Michael Bay NO MORE – ŰrDongó

2018. december 18. - Creativ3Form

Valami bűzlik Cybertronon

Ha van jelenleg olyan franchise, amire ráfért már egy alapos ráncfelvarrás…nem is…inkább egy kezdjük elölről újragondolás, akkor az a Transformers franchise. Kétségtelen, hogy Michael Bay zúzda látásmódja remek, és olyan akcióorgiákat képes varázsolni, hogy még az is elégedve csettint egyet, aki amúgy nem kedveli túlzottan (de szépen átfogalmaztam az utálja mint a szart mondatomat) a munkásságát. Az első film még működött is, bár a humora néha túlzottan prosztó volt, és a stílusa se olyan lett, mint előzetesen vártuk, de bőven a nézhető kategóriát képviselte. A folytatásoknál azonban valami nagyon félrement. Ahogy haladtunk előre, úgy lett egyre nevetségesebb, egyre vállalhatatlanabb az, amit műveltek. A látvány továbbra is elsőosztályú volt, de minden más annyira primitív szintet képviselt, hogy belefájdult az ember feje. Aztán az utolsó rettenet után jött a hír, hogy az egyik legkedveltebb karakter, ŰrDongó önálló filmet kap, ráadásul Bay csak mint producer vesz részt a produkcióban, így lehetett reménykedni. A reményt pedig a kitörő gyermeki öröm váltotta fel, amikor kijött az első trailer (a rím az rím…és nem szándákos…de), ugyan is ordított róla, hogy ez most más lesz. Ordított róla, hogy ezúttal szívvel és lélekkel készült olyan emberektől, akik megértették, hogyan is kell Transformers filmet csinálni.

bumblebee-movie-2018-cool-new-poster-5k-0c-1920x1080.jpg

Száguldás, bogár szerelem, száguldás

A film nem finomkodik, rögtön a nyitó jelenetben azt láthatjuk, ahogy az álcák támadják Optimusékat és pusztítják ripityára Cybertront. Mivel túlerőben vannak nincs mit tenni, mint menekülni és új világot keresni egy békés társadalom megalkotására. Optimus ŰrDongót nevezi ki erre a nemes feladatra, céljának pedig a Földet választja. ŰrDongó pedig elindul, Cybertron háború alatt áll, így végre tudunk beszélni a hüvelyg…szóval minden kezdet nehéz még akkor is, ha felkészültünk rá, hogy nem lesz fáklyás menet. Nincs ez másképp most sem, ugyan is ŰrDongó alig ér a Földre, egy álca már utol is éri és eléggé helybenhagyja ahhoz, hogy a dolgok ne a terv szerint haladjanak tovább. Így kezdődik tehát a kaland, ami alatt akár még azt is gondolhatnánk, hogy „na, egy újabb Michael Bay agymenés lesz ez is, nem több”, de higgyétek el, nem így van. Az, hogy a kezdeti terv dugába dőlése után mennyit ugrunk az időben nem derül ki pontosan, de egy huszáros vágással bejön a képbe Charlie Watson (Hailee Steinfeld), aki édesanyjával, annak új pasijával és az öccsével él együtt. Már az elején látni, hogy Charlie szívét nyomja valami, éppen ezért hiába próbálja az anyja az ideális családi idillt lenyomni a torkán, neki nem veszi be a gyomra és egy fintorral hozza a tudatára mindenkinek, hogy kösz, de kösz nem. Napközben egy pálcikás hot dog-okat áruló standnál dolgozik, miután pedig hazaér a munkából, egy kocsit bütyköl a garázsban, amit még az apjával kezdett el kipofozni. Ebbe az önismétlődő hétköznapokba tolat (muhaha) be ŰrDongó egy szimpla, rozsdás, mezei bogárhátú képében (igen kedves Michael Bay, ŰrDongó nem egy Camaro).

untitled_01.jpg

A történetben az a legjobb, hogy bár sejthető, hogy mikor mi fog történni és a végkifejlet se okoz majd meglepetést senkinek, de ezt olyan ügyesen meséli el, hogy minden sablonosságát és kiszámíthatóságát azonnal megtudjuk bocsájtani neki. A csapjunk bele a lecsóba felütés után visszább vesz a tempóból és szépen, lassan építkezik. Nem nyom mindent bele az arcodba, hanem finom utalásokkal mutatja be ezt a világot és a szereplőit, akik benne vannak. Charlie fájdalmának miértje elegánsan, végig a háttérben lappangva kukucskál kifelé, de a néző még is pontosan tudja, hogy miről van szó. Nem kellenek ide flaschbackek meg kiállunk az esőbe és beleüvöltjük a semmibe, hogy MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT nagyjelenetek. Visszafogott, minimális filmnyelvi eszközöket alkalmazva vezetnek bele minket azokba a hétköznapokba és érzelmi hullámvasutakba, amikben a főhőseink élnek, és amibe ŰrDongó belecsöppen. Ez egy mese két sérült lélekről, akik nem úgy képzelték el az életüket, ahogy jelenleg élik a mindennapjaikat. Ez egy mese eme két lélek egymásra találásáról és arról, hogyan tud valaki újra megbízni a másikban, sőt. Hogyan tud újra szeretni és, hogyan tudja újra elhinni, hogy bár az élet nem mindig habostorta, de sokkal több szépség van benne, mint elsőre látszik. Számomra pedig ebben rejlik az igazi ereje ennek az alkotásnak. Természetesen vannak benne látványos akciók, merthát egy Transformers film azért nem lenne igazi nélküle. És ahogy az lenni szokott, a hadsereg sem nézi jó szemmel a robotok földön eltöltött jelenlétét, és bizony nem mindenki úgy reagál, ahogy a főhősünk Charlie. Ebből adódóan ŰrDongónak nem csak az érte küldött álcákkal, hanem bizony a hadsereggel is meg kell küzdenie, és ennek következtében minden erejére szükség lesz ahhoz, hogy teljesíteni tudja a küldetését. Főleg, hogy Charlie személyében bejött a képbe egy olyan tényező, amit nem látott előre. Amúgy a fentebb említett látványos akciók terén se panaszkodhatunk. Bár a harcoknál néha nem mindig tisztán kivehető, hogy mi történik, de még így is sokkal letisztultabb és átláthatóbb, mint a korábbi epizódokban. A nagy totáloknál meg egyenesen a padlóig esik az állunk, annyira jól mutatnak. 

