[Supernatural Movies]

Watchlistről kihúzva #16 - The Last Dance

2020. május 23. - Supernatural Movies

Klasszikus értelemben vett sportfilmekben nem dúskálunk mostanában, az utóbbi hónapokban ráadásul az otthoni meccsnézésekből is csak a sör meg a kanapé maradt továbbra is elérhető. Erre a közvetítésre éhes, meccshangulatra vágyó időkre érzett rá az ESPN amerikai televíziós csatorna és a Netflix, amikor júniusról áprilisra mozdította előre a The Last Dance bemutatóját, ami nem csak rendkívül okos húzás volt, de meglehetősen jövedelmező is. Részenként átlagosan 5,6 millió nézővel a Chicago Bulls legsikeresebb évtizedére koncentráló dokumentumsorozat ezelőtt soha nem látott felvételekkel, döbbenetes profizmussal dob vissza minket az NBA azon nosztalgiától sem mentes időszakába, amit azóta a sportújságírásban csak úgy jegyeznek, "a Michael Jordan éra".

adobe_post_20200519_2116030_3287386645887669.jpg

Duba Dániel: A ‘90-es évek elején idehaza is megállíthatatlanul begyűrűzni látszott a világszerte egyre népszerűbb NBA-láz. Nem csak arról volt szó, hogy suli után a kölkök a paneltömbök árnyékában fekvő kosárpályákon Cypress Hill és Pubic Enemy számokra dobálgattak a labdát, hanem hogy a Józsefvárosi piactól a balatonparti búcsúkig elárasztották a standokat a Lakers sapkák és Bulls pólók. Talán 1995 lehetett, amikor az általános iskolánkat gyakorlatilag letarolta egy közeli kosárkártya árusító bolt. A srácok a szüleiktől kapott tízórai pénzt nem kakaós csigára meg Turbo rágóra költötték, hanem a dollárban kimutatott aktuális árlistákat bújva szórták azt a helyi kosárkártyabolt kasszáiba, hogy másnap egy Shawn Kemp-et elcseréljenek egy Reggie Miller-re, egy Karl Malone-t egy Hakeem Olajuwon-ra. Egészen félelmetes, hogy a sorozat előtt eltöltött nagyjából kilenc óra alatt, mennyi ismerős név és arc köszönt vissza azokból az időkből, csupán a kosárkártyák lapjairól maradt fényképszerű emlékek közül.

Szóval igen, a The Last Dance nem csak egy vérprofin vágott, végig izgalmas szórakoztatóipari termék, hanem sokaknak maga a bűnös nosztalgiapokalipszis. És gyakorlatilag képtelenség úgy felállni egy epizód után, hogy ne mozduljon meg benned legalább csak egy kicsit valamiféle tenni akarás, hogy felkászálódj a kanapéról, és felhúzd a rég nem látott futócipőd, vagy előkotord az évek alatt laposra eresztett kosárlabdád az ágy alól. Michael Jordan magával húz, ahogy azt tette a csapattársaival is, úgy látszik ebben azóta is jó. Szóval a The Last Dance jelen pillanatban az egyik legütőképesebb anyag a Netflix kínálatában.

0840a153196937_592c25599a280.png

Creativ3Form: Általános iskolásként imádtam a kosárlabdát. Még bajnokságokra is jártunk a sulival, és bár messze nem mi voltunk a legjobbak, de azért értünk el szép eredményeket. Természetesen a kosárlabda kártyákat is gyűjtöttem, és elég szép, valamint sokat érő kártyák is voltak a tarsolyomban, sőt. Azokban az időkben a zsebpénzem jó nagy része ezekre a kártyákra ment el. Mindez pedig a Chicago Bullsnak, és azon belül is, Michael Jordannek volt köszönhető. Számomra ugyanis a Bulls volt A csapat, és Jordan volt A játékos. Annyira rajongtam értük, hogy képes voltam hajnalban felkelni, csakhogy élőben láthassam a TV3 (télen, nyáron) közvetítését, már ha a Bulls meccseit adták. Megsúgom, elég gyakran adtak Bulls meccseket, szóval azokban az időkben, gyakori volt nálam a hajnali felkelés. Aztán Jordan visszavonulásával eme sport iránti szeretetem szépen lassan teljesen elhalt. Egy-két évig még követtem a Bulls sorsát, de ma már szinte teljesen homályban vagyok.

Éppen ezért elképesztően örültem, amikor megtudtam, hogy a Netflix elhozza nekünk eme sorozatot, ami a Bulls fénykorára koncentrál, és arra, hogy ez a csapat és Jordan, hogyan lett az NBA meghatározó és korszakalkotó párosa, akikről egyébként még azok az emberek is hallottak, akik amúgy nem szeretik ezt a sportot. A Bulls és Jordan ugyanis megkerülhetetlen. Ez a 10 epizód pedig maga a tömény gyönyör, a nagybetűs ZSENIALITÁS, aminek minden perce, de tényleg minden perce arany, főleg egy olyan ember számára, aki át is élte ezt az arany korszakot. Én ugyan csak az uccsó 2 évében "vettem részt" a Bulls Jordan féle érájában, de mondanom se kell, hogy ez mindig is egy olyan élmény lesz számomra, amit soha nem fogok elfelejteni, és ehhez az élményhez társult most a The Last Dance. Elsősorban nem azért, merthogy újra átélhettem a régi meccseket, hanem mert valami elképesztő profi módon lett összerakva. A központban Jordan és a Bulls aranygenerációjának utolsó éve áll, de ahogy ezt az utolsó évet végigvezették nekünk, ahogy bemutatták, hogy jutott el odáig a csapat és a játékosok, tanítanivalóan mesteri lett. Ha jól olvastam, 500 órányi anyagból rakták össze a sorozatot, és bizony köntörfalazás nélkül belerakták a szívüket és a lelkület a készítők. Láthatjuk Jordan egyetemista éveit, ahogy felfigyeltek rá, interjúkat azokból az időkből, amikor odakerült a Bullshoz, amikor megkötötte élete élete szerződését a Nikeval, amikor a Bulls még csak alakulóban volt, és ahogy eljutott odáig, ahogy ma ismeri őket mindenki.

