Jacob Benjamin Gyllenhaal néven született 1980. december 19-én Los Angelesben. Apja rendező, anyja forgatókönyvíró volt, nővére pedig szintén színész. Első szerepe az Irány Colorado!-ban volt 1991-ben, majd 10 évvel később sikerült feltűnnie, mikor eljátszotta a címszereplőt a Donnie Darkoban. A térképre viszont 2005-ben tette fel magát, amikor a Túl a barátságon című film mellékszerepéért Oscar-díjra jelölték. Jó barátságot ápolt filmbéli társával, az azóta elhunyt Heath Ledgerrel, akinek a fia az ő keresztgyereke. Ma már javarészt mindenki ismeri a nevét, a legnagyobb rendezőkkel dolgozik együtt, generációjának legjobb színésze. Nagyon erős filmográfiát tudhat a magáénak és még nincs túl a zeniten. Folyamatosan forgat, legközelebb a Life-ban láthatjuk. Addig is nézzük meg melyek voltak eddigi karrierje legjobb filmjei.

10. Mélyütés és Forráskód

Megmondom őszintén, hogy egyiket sem vettem fel szívesen a listára, de nem volt más, a kettő közül pedig nem tudtam választani. Előbbi kategóriáján belül a szokással ellentétben nem egy felemelkedés, hanem sokkal inkább egy bukás története, de sajnos nem sikerült eléggé drámaira és sokszor giccsbe hajlik át. Utóbbi egy vonat felrobbantását megakadályozni kényszerülő férfiról szól, és 8 perce van erre, ha nem jön össze előröl kell kezdenie. Bár a történet izgalmasnak és érdekesnek hangzik a megvalósítás egyáltalán nem sikerült ilyen jól Duncan Jonesnak. Egyik film sem Jake-en múlt, ő megtett mindent és a közepesről mindkét produkciót korrekté varázsolja az alakításával. Mélyütés KRITIKA Forráskód KRITIKA

9. Everest

Noha 1996-ban a magashegyi extrém turizmus még eléggé gyerekcipőben járt, ez nem akadályozta az amatőr mászókat abban, hogy megpróbálják meghódítani a Föld legmagasabb csúcsát, a Csomolungmát. Egy ilyen expedíció krónikáját meséli el nekünk a mű, aminek a két vezetője Rob Hall és Scott Fisher annak ellenére, hogy barátok, eléggé különböznek. Míg előbbi az abszolút csapatjátékos, a másik úgy véli, hogy aki egyedül nem tud boldogulni, annak semmi keresni valója a Mount Everesten. Ugyan a karakterek kissé egyszerűek, és nem is szán rá nagyon időt a film, hogy kibontsa őket, azért szerethetőek. A végén pedig csak mélyről jövő tiszteletet fogunk érezni a részvevők és a hegy iránt is. KRITIKA

8. Zodiákus

Erősen gondolkodtam, hogy ezt vagy az Everestet vegyem-e ide és végül egy Robert Downey Jr.-ral ez került előrébb, aki jó szokásához híven itt is kivételesen hozta az excentrikus nagydumás szerepét. A film alapjául két Robert Graysmith könyv szolgált, ő nyomozott a Zodiákusként ismert gyilkos után, aki rejtjeles üzeneteket hagyott maga után és őt alakítja Gyllenhaal a filmben lemosva mind Downey-t, mind Ruffalot. Bőven nem tökéletes film, mert eléggé döcögős, és túlnyújtott, viszont élvezhető. Egyszer érdemes megnézni.

7. Fogságban

A kanadai rendezőzseni negyedik filmje, ami bár krimiként nem működik tökéletesen és így Gyllenhal sem tud megfelelően kibontakozni, lélektani drámaként egyedülálló. Vajon meddig mehet el az apa, akinek a lányát fogva tartják? E köré a kérdés köré van felépítve az egész film, amit Villeneuve rendkívül érzékletesen mutat meg nekünk. Ugyan a vége nem lett tökéletes és a csavar sem elég erős, a Fogságban így is egy remek alkotás, amit bárkinek jó szívvel tudnék ajánlani egy brutális Jackman és egy jó Dano-Gyllenhaal trióval. KRITIKA

