A magyar bűntudat filmje - 1945

2017. április 08. - Mikesi Tomi

Török Ferenc a legpáratlanabb filmes hagyományok mentén készítette el legújabb filmjét, ami egy percig sem hagy minket nyugodni, sem a mozi teremben, sem miután kisétáltunk onnan.

1945_3.jpg

1945 augusztus 12-e, délelőtt 11 óra. A második világháború végén, az orosz megszállás árnyékában, a falusiak lagzira készülnek ezen a perzselő nyári napon. A helyi kiskirálynak, a jegyzőnek a fia házasodik. Két titokzatos idegen jelenik meg a magyar falu vasútállomásán, tiszta feketébe öltözve. Sok szót nem szólnak, csak pár ládával érkeznek. Hírük hamar elér a lakókhoz, akik riadtan vagy épp feldühödve azt találgatják, vajon mi lehet a ládákban és mi célból jött hozzájuk a két utazó.

A film minden egyes pillanata, jelenete és karaktere fájdalmasan élethű. A magyarság bűntudatát és szégyenérzetét olyan zsigeri szinten kommunikálja, hogy az elől képtelenség elbújni. Az emberi gyarlóság minden egyes jelenetét áthatja, elképesztő, hogy milyen kérlelhetetlenül sokszínűek a fekete-fehér képkockák.

A rendező a film történetéül szolgáló novella szerzőjével, Szántó T. Gáborral együtt írta meg a forgatókönyvet. A film egyre növekvő feszültségét az adja, ahogyan látjuk a falusiak reakcióját a hírekre, ahogyan a két férfi egyre közelebb ér a faluhoz, ahogyan a vélt, vagy valós elszámoltatás pillanata egyre közelebb kerül mindenkihez. A cselekmény és a film hangulata is számtalan párhuzamot mutat a western műfajjal. Minden egyes mondatnak súlya és mögöttes tartalma van. A levegő már az idegenek megérkezése előtt is izzik a faluban, a két zsidó férfi megjelenése csupán a szikra, amely lángra robbantja ezt a lőporos hordót.

A színészek elképesztően színvonalas teljesítményt nyújtanak. Egyetlen olyan filmet sem tudnék említeni, ahol minden karakter ilyen őszintén és hitelesen lenne megformálva, sem a magyar, sem a nemzetközi alkotások körében. Török Ferenc és Fischer Gábor, aki a szereplőválogatásért felelt, valamit nagyon jól eltaláltak, a szereplők közötti kapcsolatrendszer percről percre bővül, egyre érthetőbbé és világosabbá válik ki mit, miért tesz. A karaktereken keresztül megismerjük a falu múltját, jövőjét és hierarchia rendszerét. Ami pedig még zseniálisabb, hogy az egész film alatt összesen két-három percre feltűnő asszony mondatai is olyan súllyal rendelkeznek, mintha egy Shakespeare drámából lépett volna ki. A prímet kérdés nélkül Rudolf Péter viszi, aki mellesleg több, mint tíz kilót hízott a szerep kedvéért, olyan ösztönösen alakítja a szegény ember Döbrögijét, hogy az bármelyik hollywoodi színészzseninek a dicséretére válna. A film talán legnegatívabb karaktere, ő testesíti meg a magyar társadalomnak azon részét, aki bárkit, bármikor hátba döf a haszon reményében és képes más emberek nyomorúságából előnyt kovácsolni magának. De ugyanilyen szinten élő, hús-vér karaktereket formál meg az összes színész, például Szirtes Ági, Nagy-Kálózy Eszter, Szarvas József, vagy Szabó Kimmel Tamás, a teljesség igénye nélkül. A film csupán a karakterek segítségével egy olyan valóságos világot tár elénk, amelyet talán már megszépített az idő, de a maga húsbavágó kegyetlensége máig érezteti hatását.

