Az a fránya világvége - Elveszett próféciák

2019. október 18. - Fincherista

Eljött a világvége! És még csak nem is hívta senki! Most komolyan, hát mégis mióta szabad csak úgy hívatlanul betoppanni?! Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy volt időnk bőven felkészülni, mert valami boszorkány már jó előre megjósolta, hogy így lesz, ha egyszer szinte senki sem tudhatott annak a naplónak a létezéséről. Meg egyébként is, ugyan mi alapján gondolhattuk volna, hogy éppen az ő jóslata lesz helytálló, amikor már annyian és annyiféleképpen szónokoltak a közelgő apokalipszisről, mind tévesen. Egy idő után erejét veszti az ilyen jósolósdi…

good-omens.jpg

Pedig Agnes Nutter azon kevés boszorkányok egyike volt, aki nem holmi kuruzslást próbált valódi mágiaként eladni, ő valóban értett a szakmájához és valamennyi próféciája beteljesedett. Egyedül értő fülekre kellett, hogy találjanak. De máglyára vele - merthogy a történetben is így végezte -, s elő azzal a két félkegyelművel, ha már a menny és a pokol is szolgáltatott belőlük egyet-egyet. Feladatuk egyszerű: az emberiség útját kell dédelgetniük, esetenként a jó vagy a rossz útra terelniük, de sem az angyal Azirafael, sem pedig a démon Crowley nem áll mindig a helyzet magaslatán és bizony néha jobban járnának, ha éppen nem is tennének semmit. Ám mit hoz a sors, éppen Crowley-nak jut azon megtisztelő és nem mellesleg világpusztító küldetés, hogy az antikrisztust a megfelelő szülők kegyelmére bízza. Természetesen nem is nagyon lenne miről olvasni, ha nem szúrta volna el.

Elismerem, azért ez így nem igaz, mert Terry Pratchett és Neil Gaiman a semmiről is könnyedén írna pár száz oldalt, meg néhány kiegészítő sztorit, de azért mégiscsak jobb húzás volt részükről, hogy a könyvükbe beleírták ezt az aprócska kis csavart, ami aztán számos kiváló komikumnak lett a táptalaja. Crowley ugyanis időközben rájön, hogy ő annyira azért nem is várja az apokalipszist, jól eléldegélt a Földön, évszázadokon át élvezte az emberek világát, így fejébe veszi a lehetetlent és meg akarja akadályozni a világvégét. Kis noszogatás után sikerül rávennie Azirafaelt is, no persze a tervüket igyekeznek titokban tartani, mert sem a menny, sem a pokol nem örülne, ha a Mindenható által már oly régen kitaposott ösvényről letérnének.

Noha a bibliai témák ateista (Pratchett) és agnosztikus (Gaiman) írók általi értelmezése már önmagában különleges koncepció, főképp komédiaként, végső olvasatomban mégis leginkább fantasy-ként értelmezendő mű az Elveszett próféciák, amit jócskán megfűszereztek a tipikusan angolos humorral. Nyelvezetét tekintve mindkét szerző a könnyedebb, szóvirágoktól mentes stílust képviseli, így a valamivel több, mint háromszáz eseménydús oldalon egy (picikét nagyobb) levegővétellel simán átrághatja magát az olvasó, hogy aztán - már amennyiben bejött neki a poénkodás - idővel újra és újra nekilásson a folyamatnak. Előnyben inkább Pratchett rajongói vannak, az ő munkásságának stílusjegyeit éreztem dominánsnak, a mű írásakor (‘80-as évek második fele) még csak szárnyait bontogató Gaiman inkább asszisztenciát nyújtott a Korongvilág atyjának. 

A történet ugyanis hiába tartogat világrengető potenciált, szó szerint, ha az írópáros fókuszában a karakterek és köréjük írható poénok állnak. Ez számomra esetenként már túlzottan is erőltetetté vált, de ebben közrejátszott az is, hogy én eredendően jobban kedvelem Gaiman jellemzően célratörőbb regényeit, mint Pratchett humorra alapozott világteremtését. Az ilyen jellegű preferenciákat leszámítva élvezetes olvasmány az Elveszett próféciák, kreativ ötletekben gazdag eseményei kielégítő válaszokban teljesednek ki, írói az elsőre talán megfoghatatlanul grandiózus konfliktust is sikeresen tartották kordában. Illetőleg akkor eresztették szabadjára, amikor már annak szükségét látták.

Népszerűségének új lökést adhatott az idén bemutatott adaptáció - az Agave legújabb magyar kiadásának borítója is ennek promója -, ami egy mini-sorozat formájában hat részben meséli el a könyv történetét. Összességében kifejezetten hűen követi a regényben leírtakat, a legnagyobb volumenű módosítás talán csak az volt, hogy a sorozatban sokkal szebben kidomborodott Azirafael és Crowley történelmünkön átnyúló “barátsága”. A Michael Sheen és David Tennant főszereplésével készült széria a látványban is fel tudott nőni az alapanyaghoz, így egyáltalán nem jár rosszul, aki az Amazon adaptációját választja. Azért persze a könyvet se hagyjuk parlagon, mert bőven rászolgál arra, hogy kézbe vegyék és nagy mosollyal forgassák.

elv.jpg

Terry Pratchett & Neil Gaiman - Good Omens
Agave Könyvek, 2019, 336 oldal.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren, valamint iratkozz fel a YouTube-csatornánkra is!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3715182366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.