Nem kell ezt túlbonyolítani
Úgy néz ki a vígjáték készítők kezdenek rájönni arra, hogy felesleges túlbonyolítani a sztorit vagy a karaktereket és azok motivációit. Egyszerű, de még is nagyszerű alapötlet kell, ügyesen végigvezetve és remek színészekkel párosítva. Ezt a receptet vitte vászonra tökéletesen nem is olyan régen az Éjszakai Játék, ahol a társasjátékok, valamint haverokkal lefolytatott, activitys vetélkedők voltak a középpontban. Ez a pofon egyszerű recept pedig egy jó ritmusú, remek humorú, szerethető karakterekkel megáldott vígjátékot rittyentett elénk, amin őszintén lehetett röhögni, miközben egy olyan poént se tartalmazott, amin kínunkban csóváltuk volna a fejünket. És csak remélni merem, hogy nem esnek bele vele kapcsolatban a folytatások betegségébe, mert szerintem ez a film így volt kerek egész, nem kellene túlzásba vinni egy 2. majd egy esetleges 3. résszel. Ugyan ebbe az elvbe kapaszkodva készült el a Haverok Harca, ami egy szintén népszerű, és mindenki által ismert játékot, a fogócskát tette meg mozgatórugójának.
Tisztázzuk gyorsan az elején, hogy az előzetesekben kiírt „igaz történet alapján” nem csak egy szimpla marketing fogás, hanem tényleg igaz. Annyi különbséggel, hogy a való életben nem 30, hanem „csak” 28 éve játsszák a fogócskát, és sokkal többen, mint ahányan a filmben szerepelnek. Szóval hőseink kiskoruk óta, minden év május hónapjában, a teljes hónapban űzik ezt az ősrégi játékot. Amíg gyerekek voltak és egy helyen laktak, illetve egy suliba jártak, egyszerűbben ment. De amióta mindenki máshol él, megházasodott, gyereket vállalt vagy éppenséggel elvált, azóta kicsit bonyolultabb lett a dolog…de egyben sokkal izgalmasabb is. Azzal ugyan is, hogy több ezer kilométer választja el őket egymástól, váratlan dolgokkal kecsegtet. Bárhol, bármikor, bárhogyan és bármilyen formában feltűnhet valaki, hogy megfogja a másikat. Éppen interjút adsz? Nem probléma. Az apáddal lazulsz? Kit érdekel? Ha eljön a május, a hónap minden napjában résen kell lenned, mert nem tudod mikor, ki és hol csap le rád. A film első negyede az ilyen és ehhez hasonló vicces és ötletes megoldásokkal vezeti be nekünk a karaktereket. Hogan (Ed Helms) egy jól jövedelmező magánpraxist vezet, aki boldog feleségével (Isla Fisher) és két gyerekével. Bob (John Ham) egy sikeres cég elnöke, aki kő keményen egoista, ráadásul a szinglik kalandos életét éli. Randy (Jake Johnson) keményen tolja a vízipipázást, aki ráadásul nem rég vált el…ami nála egyet jelent azzal, hogy a felesége meghalt. Reggie (Lil Rel Howery) pedig egy önbizalomhiányos, „mindenben csak a rosszat látom” fószer, de hála az égnek, nem lesz idegesítő emiatt, sőt. Remek beszólásai vannak. És végezetül ott van Jerry (Jeremy Renner)…Jerry, akit soha, nem tudtak elkapni. Többször csapdába csalták, többször azt hitték, hogy megvan, de mindig elmenekült. Ám a haveri társaság elhatározta, hogy most, a 30. évfordulón véget vetnek ennek az évtizedek óta tartó átoknak, és elkapják ha törik, ha szakad (szó szerint). Kapóra is jön, hogy éppen nősülni készül, így még a helyszín is adott, nem kell azon ügyködni – legalább is nem túl sokat – hogyan is kapják el. Ám nem véletlen, hogy Jerryt 30 éve nem tudják elfogni, így hiába a nagy terv és fogadkozás, felkészülten várja a barátait, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megőrizze a veretlenségét, miközben pokollá teszi a cimborák életét. Ja, és nem mellesleg van még velük egy riporter nő is, Rebecca (Annabelle Wallis), aki kapva kap az alkalmon, és mint külső szemlélő vesz részt a játékban mondván, ez bizony egy remek és nem szokványos sztorit ígér.
