Amilyen nagyszerű lehetőségnek hangzott, hogy a cannes-i filmfesztivál szervezői ezer diáknak a világ minden tájáról lehetőséget biztosítanak, hogy a Cannes-i Fesztivál utolsó három napján részt vegyenek, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy egy leszek azon diákok közül, akik gyakorlatban is élhetnek ezzel a lehetőséggel. A fesztivál szervezőinek felhívása, mint utólag kiderült, gyakorlatilag az összes ismerősöm figyelmét elkerülte, de ennek nem is tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, egészen addig, míg április 24-én meg nem érkezett a levél, miszerint a jelentkezésemet elfogadták és részt vehetek a fesztiválon, május 17-19 között.
Az utazásom részleteivel nem untatnám a kedves olvasót, május 16-án, néhány perccel dél után megérkeztem a cannes-i vasútállomásra. Maga a fesztivál több helyszínen zajlik egyszerre, de a központ; a premierek, a vörös szőnyeges bevonulások helyszíne a Fesztiválpalota. Itt regisztráltam, itt kaptam meg kitűzőmet, amivel a fesztivál területén belül szabadon járkálhattam.
A fesztivál néhány évtizede még teljesen más jellegű volt, a sztárok, hírességek napközben a városban sétálgattak, a járókelőkkel és a rajongókkal beszélgetve, míg manapság csak az esti versenyfilm premierekre és az azt követő luxuspartikba merészkednek el. Ezért a fotósok és az elvakult rajongók minden pillanatot kihasználnak, egy-egy jól sikerült fotóért, aláírásért, esetleg selfie-ért. A celebspotting kifejezés is emiatt alakult ki, már órákkal a premierek előtt a kordonok mellé gyűlik az aláírásgyűjtők, profi-, és amatőr fotósok tömege, sőt, mikor egy-egy híresség elhagyja a szállását, hogy a filmje bemutatójára menjen, több tucatnyian rohamozzák meg közös fotók, egymondatos interjúk reményében.
A nekünk szervezett program azért volt igazán különleges, mert olyan filmeket is megnézhettünk, amit a fesztiválon egyébként már nem vetítettek, majdnem a teljes versenyprogramot és az Un Certain Regard kategória kiemelkedőbb filmjeit is programra tűzték. A mozi, ahová két napon keresztül csak az erre a programra érkezett diákok hivatalosak, három vetítőteremmel rendelkezett, így egyidejűleg három filmet is vetítettek, alkalmanként komoly dilemma elé állítva a résztvevőket, hogy melyik filmet is tekintsék meg. A fesztivál egyik sajátossága, hogy a sajtó képviselőinek már a vetítések előtt akár másfél órával is érdemes megjelenniük a vetítések helyszínein, mert általában sokkal többen szeretnék megtekinteni az adott filmet, mint ahány férőhely van az adott teremben, így egy-egy komoly érdeklődést kiváltó film vetítése előtt akár több ezer fős tömegek is kígyózhatnak. Aki pedig esetleg csak kevéssel a film vetítése előtt érkezik oda, könnyen hoppon maradhat, a korlátozott férőhelyek miatt. Nekünk ezzel sem kellett számolnunk, néhány kivételtől eltekintve a legtöbb filmre könnyedén bejuthattak a diákok,a nekünk leszervezett helyszínen. Persze ha valaki mégis a fesztiválpalotában szeretett volna filmet nézni, annak meg volt ez a lehetősége, csupán számolnia kellett a hosszú várakozással.
Maga a város lélegzetelállítóan gyönyörű, dél felől a valóban azúrkék tenger, nyugat felől pedig a tengerparti Alpok határolja. Patinás épületekből, villákból, luxushotelekből és tengerparti sétányokból sincs hiány, tehát ha egy kicsit ráunnánk a fesztivál állandó pörgésére, adott a lehetőség, hogy a városban sétálgatva gyönyörködjünk és kikapcsolódjunk. A várost tavaszi virágillat lengte körül, ráadásul elképesztően tiszta és rendezett oldalát mutatta az ide látogatóknak.
A fesztivál egy életre szóló, felejthetetlen élmény volt, rendkívül hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek nekem abban, hogy eljuthassak oda és ott minden zökkenőmentesen mehessen! Amennyiben jövőre is meghirdetik ezt a pályázatot, mindenkinek javaslom, hogy legyen bátor és éljen a lehetőséggel!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!