Ike klasszikusok: Minden lében két kanál (1971-1972)

2017. április 19. - Ike The Rock Clanton

Talán a harmincas, negyvenes éveiket taposó generációnak nincs is olyan tagja hazánkban, aki nem látta volna ezt a kult-klasszikus sorozatot vagy ne hallott volna a Roger Moore és Tony Curtis nevével fémjelzett részekről. Bevallom nekem is mindig kedves és kellemes emlék maradt még akkor is, ha felnőtt fejjel tudom, hogy a sztorik meglehetősen bugyuták, a karakterek egydimenziósak és a konfliktusok csak nehezen ütik meg az elfogadható szintet mai szemmel. Mégis mi az, ami ennek ellenére klasszikussá változtatja és kiemeli a hetvenes évek névtelen és mára már jobbára nézhetetlen sorozatai közül ezt az opuszt? Erre keresem most a választ. 

persuadersdvd2011.jpg

Manapság egy sorozatnak esélye sincs akkor, ha az amerikai piacon nem arat sikert az első évaddal vagy ha olyannyira nem hisznek benne a teleíziós atyaúristenek, hogy még tévéhálózatot sem talál, amely sugározná. Ez történt például a 2016-os "Az angyal" (The Saint)  sorozattal, amelynek csak a pilot filmje készült el Adam Rayner-el a főszerepben. Hiába szerepel benne az "eredeti" angyal Roger Moore is, hiába Simon West rendezte a nyitófilmet, valamiért nem sikerült az USA-ban forgalmazót találniuk, egy TV csatornát, amely leadta volna, így torzó maradt az egész sorozat. Anno a hatvanas, hetvenes évek fordulóján azonban még más volt a helyzet, amikor a brit filmgyártás úgy gondolta, hogy konkurálhat az amerikaival. Példának okáért, az eredeti Simon Templar sorozat Moore-val a főszerepben hallatlanul népszerű volt Nagy-Britanniában és az egész kontinensen (már ahol sugározták), de az USA-ban ennek a sorozatnak is a legnagyobb nehézségekbe ütközött tévéhálózatot találni. A producer, Lord Lew Grade amerikai üzletfele egyszerűen nem bízott annyira a sorozatban és el akarta kótyavetyélni. Ez annyit jelentett, hogy a New York-i NBC tévécsatornán "Az angyal" csúcsidőn kívül ment, viszont ennek ellenére verte a mezőnyt. Lew Grade eközben elkezdte kópiánként árulni a sorozatot egyéni tévé állomásoknak szerte az Államokban, városról-városra, államról-államra. Ez persze nem éppen a legalkalmasabb módja volt annak, hogy egy tévésorozatot bevezessen az USA-ban, ráadásul a bevételek is sokkal csekélyebbek voltak. "Az angyal" szerencséje az volt, hogy az NBC tehetségkutatással foglalkozó alelnöke felfigyelt rá és betetette főműsoridőbe, egy közepes nézettségű műsor helyett. 

Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert Lew Grade "Az angyal" amerikai sikerét meglovagolva - amelyért kegyetlenül megdolgozott - még "lábon" eladta a nálunk csak "Minden lében két kanál"-ként ismert rábeszélőket úgy, hogy csak annyit mondott, a főszereplő Roger Moore lesz. 

A sorozat

"Az angyal" utolsó évadának egyik részében a stáb és a forgatókönyvírók kipróbáltak valami mást. Ennek a résznek a címe "Az ex-káró király" volt és Simon Templar kapott egy amerikai partnert benne. Robert S. Baker producer 1970-ben felvetette Lew Grade-nek, hogy ezt az ötletet kiaknázhatnák, immáron egy másik sorozat formájában, amely egy angol főnemes és egy vagány amerikai fickó kalandjait meséli el. Még címet is adott neki: A barátságos rábeszélők. Ezután telt az idő, de úgy nézett ki a terv csak terv marad, egészen addig, amíg Lew Grade felhívta Moore-t és közölte vele, hogy a nevével eladta a sorozatot. 