6.Éjszakai ragadozók

Az idei év számomra a meglepetésekről szól, és ebbe beletartozik az Éjszakai ragadozók, amit hiába vártam, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz.  A divattervező Tom Ford szintet tudott lépni az Egy egyedülálló férfi után és elhozta 2016 egyik legjobbját. A két szálon futó, de egyiket a másik metaforájaként felfogható történet egyszerre szól kiüresedettségről, magányról, kilátástalanságról, kegyetlenségről. A film vége pedig katartikus erejű, lesújtó. Ugyan Gyllenhaal csak asszisztálhat Shannon és Taylor-Johnson show-jához, azért őt sem kell sajnálni, bőven átlagon felül teljesít. KRITIKA

5. Demolition

Nagyon nagy dilemmában voltam, hogy hova is tegyem ezt a produkciót. Ha ez a lista nem a legjobb, hanem a kedvenc filmjeimet rangsorolná, akkor a Demolition minden bizonnyal az első 2-ben lenne. Így viszont hátrébb kellett tennem, mert a forgatókönyv képes bukdácsolni és nem tud dönteni bizonyos dolgokban, így például Watts és Gyllenhal közös szálát viszonylag kidolgozatlannak éreztem. Ezentúl viszont csodálatos mű lett a Demolition, ami olyan embereknek készült, akik már éltek át nagyon komoly gyászt és ezt rájuk nem jellemző módon dolgozták fel. Viszont nem csak ilyen embereknek tudnám ajánlani, hanem bárkinek, aki szereti a lassabban csordogáló, melankolikus filmeket.

4. Az utolsó műszak

A hétvégén megnéztem a [Rec] című förmedvényt, újfent elgondolkodtam, hogy miért erőltetik a kézi kamerázást, ha nem képesek igényesen megcsinálni. Eddig két film volt, aminek jól állt. Az egyik a Cloverfield, a másik Az utolsó műszak. Ezek a művek bizonyítják, hogy lehet ezeket jól is alkalmazni és ténylegesen realisztikus élményt kölcsönzött nekik, főleg utóbbinak. Az utolsó műszak leszámol a zsaru filmek sablonjaival és kendőzetlenül tárja elénk azt a brutális világot, amit a Los Angeles-i rendőröknek nap, mint nap meg kell élniük. Nincs túldramatizálva, nem fordul át giccsbe, így kapunk egy olyan kiválóságot, amit mindenkinek látni kell.

3. Éjjeli féreg

Louis Bloom története az egyik legundorítóbb, amit valaha vászonra vittek, ugyanis az Éjjeli féreg nem követi a legtöbb felemelkedés történet mintáját, hanem kiokít minket, hogy a gonosz néha mégsem nyeri el méltó büntetését. Az igazi mocsok az, amit ebben a cirka 2 órában láthatunk, egy nagy adag médiakritikával tálalva. Gyllenhaalról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, olyan színészi átalakuláson megy keresztül, amihez foghatót szerintem csak Daniel Day-Lewis tudott produkálni a Vérző olajban, maga a gonosz. Élete szerepét játssza Bloom bőrébe bújva. Ezt a filmet elsősorban miatta kell látni, ő teszi közel tökéletessé.

2. Enemy

Újabb Villeneuve-Gyllenhaal koprodukció, ami ráadásul előbbi talán legjobb filmje. Nem szívesen írok róla sokat, mert ennek úgy érdemes nekimenni, hogy az ember minél kevesebbet tudjon róla. Legyen elég annyi, hogy Jake két teljesen más karaktert alakít a filmben, de úgy, hogy egy percig sem merül fel, hogy ez ugyanaz az ember lenne, mintha két ikertesó kapta volna a főszerepet. Ha nem lenne az Éjjeli féreg, akkor ezt nevezném az élete alakításának.

1. Donnie Darko

Kicsit nehéz helyzetben vagyok. Megfogadtam, hogy erről a filmről soha, semmilyen formában nem fogok írni, de magam sem tudom pontosan miért, annyit biztosan tudok, hogy Donnie felnövés- és szuperhős története a kedvenc filmem. Iszonyúan nagy hatással volt rám, amikor megnéztem, és minél többször teszem meg, annál jobban tetszik, mert mindig felfedezek benne valami újat, valami csodálatosat. Gyönyörű, lehengerlő, abszurd és szívhez szóló jelenetek sora a Donnie Darko, amit meg kell élni. Ha egy filmet kéne mondanom, amit mindenkinek látnia kell, akkor az ez lenne.

Ha valamit kihagytam vagy valami rossz helyre került, ne legyetek restek megírni komment formájában!

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!