Watchlistről kihúzva #11 - Ready Player One

2018. április 03. - Supernatural Movies

Azt nyilván ti se gondolhattátok komolyan, hogy pont a Ready Player One fogja megúszni a Watchlistet, amikor már a premier előtt is csíptük a filmet, ráadásul valamennyien olvastuk a film alapjául szolgáló könyvet, rajongunk a szép emlékű '80-as évek sajátos atmoszférájáért - ha nem hiszed, nézz bele Deckard pisztolycsövébe a főoldalon, és várd a kattanást -, de annyira, hogy nem voltunk restek csokorba szedni a Ready Player One geekpápájának, James Hallidaynek a kedvenceit, szám szerint 123456, 7-et, és mindennek tetejébe' még Spielberget is imádjuk. Na, ugye, hogy nem?

ready_player_one_1-03.jpeg

Egyes játékos/Duba Dániel: Ha másra nem is, egy valamire mindenképp jó volt, hogy moziban láttam a Ready Player One-t. A könyvet nem olvastam, a sztorival kapcsolatban tehát elvárásaim nem nagyon voltak, Spielberget viszont rég láttam már úgy igazán formában. Sejtettem persze, hogy értelmetlen a régi nagy varázslatait keresni ebben a laza kis ujjgyakorlatban (mert ez a film az, semmi több), de az akciójelenetek... azok azért ott voltak. Még mindig. Spielberg akciószekvenciáiban az a jó, hogy rétegződnek. Elkezdődik a jelenet, majd egyre szerteágazóbban fut a csörte, több szálon, egyre durvábban, egyre hangosabban, majd, mikor már azt hinnéd vége van, jön valami még nagyobb és még hangosabb. Legelőször talán az Indiana Jones filmekben láttam tőle ezt a fajta építkezést (és bizony ez ott van még a kevésbé sikerült negyedik részben is), és kétség kívül a marhára szórakoztató Tintin kalandjaiban lett a legszembetűnőbben kiaknázva. A jó hír pedig az, hogy ez a fék nélküli tombolás ott van a Ready Player One első fél órájában is, amikor Marty DeLoreanja és Kaneda vérvörös motorja (bizony, az a motor nem Akiráé) felszántja OASIS aszfaltját. Az egy szép pillanat. Már ezért megérte.

Kettes játékos/Remy: Nem tagadom, az év legjobban várt filmje volt számomra a Ready Player One. A 80-as évek, a retro játékok, a filmek, zenék és ezek összességének a hangulata, olyannyira közel állnak hozzám, hogy ezek formálták meg az ízlésemet az évek folyamán. A filmet ráadásul az a Steven Spielberg dirigálta le, akinek a filmjein nőttem fel, akinek a filmjeiért a mai napig rajongok. Így pedig hiába próbáltam meg a földön maradni két lábbal, az elvárásaim olyan magasan voltak, hogy talán megugrani sem lehetett. És valamilyen szinten ez be is igazolódott. Ugyanis hiába ért fülig a szám, hiába imádtam az easter eggeket, akarva-akaratlanul is a könyvhöz próbáltam hasonlítani a filmet. HIBA VOLT! Cline ugyan jelen volt a fedélzeten, a történetét mégis kénytelen majdhogynem teljesen újraálmodni a vászonra, ezáltal pedig olyan átírásokra kényszerült, ami első nézésre szúrni fogja az olvasó szemét. És nem azért, mert nem fogja élvezni a látottakat, hanem mert az az olykor lassú, de mégis tömény érzelmi töltet nem lesz jelen, amit a könyvnél megszoktunk. Ennek ellenére kapunk egy tök szórakoztató, rettentő laza és jópofa kalandot, néhány igencsak felgyorsított eseménnyel karöltve. Az átírások érthetőek, úgymond kötelezőek voltak, a film önállóan épp ezért teljes mértékben működik is. Főként, mert a karaktereket, a színészeket képesek voltak úgy formálni és kiválasztani, hogy azok jól teljesítsenek a vásznon. Rylance zseniális, Pegg kiváló, de a Cook, Sheridan, Waithe, Mendelsohn sor is hibátlanul működött. Összességében, mint film elégedett vagyok a Ready Player One-nal, de mint adaptáció már kicsit akadozik a gépezet. De ettől függetlenül egy bármikor újrázható kalandfilm, ami másodjára még az elvakult olvasóknak is sokkalta nagyobbat fog szólni, mint azt gondolnák. Ezernyi kikacsintás, egy kiváló nosztalgia, és egy több mint két órás kaland várja azokat, akik belépnek az OASIS-ba. Nem szabad kihagyni!

