Álmok és üveggolyók - Neked mit jelent Spielberg filmet nézni?

71 éves a nagy mozimágus

2017. december 18. - Supernatural Movies

A nagy varázsló, a mozimágus, gyerekkorunk álmainak csiholója, a földönkívüliek harmadik típusú utazási ügynöke, a XX. század legikonikusabb filmes kalandorának bábjátékosa, a dinoszauruszok feltámasztója: Steven Spielberg, persze, hogy ismerem, ki ne ismerné? A '80-as évektől a kora 2000-es évekig neve egyet jelentett a garantált, minőségi mozis szórakoztatással. Nyilván, ha ma meghallod, hogy "jön az új Spielberg film", már nem ugyanazok az érzések kerítenek hatalmukba, mint egykor, de ahogy az idők változnak, a ráncok mélyülnek, úgy a rendezők is érnek, témáik, módszereik és a közönségük is átalakul, ez a világ rendje. De kinek mit jelent a rendező munkássága, és miért szerettük és szeretjük annyira most is, amikor már nem akkora filmes esemény beülni "az új Spielberg filmre"? Emlékszel még, neked melyik alkotása volt az első, ami megváltoztatta a hetedik művészetről alkotott fogalmaid, miután gyerekkori álmaid egy marék üveggolyóba zárta? Oszd meg a történeted!

steven_spielberg.jpg

Duba Dániel: Spielberget alighanem németül néztem először. Na, nem mintha számított volna, hogy milyen nyelven olvad le a náci tiszt arca, miután rosszul választott kelyhet, mert nem számított. Volt ugyanis tolmácsom, John Williams. Az utolsó kereszteslovag alatt a háttérben folyamatosan jelen lévő vonós és fúvós szekció, a Pro7 és a Sat1 érthetetlenül fröcsögő halandzsáját a zene egyetemes nyelvére fordította, én pedig ennek segítségével megértettem mindent, amit a szereplők tettek vagy mondtak. Nem tudom már, hány éves lehettem, de még bőven kakaót ittam a kávé helyett. Majd 1992 egyik szép, tavaszi napján, az azóta már rég lebontott balatonboglári moziban megnéztük a Hook-ot. Ma már aligha élvezném olyan nagy elánnal, hogy Julia Roberts, mint Giling-Galang, kihúzza a szőnyeget Robin Williams lába alól, de aznap belekóstoltam, milyen az, ha Steven Spielberg kiveszi a helyéről a szíved, majd két kézzel csavar rajta egyet-kettőt. Ha azokban az években nem láttam vagy harmincszor azt a filmet, úgy harapja le a fél kezem egy krokodil. A második csillag jobbra, aztán egyenesen tovább hajnalig, vésd jól az eszedbe, még talán jól jöhet!

Az első kvázi sokkoló filmes élményem is Spielberghez kötődik. Nem tudom már, hány éves lehettem, de még a szüleim ellenőrizték a matek leckém. A filmben a Sanghaj utcáit megszálló japán katonák háborús káoszában elsodródik egy angol fiú a szüleitől, miközben a játékrepülőjéért hajol le a tömegben menekülés közben. A fiú látja, amint szüleit továbbsodorja a fejvesztett emberáradat, de hiába kiált utánuk, másodpercekkel később anyja ismerős arca beleveszik a vészjósló és idegen emberalakok sűrű, riadt tengerébe. Aztán a fiút magához öleli a A nap birodalma, és a benne zajló második világháború. "Nincs papa, nincs mama, nincs whisky szóda." Nemrég volt szerencsém újra megnézni ezt a számomra tényleg hibátlan klasszikust, és Allen Daviau operatőr bámulatos képei, John Williams torokszorítóan szép zenéje, a fiatal Christian Bale és John Malkovich párosa, a felejthetetlenül összerakott pillanatok Jim és a japán Zero, valamint az amerikai Mustang vadászgépekkel, azóta is a személyes filmtörténeti panteonom első számú, legerősebb darabjai.

spielberg_nap_birodalma.jpg

Aztán jöttek a dínók, a Gestapo, James Francis Ryan Iowából, gyermek arcú robotok, csápos idegenek, okos szélhámosok, majd valahol a Kristálykoponyánál kezdett megromlani a viszonyom a rendezővel. Azóta is, habár megnézem a filmjeit, egyik sem okoz már túl nagy felfordulást bennem. Az mondjuk igaz, hogy azóta történt egy aprócska kis semmiség, aminek lehet, hogy köze van a dologhoz: felnőttem. Azok a filmek viszont, amik Spielberg legjobbjainak számítanak, sosem fognak veszíteni a fényükből, ezt már most meg tudom állapítani. Ehhez pedig gyaníthatóan köze van magának a Legendának, John Williamsnek is, akinek azonnal felismerhető témái nélkül nehéz elképzelni Spielberg filmet, de szerencsére nem is kell. BTW, azt tudtátok, hogy Steven Spielberg rendezte a legeslegelső Colombo epizódot?