untitled_02.jpg

Miben erős még a film? A karaktereiben. Természetesen nem váltják meg a világot, de sokkal szerethetőbbek és a mi a lényeg…hitelesebbek, mint az eddigi filmek idióta, prosztó karakterei, akiktől a falat kaparta az ember egy idő után. Nem csak a jó, de a rossz oldalon állók is remekül működnek. Kellően bugyuták, kellően keménynek akarnak látszani, de egyszer sem keltik az „édes istenem, hogy lehet valaki ekkora gyökér” érzést. Agent Burns (John Cena) kellően csúnyán néz ahhoz, hogy elhiggyük, komolyan gondolja amit mond, viszont cseppet sem válik nevetségessé vagy irritálóvá még akkor sem, amikor a „vedd már észre magad” érzést próbálja fullba nyomni. Charlie családtagjai se lógnak ki, mindegyikük egy külön egyéniség, és ami a legjobb, hogy nem vállnak idegesítővé vagy feleslegessé. Beleillenek a film mozgatórugójába. De a végére hagytam a legjobbat…gondolom sokan hallottatok már arról, hogy a TheVR-os srácok is szinkronizáltak a filmben. Nem mondom, hogy csak emiatt vártam ezt a filmet (tényleg nem), de mivel régóta rajongója vagyok a csatornájuknak, nagyon kíváncsi voltam, helytálltak e. A válasz pedig igen. Remekül keverték meg a hangjukat és egyátalán nem lógnak ki a fimből. Sőt. Pistit elsőre fel se lehet ismerni, beletelt vagy jó 3-4 mondatba, mire ráeszméltem, hogy jaaaa, ez az ő karaktere. Viszont, hogy ki kit is szinkronizál, az maradjon titok. Ha nagyon bele kellene kötnöm valamibe, akkor az a tini témájú filmekre jellemző kötelező körök. Lehet egyedül vagyok vele, de engem mindig is idegesített, amikor egy fiatalokkal tarkított filmbe kötelezően belerakják a magányos, picit magánakvaló lányt szekálják a suli menő csajai sablont. Sajnos itt is jelen van ez, és bár értem mit akartak érzékeltetni vele, de az addigi finomhangolt karakterábrázolásba nekem picit belerondított. Ezek nélkül a jelenetek nélkül is tökéletesen működött a főszereplő személyiségének és lelki állapotának a bemutatása, picit feleslegesnek éreztem. Illetve néha azért csak becsusszant egy-egy Michael Bay féle prosztóbb humor, amit szintén nem éreztem szükségesnek. De ezeket az apróságokat leszámítva, tényleg nem tudok mibe belekötni. Óóó, majdnem elfelejtettem a zenét. Zseniálisan válogatták össze a slágereket, és oldották meg vele tökéletesen nem csak a karakterek érzelmi állapotának bemutatását, de ŰrDongó kommunikációját is. Valamint hatalmas piros pont, hogy nem csak a címszereplő, hanem a többi ismert Transformers kapcsán is megőrizték az eredeti, rajzfilmekből ismert karakter formákat.

untitled_03.jpg

Holnap ugye már érkezik is a folytatás?

Kedves Mr. Michael Bay. Az ŰrDongó megmutatta, hogyan is kellett volna nyúlni ehhez az univerzumhoz és a benne lévő karakterekhez, így remélem soha többé nem engedik önt, és a bandáját a Transformers franchise közelébe. Tessék szépen máshol agyatlanul robbantgatni és prosztó humorral eladni a semmit, az Autobotok jövője meglesz nélkülük. Aki pedig már hitét vesztette ezekben a figurákban és azt gondolta, már sohasem fogják megidézni a gyerekkori kedvenceit ébredjenek, mert bizony elkészült az a mozi, ami után kitörik belőlük az a bizonyos Transformers, amire mindig is vágytak. Ha pedig a jövőben ezt a felfogást viszik tovább és hagyják dolgozni a jelenlegi stábot, akkor nagyon szép jövő elé néz a franchise rajongótábora. 9/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr8714498542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.