ready_player_one_2.jpg

Hármas játékos/Creativ3Form: Sajnos megvalósult az előzetes félelmem, miszerint túlságosan is átírták és megvariálták a könyvet ahhoz, hogy elégedetten mosolyogjam végig a film minden egyes percét. Sőt. A kezdeti vigyorgazmusom a végére szinte teljesen elhalt. Ha nem olvastam volna a könyvet (háromszor) elégedett lennék, és a mozitermet elhagyva az első utam egy Libribe vezetett volna (nemfizetett márka elhelyezésünket olvashatták), így viszont egy csalódott kisgyerek vagyok csupán, aki előtt elhúzták a mézes madzagot miközben feldobták a magas labdát, de a madzag végül nem volt édes, a labda pedig nem esett le. Szerettem volna ugyanazt az élményt átélni, mint az olvasás közben, de nem sikerült. A látványra természetesen nincs panasz, a vizualitás szemkápráztató helyenként (minden egyes centet megért az IMAX 3D), az OASIS megjelenítése fantasztikus, a soundtrack pedig csillagos ötös. Azonban a történet elkapkodása (kevés a 140 perc), a kulcsokhoz tartozó feladványok teljes mértékű átírása (az autóverseny az elején mondjuk rohadt jó) a mellékkarakterek iránti szeretet és együttérzési faktor minimálisra csökkentése, az OASIS bemutatásának (azok előnyeivel és hátrányaival) elnagyolása bizony nem úgy hagyott bennem nyomokat, ahogy szerettem volna. Egyedül Sorrento karakterének enyhe megvariálása tetszett, Ben Mendelsohn remekül játszott. Plusz az Olivia Cooke iránti szerelmem csak tovább erősödött, de ebbe most ne menjünk bele. Összességében tehát voltak remek pillanatai, de mégis enyhe keserűség kíséretében ballagtam haza a vetítés után. Lehet egy idő után el kellett volna engednem magamat még úgy is, hogy előzetesen azért nem egy copy-paste változatot vártam, de nem jött össze és emiatt a látványos akciókat se tudtam teljes mértékben élvezni. Nem mondom, hogy ne nézzétek meg, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy rengetegen lesztek, akik szeretni fogják (még akkor is, ha olvastátok a könyvet), de én személy szerint a jövőben, ha újra el akarok merülni az OASIS világában, hogy felkutassam a tojást, miközben dumálok egyet H-val és újra beleszeretek Art3misbe, akkor azt nyomtatott formában fogom megtenni. A vizuális élményeket pedig meghagyom azoknak, akik el tudnak vonatkoztatni attól, hogy nem egy adaptáció látnak, hanem egy, a mai generációhoz igazított geek filmet, aminek éppenséggel ugyanaz a címe, mint a nagy sikerű regénynek. Nekem mindez nem sikerült, de ez már legyen az én szegénységi bizonyítványom.

Négyes játékos/Kultúrfaló: Én a szerkesztőség azon kisebbik feléhez tartozom, aki úgy ült be a filmre, hogy semmilyen elvárása nem volt. A könyvet sem olvastam, így csak annyit tudtam, amennyit az előzetesből leszűrtem (leírásokat nem szoktam és nem is szeretek elolvasni). A többiek viszont annyira rá voltak pörögve a filmre és annyira várták a premiert, hogy az izgatottságuk miatt döntöttem végül úgy, hogy megnézem én is. Az, hogy IMAX-terembe ültem be, valószínűleg sokat hozzátett az élményhez, a szemüvegnek köszönhetően olyan érzés volt, mintha én is a film és a játék részese lettem volna. Bő egy hónapon belül már a második Spielberg filmhez volt szerencsém és A Pentagon titkai után jó volt egy olyan filmet látni a rendezőtől, amelyben már sokkal többet mutatott a régi fényéből. A film elején a rövid és gyors összefoglaló után azonnal belecsapunk a lecsóba, az események és a látottak azonnal magukkal rántanak. Ha lefejtjük a popkulturális utalásokkal teli héjat, a megmaradt történetet már számos másik alkotásban láttuk/olvastuk, azonban itt ez az egész ettől a héjtól pont annyira izgalmas és magával ragadó lesz, hogy nekem például végig ott volt a letörölhetetlen vigyor az arcomon. Ha meg felismertem/észrevettem egy-egy utalást, akkor még ujjongtam is magamban. És igen, annyira tele van szórva ezekkel, hogy csak kapkodjuk a fejünket és szinte biztos, hogy nem is vesszük észre elsőre mindet. Egyrészt óriási jártassággal kell rendelkeznie annak, aki a lehető legtöbbet észre akarja venni, másrészt van olyan, ami csak egy villanásnyi időre tűnik fel a vásznon vagy akár a szemünk sarkában. Ha viszonylag hosszabb filmet nézek, általában eljön az a pillanat, amikor azt érzem, hogy most már rövidre zárhatnák a történetet vagy elkalandozik a figyelmem. Az előbbi érzés egy ponton egy röpke pillanatig itt is rám tört valószínűleg amiatt, mert szinte végig elég intenzív ingereknek van kitéve a néző, viszont szinte azonnal továbbállt ez az érzés. A Ready Player One remek szórakozás, nem csak akkor, ha jártasok vagyunk a különféle számítógépes játékokban és azonnal felderül az arcunk, ha mondjuk megjelenik a színen a filmtörténet leghíresebb DeLoreanja, King Kong vagy Batmant látjuk éppen sziklát mászni, hanem akkor is, ha visszasírjuk a '80-as vagy akár még a '90-es éveket is.

