Lev Grossman - A varázsló birodalma

2017. január 12. - kultúrfaló

Mivel az első és a második rész igen felemásra sikerült, és határozott javulás mutatkozott minden téren A varázslók- trilógiában, ezért reménykedve vettem kézbe a befejező kötetet, hiszen félő volt, hogy az író letér arról az izgalmakkal szegélyezett útról, amelyre A varázslókirályban szerencsésen rátalált. Vajon az utolsó rész melyik elődre hasonlít?

58142933lev-grossman-varazslo-birodalma.jpg

Quentint megint slamasztikában találjuk, ugyanis Parázs száműzi őt Filloryból, így nem csak az oly nagyon szeretett mágikus birodalomtól kerül elérhetetlen távolságra, hanem a barátaitól is. Azonban nem egy igazán elhivatott Fillory megszállottról lenne szó, ha főszereplőnk nem akarna megint visszajutni. Miközben célja eléréséért hajt, számos izgalmas és végre sokkal mágikusabb eseménybe csöppen, mint eddig bármikor. 

Régen látott szereplők tűnnek fel, és mivel mi nem kényszerülünk Quentinnel elhagyni Filloryt, ezért többször visszatérhetünk és az ott maradt királyok és királynők szemén keresztül izgulhatunk végig csatákat, régen várt eseményeket és még egy fordított kastélyba is kiruccanhatunk.

Grossman a trilógia végére végre tényleg beérett, és olyan fantáziavilágot nyújt át az olvasónak, ami után mind a 10 ujjunkat megnyaljuk. Újra átélhetjük az állatok bőrében való utazást, egyre magasabb fokú varázslatoknak leszünk szemtanúi, és mire a könyv végére érünk, nagyon nehezen engedjük el a hőseinket.

Nem mehetek el szó mellett a szép nyelvünkre való átültetésért gigászi harcot vívó Sámi László fordítói munkássága mellett, hiszen a köteteket olvasva egyértelmű, hogy igen nehéz dolga lehetett. Az utolsó részben számos angol szójátékot kellett átültetnie, illetve a legjobb magyar megfelelőjét megtalálni, amiről jó pár oldal alján megbúvó lábjegyzet tesz tanúbizonyosságot. Mindezek mellett óriási tudásanyaggal kell(ene) rendelkezni az olvasónak, hiszen Grossman több mitológiára is kikacsint, popkultúrális utalást épít be a történetbe, a különféle irodalmi és egyéb művészeti ágakról nem is beszélve.

A trilógiával végezve úgy érzem, jól döntöttem, hogy a számomra nyögvenyelősre sikeredett első kötet után végül kitartottam és nem csökkent a lelkesedésem. Grossman végül egy kerek történetet, szerethető hősöket és mágikusan izgalmas világot adott az olvasóinak. Tetszettek a Harry Potter univerzumra és a Gyűrűk Ura világára tett utalások is, hogy nem akarta másolni őket.

6shduqgxwz8zv9hfs.jpeg

Lev Grossman: The Magician's Land

Agave Könyvek Kiadó Kft, 2015, 416 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr5112091309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creativ3Form 2017.02.16. 13:49:13

Szemeztem ezekkel a könyvekkel, de annyi minden hátra van még a listámon (Pierce Brown Vörös Lázadás trilógiájának befejező kötete, amit egyébként nagyon ajánlok...utána Ernest Cline-tól Armada...majd végül Richard Morgan-tól A Fekete Férfi), hogy úgy döntöttem, félreteszem a megvásárlási terveimet a későbbiekre. Magamat ismerve viszont mire mindennek a végére érek, tuti elfelejtettem volna, viszont az írásaid meggyőztek arról, hogy rövid időn belül beszerezzem ezt a trilógiát, hogy a polcomon ülve várják ki a sorukat. :-) Közi az írásokat róla.

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2017.02.16. 14:42:41

Richard Morgan sci-fijei nekem is rajta vannak a listán egy ideje.