Ready Player One klasszikusok #3 - A sötét kristály

2018. március 07. - REMY

James Halliday kedvencei, avagy a Ready Player One klasszikusok. Útikalauz a főnyeremény megtalálásához: 1. rész, 2. rész,

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 80-as évek volt az ifjúsági kalandfilmek aranykora, ahol többek között olyan korszakos alkotások láttak napvilágot, mint a Fantasztikus labirintus, a Végtelen történet, vagy éppen a Kincsvadászok. Ezek a filmek végtelenül ártatlanok és bájosak voltak. Sosem akartak többek lenni, mint aminek szánták őket. Egy fiatal kisgyerek lelkesedésével lettek megáldva, majd végül célba is értek.

d1_4.jpg

A történet szerint ezer évvel ezelőtt az univerzum egyensúlyáért felelős Fehér Kristály meghasadt, és mindent beborított a sötét káosz. Azóta gonosz keselyűszerű lények tartják rettegésben a népeket, és eltaposnak bárkit, aki uralmukat veszélyeztetheti. A jóslat szerint egyedül Jen, a tünedér képes ismét egyesíteni a Kristály szilánkjait, hogy visszaálljon a rend a világban...

Jim Henson, a Muppetek szülőatyja, valamint a bábjátékok koronázatlan királya, az 1982-es esztendőben megalkotta élete egyik legfontosabb darabját, a Sötét kristályt. Noha három és fél évtized múltán azt lehetne mondani, hogy idejétmúlt a látványvilága Henson Sötét kristályának, de hiba, sőt sértés lenne ezt kijelenteni. Ugyanis a Sötét kristály világa nem CGI-re épül (noha itt-ott azért fellelhető benne), hanem makettekre, kézzel készített bábokra és egyéb egyszerűnek tűnő, de fantasztikus elemekre. Mindezeket olyan részletes megoldásokkal álmodta meg Henson, hogy az utolsó fűszál, a legkisebb élőlény is él és mozog. A világ lélegzik és elvarázsol.

d2_4.jpg

Noha a történet nem hordoz magában hatalmas meglepetéseket, olykor-olykor döcög is a szekér, de összességében mégis képes szórakoztatóan tálalni mindazt, amit a készítők kigondoltak. Ugyanakkor hiába a gyermeki ártatlanság, hiába tűnik mesének a mű, mégse lehet egyértelműen kijelenteni a célközönségét. Ugyanis a Sötét kristály képes hátborzongató lenni, képes olyan pillanatokat okozni a látványvilágával, a karakterek megjelenésével, hogy az már-már sok egy gyerekmeséhez. Lényegében a fantasy keveredik a dark fantasyval, a kalandfilm keveredik a horrorral és a gyerekfilm keveredik a nagyobbaknak szánt filmekkel. Egy igazi egyveleg, ami lenyűgöző részletességgel és megoldásokkal, valamint szívvel és lélekkel operál. Egy örök klasszikus a 80-as évek legelejéről. 7,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr8412549565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2018.03.08. 11:19:12

Jó, hogy felhívtad rá a figyelmet, mert remek film. És abszolút elfelejtették. A horror kontra gyermek fantasynál nagyobb hibának tartom, hogy a pozitív főhősnek nincsen igazán megragadó karaktere, kissé jellegtelen. Ráadásul ez egy pici báb volt, minimális mimikával. Ettől függetlenül azonban tetszett, igen durva lényeket is csináltak bábokkal. Még érdemes megjegyezni, hogy a "gyermekfilmbe horror elemek" témát a Disney is csinálta a 80-as években (The Black Couldron). Az se lett sikeres sajna, pedig teljesen nézhető.