A múlt (visszatérő) árnyai - A másik oldal

2018. november 27. - kultúrfaló

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt, amikor közel lakva a magyar-horvát határhoz esténként hallottuk a "szomszédban" zajló bombázásokat. Arra is emlékszem, hogy a szüleim feszülten ültek a rádió készülék előtt és hallgatták a híreket, hogy mi történik a túl oldalon. Az 1991-ben kitört Délszláv háború is megjelenik Mila Turajlić személyes hangvételű dokumentumfilmjében, mely a forradalmár-aktivista anyja szemén keresztül mutatja be 1948-tól 2014-ig a szerb történelem fontosabb mozzanatait úgy, hogy mindvégig édesanyja lakásának falai között mozog a kamera.

A filmet az idei LUX FILMNAPOK-on láttuk, melynek témája a női hősök, sorsfordító döntések.

A lakás jelen esetben több mint egy lakóhely, hiszen a vérzivataros szerb/jugoszláv történelem lenyomata. A falak között megidéződnek Mila nagyszülei, dédszülei is. Ez utóbbiak építtették a manapság a nagykövetségek között álló épületet, melynek tetején még egy torony is helyet kapott, hogy a dédnagyapa onnan láthassa az egész várost. Ő volt Dušan Peleš, az első világháború után létrejött Szerb és Horváth Királyság egyik minisztere és "létrehozója". Az utókor azonban az ő és a többi alapítóatya alakjának minden nyomát igyekezett eltörölni, így az eseményt ábrázoló festményt befalazták és még a létét is elfeledték hosszú évtizedekre. 

Senki sem törődik a jövővel, mindenki azzal van elfoglalva, hogy újraírja a múltat.”- mondja Srbijanka.

Az édesanya is hosszú utat járt be, születése után nem sokkal a kommunisták arra kényszerítették a nem megbízhatónak titulált burzsoázia tagjait, hogy akkoriban igaz proletárnak tartott embereket fogadjanak be házaikba/lakásaikba társbérletbe. Így hamar kiderül, hogy Srbijanka miért nem nyitotta még sosem ki a lakásban található, emlékei óta mindig zárva levő két ajtót, amiknek csak a kilincseit tisztogatja meg rendszeres időközönként. 

És ez még csak a kezdet, ahogyan haladunk előre a történetben és hallgatjuk az asszony elbeszélésének köszönhetően megelevenedő történelmet. Hamar megértjük, hogy milyen fontos szerepe volt abban, hogy Szerbia végül képes volt lerázni a Milošević-rezsim béklyóit és a demokrácia oly nagyon és régóta áhított útjára lépett. Egyetemi tanárként (szakítva a családi hagyománnyal, hiszen ő volt az első, aki nem ügyvéd, hanem mérnök lett végül) központi alakja és fő szónoka volt az eredetileg az egyetemi autonómia elnyomása és a sajtószabadság megnyirbálása ellen létrejött, aztán széles társadalmi megmozdulássá összeálló ellenállási mozgalom, az Otpor! tagjaként Slobodan Milosevic kormányának utolsó éveiben.

Esetenként töredezetten, véletlenszerűen elevenedik meg a történelem, miközben a film mégis időrendben halad: a társbérlők megemlítésével egy rövid időre felidéződik a második világháború utáni időszak, a kommunisták hatalomra jutása utáni félelem; majd 1988-ban ott vagyunk ennek a rendszernek a végnapjainál a Jugoszláv Kommunista Szövetség utolsó kongresszusán, amikor Vinko Hafner a szószékről Jugoszlávia ellenes tevékenységgel vádolta meg Slobodan Miloševićet. Akit ennek ellenére mégis hidegen hagy a figyelmeztetés, és végül  emberiesség elleni bűntettekkel, háborús bűnök elkövetésével vádoltan vonul be a köztudatba. Korabeli fotóknak, híradóknak és egyéb felvételeknek köszönhetően pedig az elbeszélés mellett az elhangzottak meg is elevenednek, az egyik leghihetetlenebb jelenet az, amikor egy egész bolt ki van fosztva, és csak egy kenyér árválkodik az egyik polcon.

Szerencsére ezek a felvételek mintegy aláfestésként, nyomatékosításként vannak használva, és nem vonják el a figyelmet Srbijanka múltidézéséről. És a dokumentumfilm éppen emiatt lett igazán fantasztikus, időnként pedig nagyon nyomasztó, hiszen ahogyan haladunk a 2014-es választás eredménye felé, egyértelművé válik sajnos, hogy a népek emlékezete milyen rövid ideig működik csak. Először hiába nyomorogtak, értéktelenedett el folyamatosan a pénzük a hiperinflációnak köszönhetően pénzük (Jugoszláviában a délszláv háború közepén 1994 januárjában 313 millió százalékkal emelkedtek az árak, azaz naponta 64,6 százalékkal drágult minden), mégis újra és újra megválasztották Miloševićet, ezzel pedig életben tartották a rendszert. Majd ennek bukása után 15 évvel képesek hatalomra segíteni egy hasonlóan gondolkodó vezetőt, Aleksandar Vučićot.

Így érkezünk el a jelenbe, ahol azt gondolnánk, hogy főhősünk végre nyugalmat nyerhet, hiszen hosszú harc árán sikerül kiharcolnia társaival a demokráciát. Azonban az utolsó percekben sajnos egyértelművé válik, hogy ennek sosincs vége, csak a szereplők cserélődnek. Srbijankát árulással és azzal vádolják (más értelmiségiekkel együtt egy 30-as listára került fel a neve), hogy a CIA ügynöke és valójában sosem Szerbia érdekeit nézte és szolgálta, így meg kell jelennie a bíróságon. 

A film egyik fontos kérdése, hogy a különböző generációknak és az utódoknak milyen fokú szerepet kell vállalnia saját sorsuk alakításában és hogy mekkora az egyén, illetve egy csoport felelőssége, hogy hogyan alakul az országa sorsa és mennyire vállalt aktív szerepet abban, hogy a megfelelő úton segítsen tartani. Végül pedig az sem elhanyagolható kérdés, hogy mennyire tud valaki úgy a tükörbe nézni, hogy tudja, ő mindent megtett, amit meglehetett.

Srbijanka eltántoríthatatlanul reménykedik benne, hogy át tudja majd a megfelelő embernek adni a stafétát, és ez a valaki a saját lánya is lehetne akár. Azonban nem mindenki alkalmas arra, hogy több ezer ember előtt szónokoljon, azonban más eszközök is rendelkezésre állhatnak....akár egy dokumentumfilm formájában is.

10/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr1014364331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.