915_922541.jpg

Legnagyobb döbbenetére Moore nem lelkesedett az ötletért. Ennek több összetevője volt. Az első és talán a legfontosabb, hogy a hatvanas évek végére Roger Moore úgy lett beskatulyázva, hogy alapvetően egy televíziós színész, aki szerepelt néhány felejthető mozifilmben is. Moore már az ötvenes évek végétől úgy gondolta, hogy az ő igazi terepe a mozi és két balul sikerült amerikai kalandja után - amikor a Metro-Goldwyn Mayer és utána a Warner fizetett színésze lett - még soha nem kínálkozott akkora lehetősége, hogy betörjön a mozi világába, mint amikor a Bond filmek producerei kifejezték érdeklődésüket utána. Ezért is nem akarta hosszú évekre elkötelezni magát egy vagy több sorozatra, ami megkötné a kezét egy esetleges filmszerződést illetően. Akkoriban még teljesen más felfogás uralkodott a filmszínész kontra televíziós színész vitában. Előbbiből mindig volt átjárás egy-egy tévés vendégszereplésre, netán egy show műsorba, fordított esetben szinte sohasem. Érthető, hogy Moore ezen akart változtatni, lévén egész karrierje "Az angyal"-sorozat sikerén alapult. A másik érv, ami miatt nem lelkesedett a sorozatért, a nevének felhasználása volt. Lew Grade ugyanis úgy értékesítette a sorozatot, hogy meg sem beszélte vele előtte, ő egyáltalán akarja-e. Roger meg is mondta neki, hogy ez így nem tisztességes. Végül persze a producer ráírt egy csekkre egy akkora számot, amit már nem lehetett visszautasítani, de arra nem tudta rávenni, hogy szerződést is aláírjon. Egy kézfogással pecsételték meg a szerződéskötést és elkezdődhetett a munka, amelynek első fázisa a másik színész, az amerikai kiválasztása volt. 

persuaders-green-high-button-three-suit.jpg

Lew Grade három színészt vetett fel Moore-nak, ez volt a választék, amelyből ki kellett sakkozni, ki illene leginkább hozzá. Az első Glenn Ford volt, aki már túl volt karrierje zenitjén. Moore kerek-perec megmondta, hogy nem szívesen dolgozna egy olyan önző emberrel, amilyen Ford színészként volt (korábban filmeztek együtt), aki mindig magának követelte a legjobb beállításokat és mindenkit túl akart játszani a vásznon (és a képernyőn). A második jelölt az a Rock Hudson volt, aki a hetvenes évekre - karrierjét tekintve - szintén lejtmenetbe került és kezdett csúnyán elhízni. Hudson ellen Moore azt az érvet hozta fel, hogy túlságosan úgy néz ki, mint ő, szabályos vonásokkal, semmi eltérés és ez unalmassá teheti mindkét karaktert. Nyilván benne volt azért az a nem elhanyagolható tény is, hogy a 196 centis Hudson mellett ő maga eltörpült volna az egyébként alacsonynak nem mondható 187 centijével és még élénken emlékezett rá, hogy festettek a még magasabb Clint Walker-el egy filmben. Tony Curtis volt a harmadik delikvens, akiért viszont rajongott, a "Van aki forrón szereti"-t szenzációsnak találta és benne Curtis alakítását. Ezzel eldőlt. Moore, Robert S. Baker a producer és Terry Nation, a dramaturg elutaztak Los Angelesbe Curtishez. Lew Grade figyelmeztette Moore-t, hogy Curtis a dohányzásellenes liga élharcosa, ami nem vetett túl jó fényt az előzetes tárgyalásokra, mert a producer pipázott, a dramaturg láncdohányos volt, Moore pedig cigarettázott. Állítólagosan az adta a végső lökést Rogernek, hogy leszokjon a dohányzásról, hogy Curtis a megbeszélések alatt elétolt egy könyvet, amelynek címlapja egy dohányzástól szétroncsolt tüdőt imitált. Akárhogyan is volt, Tony Curtis, mint a dohányzás elleni lobbi vezéralakja, ezt a szigorú etikát nem vonatkoztatta a marihuánára, amelynek akkoriban lelkes fogyasztója volt. Ez okozta aztán azt a botrányt, melynek során, mikor megérkezett a Heathrow-ra, azonnal letartóztatták, mert Cannabis volt a poggyászában. A kínos incidens az egész stábot kellemetlen színben tüntette fel, még a komikus Bob Hope is faragott róla egy viccet a műsorában, mondván: -Tony Curtis három hónapig körözött London felett, várva a leszállási engedélyt! Végül Curtis bűnbánatot gyakorolt és beléphetett hivatalosan is Angliába. Lew Grade vett neki egy házat - ez is a megállapodás része volt - potom 48 ezer fontért Mayfair-ben, a Chester Square-n. (Jó társaságba került, hiszen élt itt többek között Blake Edward és felesége Julie Andrews a hetvenes évek elején, Yehudi Menuhin, Mary Shelley és Margaret Thatcher.)

