Nem vagyok boszorkány

2018. április 14. - kultúrfaló

Egy turistákkal teli busz érkezik egy karámhoz, majd az emberek egymás után áramlanak ki a járműből és közben felkészülnek a látványosság fotózására: különböző korú nők ülnek a kerítés mögött és rezzenéstelen arccal tűrik a látogatókat. Meg sem mozdulnak, csupán a hátukhoz kötött fehér szalagokat fújja a szellő. A világ minden tájáról azért érkeztek a látogatók, hogy a nyugati civilizált ember számára mára már elfeledett csoportosulás tagjait megcsodálhassák. A kerítés mögött ugyanis boszorkányok ülnek. 

A film nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Hullámtörők-díját.

Képtalálat a következőre: „Nem vagyok boszorkány”

Ennek a közösségnek a tagjává válni még mindig megszégyenítő dolog, és elég, ha valaki (alaptalanul) megvádolja az embert. Ez történik a főhősünkkel, a 9 éves Shulával (neve kitaszítottat jelent) is, akinek a "tárgyalásán" a néző is részt vesz, elképedve hallgatja az eszement indokokat:már egy alkoholista, lusta ember álma is elég, hogy elítéljék a kislányt. A Nem vagyok boszorkányban végig a kislány szemszögéből látjuk, hogy milyen sors vár arra, akit boszorkányságért kiveti magából a társadalom. Shulát felkarolja az egyik kormányhivatalnok, akit különböző "tárgyalásokra" kell elkísérnie, ahol gesztusokból, pillantásokból kell megállapítania a boszorkánynak, hogy ki követte el azt a tettet, amiért az egész történik.

Képtalálat a következőre: „i am not a witch”

Shula és a többi stigmatizált nő a társadalom peremén állnak, azonban nagyon ellentmondásos helyzetben vannak. Szívesen veszik a segítségüket bizonyos esetekben és szó nélkül elfogadják az ítéleteiket, azonban ha más esetben szeretnének kimenni az emberek közé, akkor az a legtöbb esetben agressziót és erőszakot vált ki. És hogy mindezek ellenére (vagy éppen mindezek miatt) miért fogadják el szó nélkül a sorsukat? Valószínűleg a hiedelemviláguk miatt, hiszen ha esetleg elvágnák az őket gúzsban tartó szalagokat, akkor hitük szerint kecskévé válnának. Így nem tehetnek mást, mint hogy megbékélnek a sorsuk alakulásával és szó nélkül tűrnek. Ugyanis nem mindenkinek vagy olyan viszonylag jobb sora, mint a kislánynak, az idősebbek napközben vagy a boszorkány királyság földjein dolgoznak vagy a karámban ülnek cirkuszi mutatványként.

A Nem vagyok boszorkány a civilizált néző számára roppant érdekes .s sokszor felfoghatatlan emberi sorsokat mutat be. És ha a a filmet nézve azt gondolnánk, hogy ilyen már biztosan nincsen, akkor nem is tévedhetnénk nagyobbat. Rungano Nyoni rendezőnővel készült interjúból egyértelműen kiderül, hogy Ghánában és Zambiában is vannak hasonló boszorkány telepek. 

boszorkany.jpg

A Nem vagyok boszorkány a választás szabadságáról, illetve hiányáról; a sorsunk elfogadásáról szóló érzékeny történet, mely a megnézése után azonnal a bőrünk alá mászik és napokig rág belülről...és a kecskékre is máshogyan fogunk nézni. 

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr1813824270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.