1945_1.jpg

Szemző Tibor komponálta a film zenéjét, és a képi világhoz és a történethez illeszkedően egy minimalista score hallható. A legnagyobb hangsúly a hegedűn, a cimbalmon és a zománcozott tejeskannán van, vagyis, akár eddigi műveiben, a szerző most is kevés hangszert szólaltat meg a film során. A zene épp úgy egyre növekvő feszültséget generál, mint a történések és a fekete-fehér képkockák.

Ragályi Elemér olyan csodálatosan fényképezett filmeken dolgozott, mint a Kukoricasziget, vagy Az ajtó. Az „Illés-iskola” egyik legismertebb operatőre, Zsigmond Vilmos mellett. Amit pedig ebben a filmben művel, az egyszerűen emberfeletti. A film minden egyes képkockája beszédes és olyan, akár egy festmény. A beállítások túlnyomórészt közelik, ez pedig kiváló táptalajt nyújt a színészek legapróbb rezdüléseinek is.

Török Ferenc ezúttal újfent valami egyedit, talán megismételhetetlent alkotott, mint annak idején a Moszkva térrel. Az akkor rendkívül gyorsan avanzsált kultfilmmé, mondatait pedig a mai napig idézik sokan. Az 1945 nem ez a fajta alkotás, de biztos, hogy napokig nem fogjuk tudni kiverni a fejünkből. A rendező és az alkotók egy olyan csodálatos filmet alkottak, amilyen csak minden szökőévben egyszer születik. A filmet tanítani való módon dirigálta Török Ferenc, legalábbis a vásznon megjelenő végeredmény erre enged következtetni, mert ritka az ennyire koherens, kivétel nélkül minden szinten működő film.

1945_2.jpg

Nemzetközi és magyar viszonylatban is olyan szintű kiválóság, amit nem érdemes kihagyni. A maga rövidségével (számomra a 90 perc egy ilyen kaliberű filmnél kevésnek tűnik) olyan, mint egy tűzforró eszpresszó cukor nélkül. Keserű, intenzív, de még napokkal később is mindenhol felfedezni véljük az ízét. A filmnyelven is anyanyelvi szinten kommunikáló alkotás vitathatatlanul az elmúlt évek legkiválóbb magyar filmje. 9/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A filmet a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg.
További vetítések (a film április 20-tól kerül hazai forgalmazásra):
Április 8. 20:30, Uránia
Április 10. 18:00, Pop-Up Cinema @ Ódry Színpad, SZFE
Április 12. 21:00, Toldi Mozi

 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3012410199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2017.04.09. 09:54:58

N+1. báncsák a szegény zsidókat film. Esetleg csinálhatna már valaki filmet a komcsik által legyilkolt 120 millió ártatlanról is... Jó, tudom, ők nem a Választott nép, az übermensch, de valahol azért csak emberek voltak ők is.

Jakab.gipsz 2017.04.09. 10:58:53

Mi féle bűntudat ? Mi végre ?

Terézágyú 2017.04.10. 15:57:15

Magyar? Bűn? Tudat?....

kultúrfaló · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2017.04.11. 14:18:44

Tegnap volt szerencsém látni a Titanicon, és tényleg ütős film lett. Egy olyan témát dolgoz fel, amivel nem szokás foglalkozni, mert bele sem gondolunk, hogy igen is volt néhány zsidó holokauszt túlélő, aki visszajött és már semmi sem várta itthon, hiszen a "kedves" szomszédok (legjobb barátok/falubeliek/városiak) szépen beletették a feneküket az ő tulajdonaikba.
A zenéje engem a Hannibal sorozatéra emlékeztetett, nagyon jól passzolt és ügyesen emelete a feszültséget, pedig tényleg alig használtak a komponáláskor hangszert.
A Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter házaspár megint tökéleteset és szívfájdítót nyújtott a nézőknek, akár csak a többi színész.
És igen is, kellenek az ilyen filmek...