A forgatás

Ilyen előzmények után, várható volt, hogy a forgatás sem fog simán menni és ez többé-kevésbé be is igazolódott. A stáb nagyrészt már dolgozott együtt, hiszen hét évig együtt csinálták "Az angyal"-t, tehát elég jól ismerték már egymást, tudták, kitől, mit lehet várni. A probléma forrása Tony Curtis volt, aki imádott rögtönözni és az ötleteivel fel is borította az eredeti alapkoncepciót. 

A forgatás Dél-Franciaországban és Angliában, a  Pinewood stúdióban zajlott, így túlléptek azokon a szerény földrajzi kereteken, amelyek korábban, "Az angyal" idején jellemezték a stáb forgatási helyszíneit és amelyeken Moore olyan sokat gúnyolódott. Ha ugyanis szükség volt egy másik ország karakterisztikájára, akár pálmafákra is, mert Simon Templar mondjuk a Bahamákon járt, akkor kitettek néhány pálmafát a Pinewood stúdió egyik részébe, lefilmezték és a képernyőre kiírták a szükséges ország vagy város nevét. Így ment ez akkoriban. 

carpixel_net-1970-aston-martin-dbs-the-persuaders-40029-hd.jpg

Aston Martin DBS, Roger Moore egy ilyet vezetett a sorozatban

Moore pár héttel korábban Dél-Franciaországban lábadozott, közel a másik legendás brit színész, David Niven házához, miután vesekőbántalmakkal pár héttel a forgatás előtt kórházba került. Akkoriban ott tartózkodott Joan Collins is éppen soros, harmadik férjével (eddig öt volt neki) és Moore kijárt neki egy szerepet a sorozat egyik részében, ami - mint később kiderült - hiba volt. Curtis ugyanis ki nem állhatta Joan Collinst és ezt minden alkalommal tudatta is vele. Emlékezetes volt például az a botrány, amikor az egyik vendégsztár és a felesége a stáb lakókocsijában beszélgetett (összesen két lakókocsi volt, az egyik a  két főszereplőé, a másik az éppen soros vendégsztároké)  és Collins bekérdezkedett a mellékhelyiségbe. A férfi színész és felesége kimentek természetesen, amit az ott álldogáló Curtis úgy aposztrofált, hogy Collins kilökte a lakókocsiból őket, mert neki úgy tartotta úri kedve. Ezért aztán a forgatáson úgy szapulta a színésznőt, ahogyan csak tudta, a karikírozáson keresztül egészen odáig, hogy hülye libának titulálta egyik vehemensebb pillanatában. 

