Az egyik legnagyobb német rendező 1931-es M-Egy város keresi a gyilkost filmjének keletkezéséről szóló alkotás a zseniális művész életének egy eltitkolt szeletébe is bepillantást enged.

1930-ban járunk, abban az időszakban, amikor a filmkészítés nagyon fontos fordulóponthoz ért, a filmesek ekkor térnek át a hangosfilmekre a néma helyett. A korszakban már sok rendező előrukkolt a saját első hanggal forgatott filmjével, Fritz Lang azonban bajban van, neki is hamarosan be kell állnia a sorba, ha nem akar lemaradni a versenytársak mellett. Inspirációra van szüksége, hiszen nem akar egy újabb zenés-táncos filmet készíteni, valami olyat szeretne, aminek igazán mély mondanivalója van. Azonban sürgeti az idő, hiszen a pénz már megvan, csak egy jó sztori és forgatókönyv kéne.

Egyik reggel azonban az újságok a segítségére sietnek, az egyik címlapján rettentő sorozatgyilkosságokról adnak hírt Düsseldorfban, Lang pedig tényleg mindent hátrahagyva azonnal vonatra ül és szenzációra éhezőként a városba utazik, ahol régi ismerősének, a gyilkossági nyomozónak köszönhetően betekinthet a nyomozás kulisszái mögé, a gyilkos kézre kerítése után pedig testközelből szerezhet információkat az elkövető életéről és motivációiról.

A végeredmény az 1931-es M lett, amelynek egy-egy jelenetét, figuráját, a fütyült dallamot is többször bevágta Gordian Maugg, aminek köszönhetően látjuk, hogyan áll szépen lassan össze a remekmű Lang fejében.  A Szemrevaló Fesztiválon látható film címszereplője nem egyértelműen pozitív és szerethető személyiség, Maugg filmje kendőzetlenül mutatja meg Lang nőkhöz, illetve a feleségeihez való kapcsolatát, és ugyan meglebegteti az első házastárs titokzatos halálának körülményeit, azonban biztosat nem tudunk meg. Lang akkoriban már híres ember volt, így a munkahelyeként szolgáló stúdió vezetésének érdekében állt, hogy eltussolják a tisztázatlan esetet.

A német rendező sok mindenben hasonlóságot mutat a düsseldorfi vámpírként elhíresült Peter Kürterrel, ami a kettejük között folyó beszélgetés során, és Lang korábbi életének fő eseményeinek párhuzamos bevágásával válik egyértelművé. Csak annyi a különbség, hogy Lang sosem ölt kéjjel, és oktalanul.

Érdekes megoldás volt, hogy a mai technikákkal készült fekete-fehér filmbe többször bevágtak a ’30-as évek Németországát bemutató filmek, híradók jeleneteit, de ezek között sajnos akkora különbség van, hogy eléggé elütnek egymástól. Erre az egyik jó példa az, amikor Lang a sofőrjével éjszakai körútra indul, közben pedig mi látjuk, hogy milyen volt akkoriban az élet.

Ekkor már tisztán látszik a társadalmi szakadék, amit az első világháború még tovább mélyített, a radikális megnyilvánulások is többször felszínre kerülnek, de ezek csak jelzésértékűek. Ahogyan a filmben is elhangzik, a német közösségek felbomlóban vannak, a mélyben pedig erőteljesen sorvadásnak, rothadásnak indultak (ez persze a korszak több országára is rávetíthető).

Jó pár olyan alkotást láthattunk már, ami egy film elkészítéséről vagy az alkotói folyamatról szól, ezek sorába jól passzol a Fritz Lang, azonban közel sem tökéletes. Mindenképpen kell hozzá az M film ismerete, hiszen annak hiányában ezt kevésbé fogjuk élvezni és a be-beékelődő jeleneteket nehezen tudjuk értékelni. 7/10