A filmek köszönik, jól vannak - Az év eddigi legjobbjai

2020. június 22. - hakos05

Az idei év több szempontból is emlékezetesre sikerült, és hol van még a vége? A mozik vírus miatti ideiglenes bezárása ellenére azonban korántsem maradtunk filmek nélkül ebben a pár hónapban sem. Már a január is biztató volt, ugyanis az Oscar-szezon mellett filmtemetőként is funkcionáló hónap egyik első (vélhetően alaposan megvágott, ennek következtében egyből a dolgok közepébe vágó) mozija, a Kristen Stewart főszereplésével készült Árok meglepően kellemes kikapcsolódást nyújtott. Hasonló érzésekkel álltam fel a Bad Boys harmadik része után is, majd a hosszas huzavona után végül mégis kiadott Vadászat bátrabb is lehetett volna, egyáltalán nem okozott csalódást. Valójában idejét sem tudom, mikor éreztem utoljára olyat három friss filmnél, amelyek deklaráltan nem vállalnak többet egy másfél-kétórás szórakoztatásnál, hogy szívesen újra nézném őket, és miután megtekintettem a listám első helyén csücsülő, sokkalta ambiciózusabb alkotást, kezdtem gyanút fogni: lehet, hogy hosszú idő után végre lesz egy jó filmes évünk? Gyakran előfordul, hogy decemberben úgy kell lasszóval összefogni a filmeket, hogy tíz vállalható cím összejöjjön, idén az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a listaírást már júniusban meg tudtam tenni.

10. Elveszett lányok

01-lost_girls321693_1584360426_5173.jpg

A krimi-thriller filmek sajnos kezdenek eltűnni, ami talán a nyomozós sorozatok túlburjánzásának is köszönhető. Amennyiben mégis bekúszik egy-egy alkotás, a tettest minden bizonnyal kézre kerítik, vagy –ezt már filmje válogatja– szitává lövik. Kivételek persze mindig akadnak és az Elveszett lányok esetében rögtön két csavar is van. Az egyik, hogy a Zodiákushoz hasonlóan egy megoldatlan, valódi ügy van a középpontban; a másik, hogy Fincher filmjével ellentétben itt nem a nyomozók áldozatos munkáját látjuk. Az ugyanis nincs. A hatóság csak ült a babérjain, miközben egy prostituált hallhatóan veszélyben volt. A lassú tempójú, de remek felvételekkel operáló filmben az elhunyt lány anyjának kell a kezébe venni az irányítást. Nem viselkedik hősként, csupán teszi, amit egy anya tenne, miközben folyton a hatóság szemére hányja, mennyit is ér a munkájuk.

9. Nyelés

02-swallow00145121.jpeg

Az elsőfilmes Carlo Mirabella-Davis nevéhez az év egyik legbizarrabb és legkülönlegesebb alkotása köthető. Haley Bennett egy fojtogató párkapcsolatban élő lányt alakít, aki azért, hogy végre kontrollt gyakorolhasson az élete felett, mindenféle tárgyakat kezd lenyelni. A pszichológiai aspektus is komoly szerepet kap, mi pedig nem tudjuk nem szánni ezt az ártatlan lányt, aki a körülmények áldozata, így cselekedeteit sem tudjuk elítélni, melyhez a színésznő visszafogott alakítása is hozzájárul.

8. Blow the Man Down

03-blow_the_man_down-publicity_still-h_2019.jpg

Az év eddigi legszórakoztatóbb másfél óráját az Amezon Prime-nak köszönhetjük. A fekete komédia helyszíne egy kisváros, amelynek fő tevékenysége a halászat, legalábbis külső szemmel úgy tűnik. Ám hamarosan kiderül, hogy a helyi nyugdíjasklub sem Bingózással tölti a szabadidejét. A kvázi főszereplők egy gyilkosságba keveredő fiatal testvérpár, ám ha az említett halálesetet neveznénk meg az események katalizátoraként, nem lenne igazunk, mivel annyi bonyodalom van a filmben, hogy alig győzzük követni. Mindezek mégsem írhatók a film hátrányára, hiszen nagyon okosan építkezik és egy percre sem ül le.