Curtis-el egyébként is sok baj volt. Valósággal megszállottja lett az általa játszott Danny Wilde figurájának és ebben odáig ment, hogy sokszor jelentősen eltért a forgatókönyv szövegétől, amivel nem is lett volna semmi gond, csakhogy a cselekmény így sokszor megfeneklett, mert Curtis inkább a humoros oldalát próbálta meg kibontakoztatni az általa játszott karakternek. Olyan volt ez, mint amikor a színházban a többi színész várja a végszót, hogy aztán lezárhassanak egy jelenetet. Ezt Tony-tól nem kapták meg, ezért aztán a producer és a dramaturg úgy döntöttek, hogy Moore viszi előre a cselekményt és Curtis mond rá mindig valami poénosat, holott ez az eredeti alapkoncepcióban másképpen volt. 

Ráadásul Curtis folyton nyafogott amiatt, hogy ő csak egy televíziós sorozatban szerepel és ez majd ártani fog a népszerűségének. Az igazsághoz tartozik, hogy a hetvenes évekre Tony pályafutása megrekedt, gyakorlatilag egyetlen valamirevaló produkcióban szerepelt, a fiatal Robert De Niro oldalán, a többi filmet el lehet felejteni. A végső megerősítést arra nézve, hogy a televízióval is egyre inkább számolni kell, vagy inkább kegyelemdöfést az adta, amikor az első epizód legelejét forgatták, az autóverseny jelenetet, amelyben Moore egy Aston Martin DBS-t, míg Curtis egy Dino Ferrarit vezet. A jelenet a nizzai reptértől egészen a monte-carloi Hotel  de Paris-ig tartott. A szálloda éppen átellenben van a monte-carloi Casinoval, ahol a jelenet befejezésekor éppen két autóbusznyi spanyol túrista állt meg. Észrevették, hogy a túloldalon filmforgatás zajlik és elindultak feléjük. Curtis azt hitte, hogy ő (még) akkora filmsztár, hogy tőle szeretnének autogramot kérni, de a spanyolok elrobogtak Tony mellett és egyenesen Moore-t vették körül, miközben azt kiáltozták: -El Santo, El Santo! (vagyis a Szent). Ez ébresztette rá Curtis-t, hogy már nem akkora sztár, mint korábban volt és a tévés munkák is növelhetik a népszerűséget. 

20130212_ferraridino.jpg

1969-es Dino Ferrari, egy ilyen volt Tony Curtis járgánya a sorozatban

A forgatás befejeztével adódott még egy incidens. Mindkét színész meghívást kapott az éves Királyi Filmelőadásra (Royal Film Performance), amit őkirályi fensége a királynő szokott megnyitni. A meghívón az állt, hogy "megjelenés fehér nyakkendőben", ami teljes estélyi öltözetet jelent, frakkot, fehér csokornyakkendőt és keményített ingmellet. Moore-nak sem volt ilyen öltözéke, de tudott szerezni. Ő és jó barátja Richard Burton osztoztak egy ilyen öltözéken egy ismerős ruhakölcsönző jóvoltából. Bár Moore magasabb volt, mint Burton, de a felsőtestük nagyjából egyforma lévén Burton-nek csak a  nadrágot kellett felhajtani, ha éppen ő használta az öltözéket. Moore figyelmeztette Tony-t, hogy tartsa magát a protokollhoz. Ennek ellenére ő a fogadáson rövid bársonyzakóban jelent meg, a nyakában hosszú sál csomóra kötve, alatta pedig kigombolt gallérú ing. A királynő megérkezett, végigment  a sorfal előtt, amely a tiszteletére gyűlt össze az Odeon előcsarnokában, kezet fogott Moore-val is, majd továbblépett és elsétált Tony Curtis előtt, rá sem pillantott, levegőnek nézte. 

Ha az olvasó megnézi az egyes epizódok végi főcímet, akkor észreveheti, hogy Roger Moore van feltüntetve Lord Sinclair ruhatárának tervezőjeként. Ez annyiban igaz, amennyiben a sorozat forgatása előtt két évvel kereste meg Moore-t a Pearson and Fosters cég, egy férfiruhákat előállító vállalat, hogy legyen az igazgatótanács tagja. 1968 és 1972 között Roger Moore latba vetette a nevét és a befolyását, hogy reklámozza a cég termékeit, cserében pedig a cég felajánlotta neki, hogy bármilyen film vagy tévés szerepre felruházza. A "Minden lében két kanál" forgatása idején a színész szaván fogta őket és nagyjából összefoglalta, szerinte Brett Sinclair milyen ruhákban jár, amelyeket a cég le is gyártatott számára. Ez tette lehetővé, hogy úgymond saját ruhái tervezőjeként jelenhessen meg a főcímen. 

