Hugh Jackman utoljára öltötte magára Logan szerepét. 17 év és 9 film után búcsúzik az X-Menek oszlopos, méltán legismertebb tagja. Jórészt neki köszönhető a franchise máig tartó sikere, ez a korszak azonban most véget ér. Ennél a lezárásnál azonban jobbat álmodni sem lehetne. 

2029-ben járunk, amikor a mutánsok már eltűntek a Föld színéről. Csupán néhányan maradtak, ők legyengülve, megtörten próbálnak boldogulni, ameddig csak lehet. Logan sofőrként dolgozik, már a képességei sem a régiek, akárcsak Xavier professzornak, aki a kerekesszékében agonizálva tengeti napjait. A spórolt pénzből szeretnének még inkább láthatatlanná válni a világ számára. Logan egy nap találkozik egy fiatal mutánssal, akiről kiderül, hogy az övéhez hasonló képességekkel rendelkezik. A lány, Laura egy szervezet elől menekül, ami elsősorban őt szeretné elpusztítani, azonban fenyegetést jelentenek Xavier professzorra is. Az ifjú mutáns tudomást szerez egy helyről, fent, a messzi északon, a határon túl, ahol a mutánsok békében élhetnek, ez az Éden.

A Logan pontosan az a film, amire a képregényrajongóknak szükségük van. Az elmúlt évek értelmetlen, semmitmondó és pusztításközpontú képregényfilmjei után érkezik egy ennyire személyes és bevállalós darab, amelyik nem fél változtatni a bevált recepten. Hatalmas szerencse, hogy az X-men képregények jogai egyelőre a Foxnál vannak, félő, hogy a Marvel Studios ezt a stílusos lezárást is nevetséges giccsparádévá változtatta volna. A Logan ezzel szemben egy brutálisan kemény, véres és őszinte film lett, tiszteleg, de egyúttal görbe tükröt is mutat az elmúlt másfél évtized X-Men filmjeinek.

Hugh Jackman mindig is egy karakteres színész volt, de talán pont Logan szerepének köszönhetően skatulyázták be. Általában ő az a morcos, szőrös szívű férfi, akiről végül kiderül, hogy érzékeny és jó lelkű. A megváltás számára nem most érkezik el, de kíméletlenül rácáfol mindazokra, akik egydimenziós színésznek gondolják. A megtört lelkű és testű, minden eddiginél cinikusabb Logan szerepét kimondottan ráírták, hihetetlenül élvezetes az alakítása, bár ennyi idő után ez nem okoz nagyobb meglepetést. Egyfajta leköszönés ez, tiszteletadás, ehhez mérten komolyan is veszi a feladatot és minden tudását bevetve játszik. Sokáig úgy tűnt, Patrick Stewart is búcsúzik a szerepétől, ő egyébként most először szerepel teljes értékűen Wolverine filmben, de nemrég megerősítette, hogy szeretne még szerepelni a jövőbeli X-Men filmekben. Dafne Keen telitalálat volt a hallgatag, vérszomjas mutáns szerepére, a fiatal lány zseniálisan alakítja Laurát, Logan örökösét.

James Mangold vezényelte le az előző Wolverine filmet is, valamint A nyughatatlant is, amely Johnny Cash életét mutatja be, így érthető, miért vonzódik az arkansasi zenész kultikus dallamaihoz. Hugh Jackman harmadik alkalommal dolgozik együtt vele, először a Kate és Leopold című romantikus komédiában. A rendező ezúttal kifogásolhatatlan módon nyúlt a projekthez, és egy elképesztő, karakterközpontú képregényfilmet tett le az asztalra. A forgatókönyv a rendező és Michael Green közös munkája, aki jelenleg az Alien: Covenant és a Blade Runner 2049 munkálataiban vesz részt. Maga a történet, de főként a film stílusa és megjelenése sokat merít Mark Millar ’Old Man Logan’ című képregényeiből. A film zenéjét Marco Beltrami, korunk egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzője komponálta. A kamerák mögött közvetlenül John Mathieson állt, aki számtalan filmben bizonyította már rendkívüli látásmódját, többek között a Gladiátorban, a Hannibálban, vagy az X-Men: Az elsőkben is. A Logan gyönyörűen fényképezett, épp olyan mocskos és egyszerre intim és emberközeli, akár maga a történet. Az akciójelenetek nincsenek szétvagdosva, pontosan követhető harcokat láthatunk, ami nagyon fontos, hiszen ezúttal nem táncszerű, eltúlzott koreográfiákat láthatunk, hanem valódi téttel bíró küzdelmeket, melyek során emberek halnak meg.

Mikor a Chappie forgatása után Neill Blomkamp megkérdezte Jackmant, mikor készül a következő film, amiben Wolverinet alakítja, Jackman nem tudott válaszolni. Másnap hajnali négykor, néhány üveg bor és egy kis alvás után, diktafont ragadott és összefoglalta az ötleteit, a következő és egyben az utolsó Wolverine filmhez. Ebben a felvételben elmondta, hogy a Nincs bocsánat, A pankrátor és az Idegenek a vadnyugaton alapján képzeli el a filmet. Ez utóbbi részleteiben bele is került a filmbe, a híres monológja pedig többször el is hangzik. A színész kész volt lemondani a gázsija egy részéről, ennek fejében azonban ragaszkodott hozzá, hogy a film R-rated legyen. A Deadpool sikere és Jackman áldozatkészsége rögtön meggyőzte a rendezőt arról, hogy ez valóban egy működőképes ötlet.

 „Nem szeretem a mániákus gyilkosokat, csak arról van szó, hogy érdekes az elképzelés, hogy adott egy szuperhős, aki egy mániákus gyilkos. Egy szuperhős, aki úgy használja a képességeit, ahogyan mi is használnánk, ha szert tennénk rájuk. Akármennyire is próbáljuk meggyőzni magunkat az igazságról és becsületről és az „amerikai útról”, legbelül nagyon jól tudjuk, hogy mi is felkerekednénk és szétrúgnánk néhány bizonyos ember fenekét, ha megtehetnénk. Rozsomák pont ezt csinálja. Számomra borzasztóan imponál az a hozzáállás, hogy „Igen, megvan ez az erőm és használni is fogom, fiacskám.” John Byrne, Wolverine karakterének egyik megalkotója.

A Logan minden idők egyik legjobb képregényfilmje és ebben az évben biztosan nem akad méltó ellenfele. Lezárása egy trilógiának, hattyúdala egy színésznek legikonikusabb szerepétől, mégis önállóan értékelhető és értelmezhető film. Persze, rengeteg rejtett utalást kapunk, de ezek inkább visszatekintések, tisztelgések, mint sem előreutalások. Kíváncsian várjuk, mihez kezd a franchise ezután, hiszen ez a lezárás elég magasra tette a mércét. 8/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!