ready_player_one_3.jpg

Ötös játékos/hakos05: Miközben olvasom a Ready Player One-ról szóló kritikákat és véleményeket, melyek szívről, lélekről, minden geek álmának beteljesítőjéről regélnek, értetlenül nézek magam elé. Olyan érzés ez, mint mikor az Agymenőket egy emberként ünnepelte a kockatársadalom pusztán azért, mert végre az ő kultúrájuk is reprezentációt kapott a televíziók képernyőjén keresztül, majd miután évekkel később felszállt a lila köd, jöttek rá, hogy a közönség valójában nem Sheldonékkal, hanem Sheldonékon nevet.
Mikor kiderült, hogy Spielberg fogja adaptálni Ernest Cline regényét, az volt az első gondolatom, hogy valószínűleg nagyobb hangsúlyt fog fektetni az eszképizmusra. Arra azonban nem számítottam, hogy a rendező olyan szánalmas képet fest majd a game-erekről, hogy a film végére jócskán kikérem magamnak a látottakat. A Ready Player One sokkal inkább egy hetven éven felüli rendező kockák felé irányuló meg nem értettségét tükrözi, amelyben a popkulturális elemek feltűnése csupán járulékként szolgál annak a sztorinak az elmeséléséhez, melynek tanulsága az, hogy.. de ez már spoiler lenne. A film elején a játékhoz használt futópadon szerencsétlenül kalimpáló főhős; a dührohamot kapó japán; a valódi pénzköltés, csak hogy jobb cuccunk legyen, mind a videojáték-iparról festenek groteszk képet. Valamint a nagy felismerés, hogy Art3mis avatarja mögött akár egy 150 kilós pasi is lehet és a visszatérő poén, mikor egy tizenegy éves mentegetőzik az életkorát illetően, arról árulkodik, hogy az öreg Steven jócskán le van maradva a videojátékokat illetően. Azt hadd ne mondjam, hogy Halliday alakja mennyire a geek-sztereotípiát tükrözi (még Sheldonék is többre vitték a magánéletben, mint ő). De mi a helyzet a popkulturális utalásokkal? El vannak szórva jócskán és el is lehet mosolyodni rajtuk, de semmi több. Az egyetlen, amelynél a szív és lélek érződött, az a Ragyogás-jelenetnél volt megtapasztalható, melyet bizonyára Spielberg is kedvel. Az hagyján, hogy nem ez a film lett a popkultúra szent grálja, de az üzenetének alátámasztása is eléggé félresikerült. Most pedig, mindenki menjen és nézze újra a Scott Pilgrimet!

Hatos játékos/Lakat Barnabás: Spielberg filmjétől pontosan azt kaptam, amire az előzetesek alapján számítani lehetett, azaz a könyv némileg leegyszerűsített, úgy is mondhatnám, hogy lebutított, de így is nagyon szórakoztató mozgóképre alkalmazását. Ily módon tulajdonképpen nem csalódtam, de sajnos az a nagy meglepetés is elmaradt, ami azért benne volt a pakliban. Tömören megfogalmazva a film nem váltott ki akkora hatást belőlem, mint az irodalmi alap. Nehéz megítélnem, hogy azok számára mit nyújt, akik nem olvasták még Cline művét, mindenesetre a mozi megtekintése során két ilyen ember is volt a társaságomban, ők mérhetetlenül élvezték. Tehát én is azt tudom mondani, hogy mint film, teljesen rendben van, ha adaptációként vizsgáljuk, akkor azért vannak gyerekbetegségei. Egyébként baromi látványos, pörgős, szórakoztató, csak hát kicsit felszínes, és nekem túl kapkodó is volt néhol. Az viszont biztos, hogy újra fogom nézni, és a rengeteg rejtett apróság, a sok részlet miatt érdemes is. A rendező igazi klasszikusaihoz talán nem ér fel, viszont az biztos, hogy a legjobb dolog amit az utóbbi években elénk tárt.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr1113784318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wod Meselo 2018.04.04. 13:22:53

"nem fizetett márka elhelyezésünket olvashattá" akkor miért nem könyvesboltot írtál?

Creativ3Form 2018.04.04. 23:54:55

@Wod Meselo: Poénnak szántam, de ezek szerint gyenge lett. :-( Plusz eleve ott vettem a könyvet pár éve, ezért írtam. :-)

Billy Hill 2018.07.21. 18:58:58

Kábé 0:30-nál már Van Halen - Jump. Ennél tökéletesebb kezdés nem kell egy filmnek! :-)