Remy: Steven Spielberg számomra mindig is az egyik legnagyobb rendező lesz a filmvilágban. No, nem csak azért, mert sok jó filmjét láttam már életem során, illetve, mert Apám egyik teleragasztott füzetében egy rakás Spielberg-filmről voltak újságból kivágott képek, hanem mert Ő volt egyike azoknak a rendezőknek, akik miatt megszerettem a filmeket. Az Indiana Jones-trilógia, a Jurassic Park, az E.T. és társaik olyan hatással voltak rám anno, amik egy életre meghatározták a filmnézési szokásaimat.

spielberg.jpg

Emlékszem, mikor először láttam az E.T.-t a 90-es évek közepén, már akkor tudtam, hogy itt egy olyasfajta élményt kapok az időmért, amit nem fogok elfelejteni. Magával ragadó volt minden perce, és én akartam az a kisgyerek lenni, aki megtalálja E.T.-t. Végül be kell valljam férfiasan, de nem így lett... Cserébe viszont, ahogy haladtam Spielberg filmográfiájával, újabb és újabb élményeket szereztem, méghozzá rendkívül pozitív élményeket! Mikor a kezem közé került - természetesen akkoriban még VHS-en - az Indiana Jones trilógia, nem akartam elhinni, hogy léteznek ennyire laza és menő kalandfilmek, amik ráadásul a mai napig ott vannak a kedvenceim között. Harrison Ford iszonyú badass volt, nem lehetett nem imádni.

Ekkor vált egyértelművé; Abban az időben, Steven Spielberg lett a kedvenc rendezőm! Hozzáteszem gyorsan, 5-6 évesen, Lucason kívül nem igazán maradt meg egyik rendezőnek sem a neve, de mondjuk nem is igazán érdekeltek. Nem számított más, csak Spielberg! Indynél viszont nem állt meg a hullámvasút. Az emelkedés tovább tartott, mint gondoltam, hiszen belefutottam abba a kiváló moziba, amiből semmit az ég világon nem spóroltak ki. Egy gyerek számára ráadásul mi sem lehet ütősebb szórakozás, mint dinoszauruszokat nézni a TV-ben. Imádtam a Jurassic Parkot. Imádtam a Raptorokat, imádtam a T-Rexet, és imádtam azt a kalandot, amibe belecsöppentem. Bármikor, bármennyiszer képes voltam megnézni, mert Spielberg ismételten nem hibázott. És hiába a kedvenc filmem a Vissza a jövőbe, hiába rajongók egy rakás más kult klasszikusért, Spielberg neve mást jelent számomra. Ő a gyermekkorom!

Lakat Barnabás: Verőfényes napsütés, nyüzsgő tömeg, naptejtől csillogó testek, homokvárak, nevetés, vidámság. Amity Island strandján beindult a szezon, a helyi polgármester elégedetten dörzsöli a tenyerét, az ide tévedt turisták idén is jó pénzt hoznak a házhoz. Csak a rendőrfőnök nyugtalan valamiért, aki a víztől tisztes távolságban, szemmel láthatóan zaklatottan fürkészi a tömeget, különös tekintettel a vízben tartózkodókra. A látszólagos idill ellenére késsel lehet vágni a feszültséget. És ekkor hirtelen felborul egy gumimatrac, valami magával rántja a mélybe, apró és védtelen utasával együtt, a felvert hullámok habja pedig vörösre festve bugyog a felszínre. Brody rendőrfőnök ereiben meghűl a vér, éppúgy, ahogy benned is. A cápa ismét lecsapott. Spielberg a második direkt moziforgalmazásra szánt filmjével már akkor is biztosította volna helyét a filmtörténelemben, ha utána soha többé nem állt volna kamera mögé. Kikezdhetetlen, sallangmentes mestermű, nagyszerű színészekkel, akik nagyszerű karakterek bőrébe bújnak - Roy Schneider, Robert Shaw és Richard Dreyfuss triója telitalálat - , akik rozzant ladikjukkal kihajóznak az óceánra és a nagy kalandra téged is magukkal visznek. És valóban, hiszen a remek rendezésnek a bravúros vágásnak és a századjára is élvezettel végighallgatható párbeszédeknek hála, tényleg olyan érzésünk lehet, mintha ott lennénk ezekkel a férfiakkal a fedélzeten, és izzadni kezd a tenyerünk, amikor a nagy fehér horogra akad.

steven_spielberg_jaws.jpg

A cápa az a film, ami egyszerűen nem öregszik, ugyanolyan jól működik, mint bemutatása idején, az élmény pedig - nálam legalábbis - nem lanyhul a megtekintések számával. A hangulata ugyanúgy magával ragad, a cselekménye ugyanolyan izgalmas, a suspense pedig ugyanúgy a székem karfájának markolászására késztet, mint mikor gyerekként, először láttam. Ja és tegyük hozzá, hogy a film egy olyan alműfaj (állatos horror) zászlóshajója, melyet amúgy nem éppen a minőségi szórakozás címszó alatt találunk meg. Na de ez is csak Spielberg zsenialitását támasztja alá.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr6713440691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Roger Ebert 2017.12.20. 18:15:50

A filmvilágban óriási név, a rendezők közt a legjobbak közé tartozik, a rajongók szemében a grandiózus, hatalmas látványvilágú, lenyűgöző alkotások jegyzője, a nézők számára pedig a jó szórakozás garanciája. Én először a Cápa (1975), majd a Harmadik típusú találkozások (1977) a Frigyláda (1981) és az E.T. (1982) alkalmával találkoztam munkásságával. Rögtön megszerettem, majd a Schindler listája után már tiszteltem is óriási tehetségét.