Rosszfiúk egy életre
Egészen 1995-ig kell visszamenni, ha az első Bad Boys film születésének szeretnénk utánajárni. Will Smith és Martin Lawrence még nagyon fiatalon osztották az észt, de tették mindezt olyan jól, hogy az ember még azt is hajlandó volt elfelejteni, hogy akciófilm, de főleg inkább Michael Bay révén, elég kevés akciójelenettel operált. Ám a zseniális kémia és humor elvitte a hátán a filmet. A 2003-as folytatás már jóval nagyobb falatból merített és itt bizony már a mesteri humor és kémia mellett befigyeltek a nagyszabású akciózások, amiktől egytől-egyik leesett az állunk. Az emberek sokáig szerettek volna egy harmadik részt, mert bőven volt még ebben a párosban egy epizód, valamint a színészek is benne lettek volna egy újabb menetben viszont csak nem akart összejönni az a bizonyos zöld út. Aztán idén végre megérkezett a folytatás de, hogy azt kaptuk-e, amire vágytunk? Nos…fogjuk rá.
Az alapfelállás szinte semmit nem változott az előző részhez képest. Mike továbbra is fullban tolja a Playboy rendőr szerepét, nem törődve se a korral, se semmivel. Marcus azonban egyre komolyabban gondolja, hogy ő bizony már túl öreg ehhez a melóhoz, és a nyugdíjba vonulásával kapcsolatos fenyegetőzések továbblépnek a nagy szavak határán. Ám egy Mexikói drogkartell fia úgy dönt, nem hagyja békésen civódni mindenki kedvenc „szerelmes” párját, ugyan is bosszúhadjáratot indít a Miami rendőrség, és azon belül is Mike ellen. Hogy miért pont őt szemelte ki magának, senki se tudja, de miután szemmel látható közelségbe kerül a veszély Mike ráébred, ideje lenne talán változtatni a dolgain. Természetesen az egója továbbra is teljes lángon ég, de belátja, segítség nélkül ezt a harcot bizony nem tudja megvívni. Ehhez pedig nem csak társa és legjobb barátja lesz segítségül, hanem egy teljesen új, fiatalokból álló alakulat is, akikkel természetesen nem lesz meg rögtön az a puszi-pajtás „bad boys bad boys what you gonna do” életérzés.
A film fő humorforrása a kor, és az ezzel járó létező összes beszólás, gúnyolódás és miegymás. Mike habzsolja az életet és egy másodperc erejéig se akar lassítani, Marcus viszont szeretné minden idejét a béke szigetén eltölteni, a családja társaságában. Nemcsak egymás közt, de az új karakterek által is ez a téma szolgáltatja majd a poénok nagy részét, amit viszont nem sikerült minden esetben eltalálni. Sőt. A Halálos Fegyver 4 sokkal jobban oldotta meg ezt a témát, érettebben kezelte, és a poénok terén se estek túlzásokba, ha viszont jöttek a beszólások, azok egytől-egyik mindig ütöttek. Itt sajnos nem ez a helyzet. Kétségtelen, hogy a kémia még mindig fantasztikus a Smith-Lawrence páros között, de bekerült a receptbe bár kevésbé működő, enyhén erőltetett elem is. Hála az égnek, amikor viszont működik a humor, akkor az első két rész szellemét megidézvén teszi mindezt, így bőven lesznek élvezhető, kellemes pillanatok. Ugyan ez igaz az akciójelenetekre is, amik egyike se annyira grandiózus, mint a 2003-as epizódban, de szégyenkeznie így se kell, mert vannak benne látványos megoldások, főleg a film végi, nagy leszámolás működik piszok módon.
Sajnálatos módon nem csak a humor terén döccen meg néha a recept, hanem az új karakterek miatt is. Az a fiatalokból álló csapat, akikkel Mike és Marcus együtt dolgozik és akiktől a korukra vonatkozó oltások nagy részét kapják, nem működnek. Egyedül a szuper számítógép guru srác lett eltalálva, aki elég nagydarab, és meg is van indokolva, hogy miért nem a termetéhez megfelelő munkát lát el a csapaton belül, így neki már a puszta látványa megmosolyogtató, de maga a színész (aki többeknek a Vikings sorozatból lehet ismerős) is jól hozza a karaktert. A többiek viszont, élükön a csoportvezető rendőrnőcivel, még szürke kisegereknek is túl szürkék. Hiába vannak funkcióval ellátva, tipikusan azok a karakterek, akik hiánya fel se tűnne. Kár értük, mert minden adott volt, hogy egy remek csapatot verbuváljanak össze, akik ha nem is érik el a két főszereplő szintjét, de legalább hoznak egy alap szintet. A régi, visszatérő szereplők viszont, úgy mint mindenki kedvenc rendőrkapitánya, továbbra is jól működnek, ráadásul hatalmas pacsi a szinkronrendezőnek, mert mindenkihez sikerült a régi, jól megszokott szinkronját leszerződtetni. Ám a legnagyobb szívfájdalmam még sem az új karakterek jellegtelensége, hanem a végére beleerőltetett, kiábrándítóan nevetséges, Brazil szappanoperás fordulat, ami még a film „nem veszi komolyan magát” mércéjével nézve is nagyon gáz. Nem is azzal beszélgetnék el legszívesebben, aki ezt kitalálta, hanem aki végül rábólintott, hogy persze, ez tök király, csináljuk meg. A fejemet fogtam, de a stúdió annyira komolyan gondolta, hogy ha minden igaz, már zöld utat is adtak egy negyedik résznek, ami ezt a nevetséges fordulatot hivatott tovább vinni.
Minden jó, ha a vége...
A Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk tele van a korábbi epizódokban megszokott, jól működő elemekkel, legyen szó humorról vagy akciókról. Ugyan vannak kiaknázatlan lehetőségei, mint az öregedés megfelelő kezelése, valamint a totál semmilyen új karakterek, de összességében elmondható, hogy méltó folytatást kapott Mike és Marcus. ...legalább is a film durván 90%-áig. Azonban nevetséges filmvégi fordulat beleront az összképbe, de az olyannyira, hogy hiába éreztük jól magunkat, hiába tátottuk a szánkat az akciójelenetek alatt, valamint röhögtünk a poénok nagy részén, sajnálatos módon pár nap elteltével keserű szájíz kíséretében gondolunk majd vissza a látottakra. Ha lesz is negyedik rész, én nem biztos, hogy arra már kíváncsi leszek. Ezt itt kellett volna végleg lezárni, és akkor minden szép, kerek lehetett volna. 7/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren
