Szuperszonikus alakítás? - Rocketman

2019. június 04. - theivan

Egy több évtizedes produkció vált ma valósságá, amely végül nagyjából egyszerre csendült fel aztán a vásznakon több, majdnem azonos zsánerre hangolódott darabbal. A Csillag születik drámájában, a Bohém rapszódia nosztalgiafaktorában, az Elton John életére, khmm… támaszkodó musical fantasy pedig képzelőerejében igyekszik magának saját ligát teremteni. Így, mint ahogy a másik kettő, ez sem egy feltétlenül hétköznapi végeredményt szült, más kérdés, hogy mindez kinek köszönhető.

ywdk9kqturbxy8yyzg4ntg1njhlmdq0zja0zdlkogi0njzjy2nlzgiymy5qcgvnkpudaanna4tnafqtbc0hgm0eoighmae.jpg

Elton “Hercules” Johnt szokás a popszakma egyik igazi túlélőjének számon tartani, de aki csak az elmúlt 1-2 évtizedben ismerte meg fiatalkora miatt, az is tudja, hogy egy módfelett izgalmas, extravagáns figurája volt a zenének, még ha nem is a kései évei révén. Ha minden igaz, ezt a Rocketman is alátámasztja arról, ahogy az ikon karrierjének nagyjából első feléről mesél (és tovább nem is), de muszáj leszögezni: Elton teljesen szabad kezet adott az alkotóknak, ezzel együtt a film egyértelműen legszignifikánsabb faktorának, Taron Egertonnak is. Immáron egyértelműen az 2010-es évek színészpalettájának egyik legsugárzóbb, legsokoldalúbb elemének tartom, és még csak 4 év telt el az első stúdiófilmes debütálása óta! Igyekszem minél minimálabbra venni a Bohém rapszódiával való hasonlítgatásokat, de el kell mondanom, mennyit számít, ha az embert nem olyan instrukciók hajtják, mint hogy legyen minél inkább történelemhű az alakítása, de maradjon a megírt történet fantazmagóriájához is kellőképp autentikus. Egerton játékát tehát nem feltétlen csak az hajtja, hogy minden allűrében eltonos legyen (olyannyira, hogy ő énekel MINDEN dalt), sokkal inkább a filmes világot támogatja, ezzel tényleg saját értelmezését nyújtva a címszereplő, a Rocketman alteregójának. Mindezt korosztályt megszégyenítően profin és a karakterhez képest is rendkívül éretten. Bakker, átkozódhatunk, hogy nem az Oscar-szezonra időzítették ezt a premiert. Még akkor is, ha nem hinném, hogy a fő aktoron kívül bárki másnak is teremne itt babér.

Na jó, talán a producereknek még. Kutya nehéz meló lehet úgy tető alá hozni egy olyan filmet, ami, még ha direkt tarkítva is, de szabadszájúan, öncenzúra nélkül mesél az apáról, aki még időben kiszállt; a menedzserről, akinek a ma szórakoztatóiparában már fikarcnyi helye se lenne; meg úgy általában a művészről, kinek pont a függősége volt a legnagyobb… függősége. Nem hinném, hogy bármi is ki lett volna satírozva a forgatókönyv bármely draftjából.

nevtelen-1.jpg

Hiába hangzik izgalmasnak az az alkotói szabadság, ami Dexter Fletcher rendező ölébe hullott, számomra még így sem volt annyira formabontó, annyira merész a megvalósítás, és erre egyszerű a magyarázat. Fletcher filmes nyelve már az Eddie, a sasban is gyermekien naiv lehet egyeseknek és ez a stílusjegy itt is megfigyelhető. Ettől úgy tűnhet, mintha Eltonnak tényleg nem lett volna az égadta világon semmi gondja, csak önmaga le- és meggyőzése, és valóban, a függőségén kívül nem is nagyon kell ennek a hősnek megküzdenie mással. Nem állítom, hogy ne láttam volna itt néhány jópofa megoldást, például ahogy a snittek néha egymásba folynak, mint Elton nagyjából első 30-40 kokainmámoros éve, az egy nagyon ügyes vágási technika (jó reggelt, Bohém rapszódia!), vagy ahogy a dalok sorrendjét alakították, pl. a 60-as, 70-es években járunk épp, de simán betolnak egy tracket az új évezredből, és csak azért, mert oda éppen az illik, és mert a szereplők éppen úgy éreznek, ahogy. Mégis, Fletcher volt talán a legkevésbé tökös a feladathoz, mintha minden színész és szakember arra várt volna, hogy most már tényleg boruljon el a gyógyszer, és erre az lett volna a direkció tőle, hogy… és akkor most énekeljünk együtt?

Összességében a Rocketman talán egy szuper első szárnypróbálgatása egy olyan életrajzi műfajnak, aminek egyszer remélhetőleg tényleg már csak a képzelet szabhat határt, de majd meglátjuk. Addig is nyugodt szívvel kezdjünk el beülni Taron Egerton-filmekre a mozikba csak a név miatt, én már ezt is bátran ajánlom.

Ja, és a dalok is jók voltak. 6,5/10

 

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3014878314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tizedes1 2019.06.05. 12:25:08

fő aktoron.....draft... Magyarul, ha lehetne.
Ja, nem. Az nem menő.

Inkább forszírozzátok tovább brékingelve azt a desztinációt, amelyiknek megvan a fílingje .
:(