A lélek saját társat választ

2017. április 10. - kultúrfaló

Magyarországon valószínűleg kevés embernek cseng ismerősen Emily Dickinson neve. Ha így van, akkor Terence Davies filmjének köszönhetően közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a 1800-as évek első felében élő amerikai költőnő alakját, személyiségét és költészetét megismerjük. Legalább is gondolom, ez volt a terv.

emily_dick2.jpg

Főhősünk egy tanult, felvilágosult család tagja, édesapja ügyvéd, édesanyjára ma már ráaggatnák a depressziós jelzőt. A kor elvárásainak megfelelően vallásos oktatásban részesült egy bentlakásos iskolában, amit azonban nem fejezett be. Hazaköltözése után húgával otthon töltik a napokat, Emily pedig éjszakánként verseket ír. Élete során hat vagy hét (a különböző forrásokban más-más adat szerepel erre vonatkozóan) jelent meg ezek közül álnéven, vagy név nélkül, hiszen a korban a nő feladata a háztartás vezetése és a gyereknevelés volt. 

A film sötét hangulatú, a költőnőt úgy festi le, mint aki az iskolából hazajövetele után nem is hagyta el a házat, bár vendégeket fogadott, de leginkább csak a szobájában ült és vers írással foglalatoskodott. Be kell vallanom, hogy én semmit sem tudtam Emily Dickinsonról és munkásságáról, így érdekelt a film. A 125 perces játékidő viszont csak arra elég, hogy az előzetes információkkal rendelkezőknek megmutassa azokat a fő életrajzi csapásvonalakat, amiket Davies fontosnak tartott. Ha viszont nem olvastunk utána a költőnő életének a moziba beülés előtt, akkor nem sok mindent fogunk érteni. Az események lassan csordogálnak, egyszer még egy nagyobb időugrás is van (a fényképész műtermében a családtagokról készített portrék megöregítése nagyon jól lett megvalósítva), néhány mellékszereplőt is kapunk a Dickinsonok mellett, ők azonban hajlamosak arra, hogy amilyen hirtelen felbukkannak a történetben, olyan gyorsan el is tűnjenek, és ezekre egy férjhez menés kivételével nem is kapunk semmiféle magyarázatot. 

emily_dick3.jpg

Ms. Dickinson azon művészek népes táborát gyarapítja, akiket csak haláluk után fedeztek fel és váltak híresebbé. Azt mondhatjuk, hogy neveléséből fakadóan megelőzte a korát, roppant intelligens, tanult nő volt, amit a kor embere nem tudott sajnos a helyén kezelni. Intellektusából fakadóan kevés emberrel tudott csak kielégítő diskurzust folytatni, emiatt pedig egyre inkább magába fordult, és csak a költészetnek élt. Ezt a világtól való elfordulást, az Elefántcsonttoronyba való elvonulást vezeti végig nagyon szépen Davies filmje. 

A színészek közül a Szex és New York kultsorozat Mirandájaként megismert Cynthia Nixont a főszereplő, valamint az ugyancsak roppant kedvelt 1995-ös BBC feldolgozásos Büszkeség és balítélet Elisabeth Bennetjeként megszeretett Jennifer Ehlet, mint a legfiatalabb Dickinson lány megformálójaként kell külön kiemelni. Cynthia eddigi pályafutása legjobb és legemlékezetesebb alakítását nyújtja, az arcán karakterének minden fájdalma látszik, szinte ő is elfogy a film végére, ahogyan Emily is elfogyhatott vese betegsége miatt. Jennifer Ehlet nagy öröm volt újra mozivásznon látni, hiszen nem sok olyan film jut az eszünkbe, amiben láthattuk, ő pedig teljes mértékig meghálálja a rendezőnek a kiválasztást.

emdick.jpg

A lélek saját társat választ nem könnyű film. Nagy vonalakban végigszáguldunk egy híres ember életén, a játékidő szűk keretének köszönhetően azonban nincs lehetőségünk elmélyülni benne. Éppen csak megkapargatja a felszínt. Viszont nagyon jó megoldás volt (és ezzel közelebb is hozta a főhőst a nézőhöz és nagyban segítve, hogy megszeressük) néhány vers beemelése, kvázi narrációként, belső monológként alkalmazva őket. 7/10

A filmet a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg. 

További vetítések:
Április 09. 20:30, Uránia Nemzeti Filmszínház

A film Mafab adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr2612412537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.