Dwayne ’The Rock’ Johnson-t manapság már senkinek nem kell bemutatni. A pankrátorból lett Hollywood-i szupersztár a 2000-es évek elején robbant be a mozikba, mikor Skorpiókirályként megjelent a filmvásznakon. Noha az első igazán nagy sikerére 2003-ig kellett várnia, ahol egészen a dzsungel legmélyére kellett leküzdenie magát, hogy végül beteljesítse küldetését.

Travis régész és kalandor szeretne lenni, és ezért a dzsungel rég elveszett kincsét, az El Gatót keresi. És ez minden baj oka. Mert megtalálja. Így hát amikor apja embere – a behajtó, aki étteremtulajdonos szeretne lenni - a nyomára jut, a gorilla elől inkább a dzsungelbe menekül. És kezdetét veszi az őrült hajsza…

Ha meg kéne neveznem egy filmet, ahol Rock belépett a kedvenceim közé, akkor egyértelműen az Amazonas kincsét mondanám. Peter Berg mozija egy majdhogynem tökéletes akciókomédia lett, egy olyan színészi gárdával, akik a szerethetőséget a lehető legjobb értelemben kimaxolták. Kaptunk egy nagytermetű, esélyt nem adó gorillát (The Rock), egy nagypofájú, de szerethető idiótát (Seann William Scott), egy belevaló nőt (Rosario Dawson), és egy hataloméhes gec*t, aki a pénz érdekében eltapos mindenkit (Christopher Walken). Bergék egy olyan gárdát hoztak össze, akikkel pofon egyszerűen lehetett levezényelni egy olyan történetet, amiben mindenki megtalálta a helyét és idejét.

Épp ezért a történet adta lehetőségek és a casting olyan harmóniába kerültek, ami által a bő másfél órás szórakozás egy pillanat alatt elrepült. Nem volt üresjárat vagy olyan pillanat, mikor azt érezhettük volna, hogy: Na! most leült a mozi. Vagy egy poént toltak be, vagy akcióztak egy sort, vagy szimplán csak a cselekmény vett egy olyan irányt, ami képes volt beszippantani a nézőt. Mindemellett pedig a brazíliai dzsungel, valamint a vöröses poros utcák látványa tovább fokozták a film hangulatát.

Felhypeoltnak tűnhet a film, de képtelen vagyok egy rossz szót is szólni rá, mikor sokadjára nézve is képes kikapcsolni és szórakoztatni. Az Amazonas kincse egy olyan film, aminek többször is neki lehet ülni, amit érdemes megnézni, mikor az ember nem tudja, hogy mit nézzen. Egyszerű, de kiváló karakterekkel felvértezett, egy tempós történettel megfűszerezett nagyszerű szórakozás az, ami várja az dzsungel mélyére látogatókat. 8/10