Már a mami se a régi - Mami

2019. május 29. - Creativ3Form

Egyszer volt, hol nem volt

Az elmúlt pár évben a Blumhouse jó pár remek produkcióval ajándékoztatta meg a közönséget. Esélyt adott a kreatív ötleteknek, meglátta az egyszerű, de nagyszerű projectekben azt a szikrát, ami naggyá teheti őket. Ilyen volt Jordan Peele, Tűnj el! című alkotása, ami a remek fekete humor és társadalomkritika mellett a para faktor terén is fantasztikusan teljesített. Nem utolsó sorban Jordan Peele-t is feltette a horror műfaj térképére (kinek második filmje, a Mi már elég megosztóra sikeredett). Ám ők sem nyúlnak bele mindig a tutiba és bizony néha olyan rettenetek is kikerültek a kezeik közül, mint a Felelsz vagy mersz, melynek alapötlete ugyan sok potenciált rejtett magában, de a végeredmény közel borzalmas lett. Legújabb gyermekük pedig a Mami névre keresztelt horror-thriller féleség, melyben Octavia Spencer próbálja ráhozni a frászt pár fiatalra, és ránk nézőkre.

ma-mainstage-banner-1080x793-5c648a4ee6d44-1.jpg

A papi elfenekeli a mamit?

Egy csendes ohiói városába új család érkezik. Egészen pontosan egy anyuka (Juliette Lewis) és a lánya Maggie (Diana Silvers). Ahogy az új város költözés receptje megkívánja, a „félek, hogy betudok-e illeszkedni” kezdést egy idő után felváltja a „tsá, este jössz tilosban piálni?” életérzés. Maggie elég hamar beilleszkedik, lesz legjobb barátnője és egy helyes srác is rendre helyesen…rámosolyog. Igen ám, de mivel az újdonsült banda mindegyik tagja kiskorú még, így a tilosban piáláshoz szükséges alkoholt nem tudják megvenni és természetesen a szüleiket se kérhetik meg, hogy vásároljanak be nekik. Ennek a problémának az orvoslására küldi a sors az életükbe Sue Ann-t (Octavia Spencer), aki bár óckodik a dologtól, de ő is volt fiatal és pontosan tudja milyen nehéz kikapcsolódni ebben a városban. Megveszi a fiataloknak ami kell, és mivel egy aggódó polgár ő, még azt is felajánlja a fiataloknak, hogy bulizzanak a pincéjében, hiszen így nem kell aggódnia amiatt, hogy veszélybe sodorják saját magukat és eme csendes kis város életét. Hamar kiderül azonban, hogy Ann gondolatai bizony nem annyira a jó célt vezérlik, és az a vagány, laza mami stílust, amit a fiatalok felé mutat sokkal de sokkal romlottabb annál, mint elsőre hinnénk.

mami_01.jpg

A recept jó. Nem eredeti, de olyan lehetőségekkel kecsegtet, amire a Blumhouse méltán lehet büszke…illetve lehetett volna, ha nem ilyen bátortalan és erőtlen a végeredmény. Egy jó kis Tórtúra féle pszicho-horror helyett kapunk egy tini horror filmet, aminek minden egyes képkockájában és jelenetében ott a lehetőség, hogy naggyá válhasson, de a bátortalan kezek oltárán elvész az egész. Az, hogy a film összes tini szereplője elkapkodva és felszínesen van felvezetve, valamint bemutatva, emiatt pedig nem igazán tudnak a szívünkhöz nőni, csak a kisebbik hiba. A legnagyobb hiba, hogy nem hozták felszínre Ann, alias mami karakterében rejlő hatalmas potenciált. Pár sablonos snittel próbálják velünk elhitetni, hogy valami nincs rendben a fejében (hosszú bambulás a semmibe, fotók vagdicsálása dúdolás társaságában), de ezek egyike se mászik be a bőrünk alá, ami ahhoz kellene, hogy ténylegesen is elkezdjünk félni. Na nem amiatt, hogy vajon mi lesz a fiatalok sorsa hanem, hogy melyik testrészünkön fog felállni a szőr, ha mami újra feltűnik a vásznon és sejtelmesen vigyorog. A készítők nem tudták megteremteni azt az atmoszférát, ami ahhoz kellett volna, hogy ez a film ne legyen egy szimpla, egyszer nézős tini horror féleség, amiben csak néha-néha csillan fel a szikra. Mami tetteinek és viselkedésének miértjére ugyan megkapjuk a választ, de a kívánt hatás eléréséhez sokkal erősebben, sokkal erőszakosabban kellett volna érzékeltetni, hogy mekkora a düh és a feszültség fortyog a múlt okozta sebek végett mamiban. És erre mintha a készítők is rájöttek volna a film vége felé, ugyan is a z utolsó, durván 15-20 perc működik. Itt mutatkozott meg igazán, hogy mi is tombolt benne legbelül, és amikor a felszínre engedte ezt a dühöt, akkor egy elégedett mosoly is ül ki az arcunkra, hogy igeeeeen, erre vártunk, ezt akartuk. Csak sajnos hazafelé battyogva azon fogunk majd rágódni, hogy miért nem lehetett az egész film olyan, mint a vége…miért nem lehetett picit jobban, picit bátrabban a felszínre engedni mami azon énjét, ami a végén kitör belőle.

mami_02.jpg

A több néha bizony jobb

Nem azt mondom, hogy az előzetes után egy mesterművet vártam, egy olyan alkotást, ami majd megváltja a műfajt és valami olyan szintre emeli ezt a történetet, amit még sohasem láttunk. Viszont a végeredménynél lényegesen több volt benne, mind a karakter, mind az atmoszféra, mind a megközelítés szempontjából. Nem lett rossz film a Mami és tény, hogy megvannak a pillanatai, főleg a vége felé...csak sajnos az összkép túl erőtlen ahhoz, hogy az emlékezetes jelzőt megérdemelje, és ami rávenne minket arra, hogy pár évente szívesen újranézzük, ha egy kellemeset szeretnénk borzongani. 6/10

 

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr4714868630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.