[Supernatural Movies]

Baby Driver - Nyomd Bébi, nyomd, avagy Edgar Wright mesterműve

2017. június 23. - Lakat Barnabás

A nagyszerű Edgar Wright legújabb filmje egy olyan darab, amit majd jóleső érzéssel helyezhetünk a polcunkra a Gengszterek sofőrje és a Drive mellé. Mindhárom film főhőse egy szófukar, vérprofi sofőr, aki elképesztő hidegvérrel segíti a rablók munkáját, mígnem útjába nem kerül egy nő, A NŐ, illetve az a bizonyos utolsó nagy meló. Nagy rá az esély, hogy Walter Hill klasszikusa nélkül sem a Drive, sem pedig a Baby Driver nem létezne, úgyhogy hálásak lehetünk neki, amiért filmjével hatást gyakorolt a későbbi generációkra, melynek eredményeképpen most megszületett egy kvázi trilógia, mely évtizedeken ível át, és darabjainak természetesen azt leszámítva, hogy végül is ugyanarról szólnak semmi közük egymáshoz. Viszont az azonos téma mellett van még egy közös tulajdonságuk, mindhárom film zseniális.baby-driver_4.jpg

 

A brit író-rendezőtől persze eddigi életműve alapján ( Spaced, „Cornetto trilógia” illetve Scott Pilgrim a világ ellen) nem is vártunk kevesebbet, már csak azért sem, mert régóta dédelgetett álma manifesztálódhatott most a filmvásznon. Wright-nak még a kilencvenes években ütött szöget a fejébe egy gondolat, miközben az akkori albérletében heverészve a Jon Spencer Blues Explosion Bellbottoms című számát hallgatta, hogy milyen király aláfestőzene lehetne egy autósüldözéshez. Később aztán kitalálta hozzá a folyton zenét hallgató és mindent annak a ritmusához igazító sofőr karakterét is. 2002-ben kicsiben már meg is valósíthatott valamit a nagy ötletből, a Mint Royale nevű formáció Blue Song című számához készült videoklipjében, melyben a bankrablók sofőrje zenével méri az időt és szemmel láthatóan jól mulat, míg az akció lezajlik. Ez a kis jelenet persze a Baby Driverbe is át lett ültetve, sőt egy pillanatra maga a klip is feltűnik a filmben, érdemes figyelni!

 

Baby (Ansel Elgort) zenemániájának egyébként oka van. Kiskorában autóbalesetet szenvedett, melybe belehaltak a szülei, ő maga pedig azóta sosem szűnő fülcsengéstől szenved. Ezt nyomja el a zenével, melynek ritmusa így az életének a ritmusa is egyben. Még a reggeli kávét is zenére veszi meg a film elején egy mesterien koreografált jelenetben, amitől garantáltan padlót fog majd az állad. A munkaadója Doki (Kevin Spacey), akinek Baby egy régi baklövése miatt adósa, így kénytelen neki dolgozni. Amikor bekapcsolódunk az eseményekbe még egy meló van hátra, aminek végrehajtásával a zenemániás sofőr adósságának utolsó részletét is törlesztheti Doki felé. A balhé nem zökkenőmentesen bár, de le is zajlik, közben pedig Baby beleszeret a Deborába (Lily James), a törzshelyén dolgozó, szintén zenebolond pincérlányba. Ám a gengszteréletből nem olyan egyszerű szabadulni, és Doki továbbra is igényt tartana a fiú szolgáltatásaira. Rövidesen egyértelművé is teszi számára, hogy valójában nincs is más választása.baby-driver-image-1_1.jpg

 

Dióhéjban ennyi lenne a történet, ami nincs túlbonyolítva ugyan, ahogy a bevezetőben említett hasonló témájú filmeknél sem volt, ám nincs is erre szükség. Egyrészt ennek a műfajnak sosem a csavaros történetvezetés volt a lényege, szűkszavú hősei mindig is nyílegyenesen száguldottak végzetük felé. Másrészt meg a lényeg az a lehengerlő stílus, amivel Edgar Wrigh kétórás audiovizuális orgiává gyúrta ezt a klasszikus bűnügyi toposzt. Eddigi négy filmjében is igen fontos szerepet játszott a zene, a soundtrack-et mindig nagy műgonddal és következetesen válogatta össze, ám amit itt művel, azzal rátesz az eddigiekre egy jó nagy lapáttal.