A sorozat utóélete

Bár Lew Grade szeretett volna még egy második évadot a sorozatból, még egyszer 24 résszel, de Moore ebbe már nem ment bele. Egyébként is csak feltételesen vállalt szerepet benne, de miután elhárultak az akadályok annak tekintetében, hogy Bond lehessen, nyilván egy újabb tévés munka nem volt csábító opció számára. Ráadásul a sorozat mindenhol a világon nagy sikert aratott, kivéve az USA-ban. Ott az volt vele a baj, hogy az ABC nagy reményeket fűzve a sorozathoz, szombat esti csúcsidőben indította el, jól bejáratott, népszerű műsorok ellen. A nézettségi csatában alulmaradó sorozat így átkerült egy másik napra, estére, de ott is egy népszerű, nagy nézettségű talkshow-t kellett volna legyűrnie. Nem sikerült, így a 24 részből csak 21-et adtak le végül. 

Egészen más volt a helyzet Európában, így nálunk is. Az akkor még NSZK-ban annyira népszerű volt a "Die Zwei" néven vetített sorozat, hogy a két szereplő valóságos kultfigurává nőtte ki magát. Ehhez tartozik az a megjegyzés, hogy a szinkron "meghamisítása" valószínűleg a  németektől indult ki. Ha meghallgatjuk az eredeti szöveget, rájövünk, hogy egyáltalán nem annyira humoros, illetve számos olyan utalást tartalmaz, amelyet csak angolszász területeken érteni a nyelv sajátosságából fakadóan. Nincs ezzel semmi gond, ilyenkor a fordítónak ki kell találnia valamit, amelyet az adott nyelvi közegben is megértenek a nézők. Ez a németeknek olyannyira jól ment, hogy a német szinkron néha köszönőviszonyban sincs az eredeti angol szöveggel és olyan humor elemeket tartalmaz, amelyeket a szereplők nem mondanak ki. Brett Sinclair angol főúri kiejtését és Danny Wilde bronxi amerikai-angolját pedig amúgy is lehetetlen egy szinkronban visszaadni. 

2016022514.jpg

Láng József és Sir Roger 1972 körül, amikor a színész magángépével átruccant Budapestre

Nálunk többször újraszinkronizálták a sorozatot. Miután a klasszikus Sztankay-Láng szinkron "elveszett", a producer Legény Juditnak az a korszakalkotó ötlete támadt, hogy Tony Curtis magyar hangját Szolnoki Tiborra, Roger Moore-ét pedig Kautzky Armand-ra cserélje le. Utóbbi még hagyján, de Szolnoki Tibor pontosan az az eset, amikor látod, érzed, hogy ez a  hang egyáltalán nem passzol az adott színészhez és ez sajnos agyon tudja vágni az egész filmet az élménnyel együtt. Amikor az új szinkronnal adásba került a kilencvenes években a sorozat, akkora volt a felzúdulás, hogy végül a színészek visszakapták az eredeti hangjukat, igaz húsz évvel öregebben. Ami nem válik hátrányára az összképnek, sajnos a fordítási hibák már igen. Az egyik rész végén, amikor Sinclair és Wilde az egyik jó útra térített szélhámosnővel beszélgetnek, előbbi mintegy poénosan megjegyzi, hogy "Úgy érzem Christian Dior nem hoz ki börtönmodelleket az idén", utalva arra, hogy jobb lesz, ha a hölgy meghúzza magát. Ez a magyar fordításban úgy jött le, hogy "Úgy érzem, Christian Dior modelljei félresikerültek az idén."  Azon kívül, hogy az ég egy világon semmi értelme az adott szövegkörnyezetben, még zavaró is. 