7. A láthatatlan ember

04-the-invisible-man011_8.jpg

Nem az első és vélhetően nem is az utolsó feldolgozása ez a klasszikus H.G. Wells sztorinak. Hosszú út vezetett az elkészültéig, mivel a legutóbbi Múmia csúfos bukása alapos fejtörésre késztette a producereket. Johnny Depp ment, Elisabeth Moss jött, a történetet pedig egy bántalmazó kapcsolatra húzták fel és mindez női szemszögből elmesélve nagyon maivá teszi azt. A paranoid thriller koncepciója sokáig működőképes, kár hogy fárasztó horror-elemek is belekerültek. A végén található folyosós akció-szekvencia már-már túl kúlra sikeredett, melynek köszönhetően a főgonosznak is szurkolhatunk, de az utolsó jelenet megmutatja, mi volt a koncepció az egész alkotás mögött. Az év egyik meglepetése az Upgrade-et is jegyző Leigh Whanneltől.

6. Beanpole

05-beanpole-dsc_7675.jpg

A második világháború utáni események úgy tűnik, nemcsak a hazai filmeseket ihlették meg a közelmúltban. A Beanpole az Akik maradtakhoz hasonlóan szintén az Oscar shortlistre került, de a jelölésig végül nem jutott el. Szinte hihetetlen, hogy ez az érzékeny alkotás egy olyan orosz keze munkája, aki idén még mindig csak 29 éves lesz és Cannes-ban meg is kapta érte a legjobb rendezőnek járó elismerést az Un Certain Regard keretében. Kantyemir Balagov két, frontot is megjárt kórházi ápolónőt helyez a középpontba, rajtuk keresztül mesél az értékek kiüresedéséről, a háború okozta lelki sebekről és az újrakezdés lehetőségéről. Mindezt Kieślowskit idéző képi világgal.   

5. The Vast of Night

06-the-vast-of-night_2x_rsocial_w600.jpg

Ismét egy elsőfilmes munkáról van szó. Andrew Patterson kissé bátortalanul tesz úgy, mintha egy régi tévésorozat egyik epizódját látnánk, hiszen kijelenthető, hogy elkészítette a Harmadik típusú találkozások lehengerlően minimalista, 21. századi változatát. Az ’50-es évek a Vissza a jövőbe filmekkel ellentétben ezúttal nem egy idilli, hanem fenyegető kormánytitkokkal teli korszakként ábrázolódik. Ezt légkört a pedig a két rendkívül bájos főszereplő ellensúlyozza.

4. The Way Back

07-the-way-back091e1ef0502506.jpg

Ben Affleck ismét együtt dolgozott Gavin O’Connor rendezővel ebben a nyomasztó hangulatú filmben, melyben egy valamikor sikeres kosárlabdázót alakít, akit a volt iskolája felkér, hogy vegye át az edzői feladatokat a csapatban. A fiúk jó ideje nem nyertek már, ennek ellenére nem az a feladat, hogy ezt a tendenciát megszakítsák: mivel egyházi iskoláról van szó, a fair play és úgy általában a játék öröme előbbre való a vezetőség szerint. Aki klasszikus sportfilmet vár, csalódni fog, mivel Jacknek a magánéletét is egyenesbe kell raknia, a címbeli visszaút így inkább rá vonatkozik. Igazán személyessé az teszi a filmet, hogy az alkoholproblémákkal küzdő karakter képében Affleck gyakorlatilag önmagát alakítja.

3. The Assistant

07-the-assistant-1291290.jpg

A Weinstein-üggyel kirobbantott #metoo mozgalom nem kevés filmet is maga után vont és a listán is szerepel jó pár olyan cím, amely így vagy úgy a nők kiszolgáltatottságáról szól. Kitty Green filmje talán a legkreatívabban közelíti meg a témát. A zsenialitása abban rejlik, hogy egy teljesen átlagos hétfői munkanapot követhetünk végig a fiatal asszisztens, Jane szemén keresztül. Csupa hétköznapi jelenetet látunk ebben a minimalista filmben: a lány kora reggel besétál az irodába, felkapcsolja a lámpákat, bemegy a konyhába, miközben lassan megtelik a helyiség élettel. Jól ábrázolja azt is a mű, hogy hogyan válik a hétköznapok részévé a fullasztó irodai környezet, és mindennapossá és elfogadottá az, amit a főnök a háttérben művel.

2. Nyomorultak

09-les-miserables.jpg

Az elmúlt hetek eseményei miatt talán még aktuálisabb ez a francia film, melyben a rendőrök mint az egyik szegénynegyed kiskirályai vannak jelen. Az idei Oscaron is esélyes alkotás dokumentumfilmes eszközökkel fest képet egy olyan városrészről, melyben a hatalom csak látszat. Itt mindenki a rendszer áldozata.

1. Never Rarely Sometimes Always

10-never_rarely_sometimes_always_publicity_still_4-_h_2020.jpg

A film leghúsbavágóbb jelenetében a doktornő által feltett kérdésekre válaszol a főszereplő, a címben olvasható szavak egyikével, miközben végig a lány arcát veszi a kamera mi pedig tanúi lehetünk annak, ahogy az egyre kellemetlenebbekre reagál. Általában az irodalomra mondják, hogy empatikussá tesz, ez a film azonban elérte, hogy egy tizenhét éves lány testében érezzem magam, amint a világ egyik legnagyobb városában éppen abortuszra készül. Az év egyik legfontosabb alkotása Eliza Hittman nevéhez köthető.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr4315905154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bontottcsirke 2020.06.22. 20:46:05

Inkább veszek egy garázst és alvázvédőzöm a kocsit,mint hogy ezeket nezzem

Pipas 2020.06.23. 07:10:53

"hogy egy teljesen átlagos hétfői munkanapot követhetünk végig a fiatal asszisztens"

Hú, ezek megint nagyon jó kis filmek ám. A kérdés az, hogy mikor jut el odáig a művészvilág, hogy egy átlagos szerdát is vászonra vigyenek.

"a Harmadik típusú találkozások lehengerlően minimalista, 21. századi változatát."

Ezt láttam. Vagyis megpróbáltam végignézni. Lehengerlően nem történik benne semmi. És nem a 21. században játszódik.

A szerző meg jobban tenné, ha nem bíztatná az embereket, hogy ilyen filmeket csináljanak.

Pipas 2020.06.23. 07:12:22

@bontottcsirke: Ezeknél a filmeknél az is jobb lenne, ha a kocsid venne egy garázst és lealvázvédőzne téged.

ekat 2020.06.23. 07:33:45

A Blow the man down-t láttam, de nem nyügözött le. A Coen-ek sokkal jobb Coen-filmeket csinálnak. :)

hakos05 2020.06.23. 11:09:15

@Pipas: 21. századit és nem századbelit írtam, utána meg ott van hogy az 50-es években játszódik.

David Bowman 2020.06.23. 12:24:38

Tegnap A Sértést néztem, és Az Odut. Miután kijöttem a szerelőaknából. Meg a pompomlányos sorozatot a Netflixen.
A világon annyi, de annyi jó film van.

Argus_ 2020.06.23. 13:39:02

Jézus! Ezek lettek volna az év eddigi legjobb filmjei? Vagy csak egy vélemény? Már megijedtem. :)

gabroca 2020.06.23. 16:37:16

@Argus_: jaja nem kell mindent komolyan venni...