Hogy mennyire lett ez nem szokványos, azt döntse el mindenki maga, de szerintem a film jól használja ki a fogócska kínálta lehetőségeket, és egyszer sem rugaszkodik el a valóságtól. A készítők hála, mindig tudták, hogy mit engedhetnek meg maguknak, és a talajon tartották a történéseket. Emiatt sokakban akár egy „hát ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni” érzetet kelthet, engem viszont nem zavart, ugyan is azt, amit nyújtott a film, azt remekül tette. A tempó jó, a próbálkozások ötletesek, ráadásul ügyesen is vannak bemutatva. Amikor Jeremy konstatálja magában, hogy tudja mi történik és mire készülnek a barátai, remekül fest, ráadásul a lassítások se válnak feleslegessé vagy túlhasználttá benne. A színészek természetesen nem életük alakítását nyújtják, de ez nem is az a film, ahol szükség lenne erre. Mindegyiküknek egy jutalomjáték ez, és látszik is rajtuk, hogy piszkosul élvezték. Ennek köszönhetően pedig a karakterek között remekül működik a kémia igaz…néha azonban meg-megbicsaklik kicsit. Randy (a füves srác) és Bob (a sikeres cégvezető) karakterének iskolás korában volt egy szeretője, akivel mit ad isten, pont összefutnak az esküvő helyszínén. Ezzel még így alapjáraton nem is lenne probléma, mert jó vígjáték alapanyag lehetne...csak sajnos nem jött össze neki. Minden alkalommal belerondít a film tempójába, és ilyenkor picit leül a történet és a lendület. Egyfelől azért, mert nem vicces, hanem inkább fárasztó, másfelől pedig azért, mert ezzel próbálnak feszültséget teremteni a két karakter között, de ez olyan gyengére sikerült, hogy csak a fejemet csóváltam, hogy ezt most miért is kellett, meg miért is gondolták komolyan? Ha ne adj isten nagyobb hangsúlyt kapott volna ez a feszültség, teszem azt emiatt hiúsult volna meg a tökéletes terv Jerry elfogásával kapcsolatban, akár még hatásos is lehetett volna...de olyan szinten nem használták ki az ebben rejlő lehetőséget, hogy a végén még a két karakter is egy röhögéssel vegyített összeölelkezéssel tudja le, hogy "haver, egy nő miatt nem éri meg összeveszni." Ez így van. De akkor minek kellett ez a szál? Ha kiveszem ezeket a jeleneteket a filmből, semmit nem veszít az összkép…sőt. Csak jobb lett volna nélküle, ugyan is túl sokszor veszik elő, és ilyenkor elveszi az értékes perceket a film amúgy jól működő humorából. Jól is elsülhetett volna, de nagyon erőtlen lett. A másik apró kis szájhúzást pedig a vége váltotta ki nálam, ami egyátalán nem illett bele a receptbe. Egyik percről a másikra, egy éles váltással bedobtak a semmiből egy drámai szálat, ami semmilyen szinten nem volt korábban felvezetve, még utalás szintjén se, éppen ezért eléggé hiteltelen, és pöppet lerontja az összképet. Olyan érzésem volt, mintha a szereplők mellett, a készítőknek se lett volna semmi ötlete arra, hogyan kapják el Jerryt, hogyan zárják le a sztorit, éppen ezért bedobtak egy drámai pillanatot, ami működhetett volna, ha rendesen megágyaznak neki, nem pedig az utolsó utáni pillanatban, már a célegyenesben kapják elő az ötletet a zsákból. Kár ezért a két döccenőért, mert sajnos belerondítanak az végeredménybe, és hagynak némi keserű szájízt maguk után.
Minden jó, ha a vége...TE VAGY A FOGÓ
A Haverok Harca tehát egy jól sikerült vígjáték lett (bár aki a magyar címet kitalálta, az remélem már utcát seper valahol), aminek jó a humora, jó a kémiája, remek a tempója, csak éppenséggel van pár kevésbé sikerült momentuma is, ami miatt mérges lesz az ember, mert nélkülük bizony sokkal de sokkal jobb is lehetett volna az összkép. Viszont remek kikapcsolódás, így aki hátra akar dőlni, és egy jót röhögni, miközben nem agyal semmin, annak tökéletes választás. 7/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