031030-2-szj.jpg

Sztankay István az idős Tony Curtis-el

Sokszor volt szó róla, hogy remakelik a sorozatot, akárcsak más legendás vagy mára már örökzölddé vált alkotások, sorozatok esetében. Időről-időre felröppen a  hír, hogy Danny Wilde-ot George Clooney játssza majd, Lord Sinclairt pedig Hugh Grant. Hála az égnek ebből semmi sem vált valóra eddig. Igazán nem lenne kellemes azt látni, ahogyan ebből is egy "Knight Rider" szintű remake vagy egy McGyver-féle tini komédiának is rossz sorozat lesz. Addig, amíg eldől a kérdés, nézzük inkább az eredetit. 

 A sorozat Mafab adatlapja

Ha tetszett, ami olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr5112434225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M_Ali 2017.04.19. 15:56:21

Ez az egyik kedvenc sorozatom, és jó, hogy ez lett a magyar címe, nem akarták minden áron az eredeti fordítását használni. Az autók pedig idén voltak 50 évesek. vancello.blog.hu/2017/01/28/minden_leben_ket_kanal_203

Iván Rábaszov 2017.04.19. 16:14:08

Hogy én ezt a filmet mennyire szerettem annak idején. Sztankay István magyar hangjával. Néztük mindegyik részt. Imádtuk.

Terézágyú 2017.04.19. 16:47:59

Sztankay zseniális szinkronos volt... Nem csak szöveget mondott, hanem egyfajta hangeffektusokat is hozzáadott a szerephez...

Pic 2017.04.19. 19:19:27

Nagyon szerettem én is. Nagyon jól eltalált karakterek voltak.
Anno amikor felmerült, hogy az esküvői videónk a minden lében két kanál főcímzenéjére és képi stílusában induljon, nagyon megtetszett az ötlet. Kicsit féltem, hogy mit szól majd az "asszony"erre a filmes ötletre, de a párom azonnal igen mondott rá, mert ő is imádta mikor gyerekként nézte a szüleivel. Végül kiderült, hogy nagyon jó ötlet volt ezt felhasználni, mert nagyon jó volt a fogadtatása, a násznép azonnal "imádta" :))))

Rebel Alliance · http://starwarsfilmek.blog.hu/ 2017.04.19. 20:10:13

Kedvenc! Roger Moore, miután 1972 februárjában véget ért a Minden lében két kanál sorozat utolsó, 24. része is, elvállalta James Bond szerepét. Összesen 7 részt forgatott, 1985-ig. Mondhatni a Bond filmek "előszobája" számára ez a sorozat volt!

Button Presser 2017.04.19. 21:56:46

Korrekt, tartalmas írás! Gratulálok!

Ződ2000 · http://egzostive.com 2017.04.20. 00:00:26

A legérdekesebb hogy ez a sorozat még ma is újranézhető. Vannak vicces dolgai, de meglepően szépen öregedett...

És valóban jó a szinkron is. Bár a magyar szinkron ritkán a színészeken bukik el...

Ike The Rock Clanton · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2017.04.20. 12:59:48

@Button Presser: Köszi! Igyekeztem érdekes, olvasmányos információkat összegyűjteni a sorozatról. S akkor még Ken Thorne főcím és aláfestő zenéjéről nem is szóltam, ami szintén hozzájárul a hangulathoz. :)

op tomi 2017.04.20. 16:48:45

Szerintem inkább a mai negyvenes-ötvenes éveikben járók lehettek a magyar közönség, de ez nem von le semmit az írás érdemeiből, színes, érdekes, élvezettel olvastam :)

Ike The Rock Clanton · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2017.04.21. 10:58:28

@op tomi: Köszönöm! :-) Mentségemre szóljon, hogy harmincas lévén, én gyerekként a kilencvenes években láttam először. :-) Persze tény és való, hogy viszonylag korán mutatták be nálunk is, ha jól emlékszem 1972-ben, akkor még gondolat szintjén sem voltam meg. .-)