És bizony Jordan olyan arcát is megismerjük, ami egy szimpla nézőnek bizony nagyon nem jött át a meccseit nézvén. Zseniális játékos volt, elképesztő mentális erővel, aki a szurkolókkal is mindig közvetlen és barátságosan viselkedett. A csapattársaival azonban…nos…maradjunk annyiba, hogy az ő nyerni akarását, és azt a 100%-os teljesítményt, amit minden meccsen kiadott magától, a csapat minden egyes tagjától elvárta, és ha valaki nem felelt meg ennek, az ezt örök életére megemlegette. Nem akarok részletekbe is belemenni, de maradjunk annyiban, hogy jó pár olyan lepel is lehull Jordanről, ami valószínűleg kicsit más színben fogja őt feltüntetni, mint amit korábban gondoltunk róla. De ez nem baj, sőt. Ettől lesz ez a sorozat zseniális, mert bizony nem csak a felszínt kapargatja, és nem csak a cukormázba enged belekóstolni, hanem bizony az olyan árny oldalakat is bevállalja, amik egyeseknél lehet kicsit kicsapják majd a biztosítékot. Én, aki rajongott ezért a csapatért és ezért az emberért is, tátottam a számat egyfelől azért, mert jó pár olyan háttérinfót is kaptam, amiről nem tudtam (pl. Jordan apukája, vagy az, milyen körülmények között zajlott le az a bizonyos, legendás utolsó év), plusz a játékosokat is megismerhettem egy olyan oldalukról, amiről fogalmam se volt. Éppen ezért nálam egy többször újranézős klasszikus lett ez a 10 részes doku sorozat, mert minden egyes epizódja, minden egyes képkockája, a zeneválasztás, a vágás, a szerkesztés a rendezés olyan minőséget képvisel, amit ez a csapat érdemel. Ritka kincs az ilyen, és titkon abban reménykedem, ez megadja a lökést a hasonló témájú illetve tematikájú sorozatok elkészültének, mivel rengeteg olyan legendás sportoló és csapat van, amik megérdemelnének egy minimum ilyen kaliberű sorozatot. Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni.

netflix-the-last-dance-scottie-pippen-micahel-jordan.jpg

Mikesi Tomi: A The Last Dance az egyébként méltatlanul elhanyagolt sportdokumentumfilmek, sorozatok műfajának renoméját sosem látott magasságokba emeli. Nem túlzás szuperlatívuszokban beszélni róla, annak ellenére, hogy didaktikus és a végletekig hatásvadász, de azoknak az értékeknek az érvényessége, amelyeket bemutat, vitathatatlanok. Bajtársiasság, lojalitás, következetes és megalkuvás nélküli szakmai alázat, hivatástudat és hivatásszeretet. A sorozat tényleg lebilincselő, de a valódi főhajtás igazán nem is a készítőket, hanem a Chicago Bulls teljes stábját, csapatát illeti. A nézőnek az az érzése, hogy nem is emberek, hanem titánok gigászi összecsapásainak lehet szemtanúja. A The Last Dance szórakoztatás felsőfokon.

15508615122703.jpg

Remy: Ha lenne egy időgépem, a bakancslistámon biztos, hogy szerepelne az, hogy élőben láthassam Michael Jordant. A karrierje lényegében nekem teljesen kimaradt, legalábbis, ami a meccseket illeti, csupán hallottam róla, hogy kicsoda, láttam kosárlabda kártyákon, szembesültem azzal, ahogyan a Bulls termékek ellepték a piacot, valamint Tapsi Hapsiék oldalán élvezhettem a nagyságát a '90-es években. Jordan érdemi karrierje kimaradt ugyan, mégis azt éreztem, mintha mindig is ismertem volna.

A GOAT kérdés számtalanszor feljött már. Jordan minden idők legjobbja vagy esetleg LeBron? Nem érzem azt, hogy ezt nekem kellene megválaszolnom. Én csupán egy átlagember vagyok, aki bár Kobe pályafutását jó néhány évig követte, de összességében megtartotta a távolságot a kosárlabdával szemben. Ettől függetlenül, ahogyan az ESPN és a Netflix összehozták ezt a nagyszerű dokumentumsorozatot, azt, ahogyan lényegében egy időgépbe tuszkolták a nézőt, hogy átélje mindazt, amit az amerikai közönség átélhetett a '80-as és '90-es években, az valami egészen egyedülálló.  A The Last Dance nem csupán egy szimpla dokumentumsorozat, hanem egy olyan alkotás, ami mind felépítésben, mind hangulatilag, mind pedig tartalmilag megállja a helyét. Az is érti, aki nem követi a sportágat, az is tudja, hogy miről van szó, aki nem élt akkoriban és az is átéli a non plus ultra Jordan jelenséget, akinek eddig fogalma sem volt a dolgokról. Olvashatsz Wikipédiát, nézhetsz YouTube videókat, de jobban jársz, ha ezt a 10 részes sorozatot tolod le, mert – ha talán néhol ferdítve is – de megérted, hogy ki az a Michael Jordan, mi az a Chicago Bulls és, hogy miért is tart ott a kosárlabda most, ahol!

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

+Bónusz kontent, személyesen Rodmantől:

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr7815706466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása