Lovecrafti dallamok - Feketom Tom balladája

2017. november 02. - Fincherista

Emberi érzékszervekkel fel nem fogható, egyszerre anyagi és anyagtalan borzalmak, a világunkba vezető átjáróikat őrző ciklopszfalú katakombák, s a páni félelem, amely az ezt sejtők elméjét teljesen összeroppantja. A vegytiszta lovecrafti borzongatás legalapvetőbb mozgatórugóit soroltam, az amerikai író leginkább ezen történeti elemekkel játszadozva építette fel novelláit, melyek műfajilag valahol a sötét fantasy, a horror és a sci-fi határmezsgyéjén mozogtak, legtöbbször egyszerre érintve mindhármat. Noha írásai közvetlenül csak szűkebb körökben kapták meg a minőségüknek járó fogadtatást, közvetetten számtalan regény, film és játék merített belőlük.

ft.jpg

Mára már (a szó valamennyi értelmében véve) kultikus bibliográfiájához nyúlni azonban játék a tűzzel, ugyanis a történeteit átható napló-szerű mesélési mód, s az egyes kritikák szerint az egyenesen romantikához visszavezethető, melléknevekben bővelkedő leírásai egyáltalán nem igazodnak korunk célratörőbb, közvetlenebb hangvételű regényeihez. A saját korához viszonyítva is különc stílusát jól jellemzi az is, hogy noha életében szemtanúja lehetett egy világháborúnak, s minden bizonnyal az európai fasizmus süvítő szele is eljutott fülébe, az aktuálpolitikai eseményekre alapvetően nem reflektált, egyetlen egyet leszámítva. Félelme, vagy inkább kritikája a bevándorlásról, annak mértékéről nem egy művében jelent meg, mégha többnyire csak mélyebb elemzések mentén sejthető módon, akadt olyan novellája is, ahol leplezetlenül festette meg “ellenségképét”.

Ennek sorát gyarapítja a magyarul Red Hook címen megjelent (egyébként a témáját jobban visszaadó The horror at Red Hook) története is, amelynek kortárs szerző általi újraértelmezése a Fekete Tom balladája. A cím kissé provokatív, elvégre míg Lovecraft bűnbakként jelenítette meg a bevándorlókat/kisebbséget, LaValle - noha egyáltalán nem farag belőlük mártírt - az ő szemszögükből vezeti végig horrorhistóriáját. Balladájának hőse az afroamerikai Charles Thomas Tester egy igazi brooklyn-i csibész: gitárjából kicsikart három dallamával és kétes ügyletekkel keresi meg a napi betevőt, a kor szellemisége alapján nem több, mint az ezerszínű bevándorlók söpredékének arctalan sarja. Hivatásához vezető útjáról nem tudunk meg semmi érdemlegeset, LaValle olvasójára bízza, kit érdemes hibáztatni “Tommy” nem éppen jó keresztényi cselekedeteiért. S ugyanez igaz nagyobb léptékben is, a rasszizmus a történetének sötét, de nem markáns kontúrja.

A történet valódi ívét - Lovecraft Red Hookjához hasonlóan - az okkultizmus irodalmában jártas Robert Suydam ténykedése határozza meg, aki befolyását és tetemes vagyonát arra akarja felhasználni, hogy felébresszen egy idők előtti, pusztító hatalommal bíró entitást, az Alvó Királyt. LaValle, aki a fő konfliktus felfedéséig a legkevésbé sem lovecraftias úton vezette hősét, itt a lehető “leglovecraftibb” irányba terelte az eseményeket. Az Alvó Király képe, (lábjegyzetként elmesélt) története és legfőképpen fenyegetése tökéletesen beleilleszthető Lovecraft egyik legismertebb “mítoszának univerzumába”. Ugyanakkor míg ott eredendően az adott novellák magját jelenti, addig LaValle inkább az események némileg megfoghatatlan katalizátoraként, majdhogynem MacGuffinként használja, hogy felvázolhasson egy klasszikus, alvilági bűnözőkkel szembeni hajszát.

Fekete Tom balladájával pedig éppen ez volt az egyetlen problémám, hiszen, ha már a történet során szóba került ama bizonyos mítosz, akkor igazán nyithatott volna neki LaValle egy újabb fejezetet, ahelyett, hogy a már ismert motívumokat hasznosítja újra. Így pedig végeredményben az olvasó nem kap sokkal többet, mint amit egy bővebb Lovecraft-novellától kaphatna, mi több, a felfoghatatlan erőkkel való játszadozás tekintetében még talán kevesebbet is. Más részről viszont Fekete Tom balladája éppen ebből a jól kimért vállalásából és írójának egyértelműen a mai olvasói igényekhez igazított stílusából profitáló (kis)regény, egy jó nyitány azoknak, akik még legfeljebb csak hallásból ismerik Lovecraft borzongató világát.

ft2.jpg

Victor LaValle - The Ballad of Black Tom
Fumax kiadó, 2017, 126 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3213067926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.