönnyítette a dolgunkat a Borgiák ellen.

acb2.jpg

A Brotherhood karakterfejlődés szempontjából ugyan nem hozott újítást, de a történet, valamint a megannyi lehetőség a játékidő alatt kárpótoltak minket mindabban, amiben nem történt előrelépés. Igazság szerint itt is csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni mindenről, ugyanis mind játékélményben, mind hangulatban tökéletes lett a játék, ami egyedül amiatt nem lett hibátlan, hogy az újdonság hatása itt már nem igazán volt jelen. Ettől függetlenül persze a játék egy kiváló folytatás, egy HATALMAS élmény lett, amit vétek kihagyni az életünkből. 9,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr6211712345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Spectroli 2016.09.25. 18:46:04

A kedvenc epizódom a sorozatból.

2016.09.27. 09:09:35

Szerintem egyértelműen a klasszikus csúcsa a sorozatnak. Nem csak muszájból készült, hanem rengeteg újítást vezetett be ami azóta is alap minden részben. Például 100%os szinkronizáció, ami a küldetésekhez csatol jópár nem kötelező feltételt amit ha teljesítünk akkor éljük át az emléket "ahogy történt". A második részben probléma volt, hogy nem ösztönzött a kísérletezésre (főleg mert nem is lehetett újrajátszani a küldetéseket). A legegyszerűbb volt a házakon futkározva követni valakit és vagy a nyakába ugrani amikor lehetett vagy ledarálni mindenkit szemtől szembe. Ha már szemtől szembe, szerintem a sokat kritizált lánc ölés amit ugyancsak itt vezettek be (ha megölsz valakit és van valaki a közeledben akkor a felé plusz támadás gomb azonnal megöli és így tovább) is sokkal jobbá tette az egyébként általában kínos álldogálásra és counter killekre épülő nyilvános harcokat.

Az egyetlen negatívum amit megemlítenék az a kínosan túl sok felszerelés. Már nevetségesen sok fegyvert aggathattunk Ezio hátára különösen a csípőnkre feldobható extra nehéz fegyverek csörömpöltek otrombán miközben egyik házról a másikra libbentünk.
süti beállítások módosítása