 

Sokat mondó lehet a tény, hogy a filmben elhangzó harminc(!) dal jogait előbb megvette, mint hogy egyetlen színészt is leszerződtetett volna. És miképpen Baby folyton zenére cselekszik, illetve az aktuális tevékenységéhez illő zenét hallgat, úgy a film is teljes egészében zenére van komponálva. Valahogy úgy, ahogy Sergio Leone westernjei, csak éppen Wright Morricone szerzeményei helyett válogatott könnyűzenei darabokra dirigált. Illetve azért egy rövidke darab befért ide is az olasz májsztrótól, ha pontos akarok lenni. Tényleg szinte folyamatosan szól valami a játékidő teljes egésze alatt, a paletta pedig igen széles az R&B-től a Punk-ig, de ne hidd, hogy ez a stíluskavalkád belerondít a film egységes szövetébe, éppen ellenkezőleg, a dalok szépen belesimulnak abba, diktálják a tempót és tulajdonképpen narrálják is az eseményeket, illetve hangulatfestő elemként is szolgálnak. Nem az van hogy pusztán videoklipek lettek egymás mögé dobálva, de egy ekkora rendezőzsenitől ez meglepő is lenne, hanem tényleg valami eszelősen jó dolgot hozott össze, amit nehéz szavakba önteni és talán kár is. Látni kell.edgar-wright-directing-baby-driver.jpg

 

Mint ahogy azt már a Cornetto trilógiában (Gy.k.: Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) is tapasztalhattuk, Wright nem csak zenei stílusokban, hanem filmes műfajokban is az eklektika híve. Ilyeténképpen a Baby Driver is egyszerre működik akció és zenés filmként, a gerincét egy romantikus szál adja, olykor vicces, nem egyszer pedig drámai. Ami pedig újdonság tőle, hogy gyakran meglepően feszült, komoly és nyugtalanító is. Utóbbi pillanatokra a film második feléig kell várni, de garantáltan megdöbbensz majd. Kialakulásukban pedig nagy szerepe van Jamie Fox karakterének, aki nem az a tipikus „vicces néger” figura, amire az előzetesek alapján számíthattunk. Bár kimondottan jó humora van a filmnek, a rendező korábbi műveivel ellentétben erre a filmre nem igazán lehet rásütni a vígjáték bélyeget. Ahogy annak idején a Haláli hullák hajnalát a plakáton olvasható tagline romantikus komédia zombikkal-ként aposztrofálta, úgy a Baby Driver-re azt lehetne mondani, hogy egy romantikus zenés akciófilm, humorral fűszerezve. Talán azzal tudnám legjobban leírni a film hangulatát, ha azt mondanám, hogy olyan, mintha elegyítenénk a Drive-ot a La La Land-el. Furcsán hangozhat, de kiválóan működik.

 

A vágásról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, mindegy hogy csak egy asztalnál folyó beszélgetésről, autós, vagy gyalogos üldözésről van szó. Persze a jó öreg Edgar ebben is jó volt eddig is. Ami pedig a legkirályabb, az a film egyik csúcspontján bekövetkező üldözéses jelenet, ami nem egészen úgy zajlik le, ahogyan ezt egy autós filmtől elvárnád, de mást nem akarok elmondani róla, mert lelőném a poént. Csak figyelj és ámulj.

 

Ha jót akartok magatoknak és minőségi szórakozásra vágytok az ötödszörre bevetett, egyre röhejesebb autobotok és női múmiák által uralt nyári szezonban, akkor mindenképpen váltsatok jegyet erre a filmre, garantáltan nem fogtok csalódni. Iszonyúan menő, izgalmas, stílusos és a szíve is a helyén van. Igazi moziélmény.

10/10

 

A film Mafab adatlapja


Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3712614901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása