-SPOILERMENTES-

Zack Snyder legújabb filmjében a szuperhős mítosz komor hangulatú dekonstrukciójának lehetünk tanúi, valahogy úgy, ahogy azt hét évvel ezelőtt a Watchmenben is láthattuk. Nyilván nem puszta véletlen, hogy az is a DC-hez tartozik, valamint a rendező személye is azonos. Valamint az sem, hogy mindkét filmet elég sok fanyalgó hangvételű kritika illeti. A hiba valahol ott lehet, hogy  képregényfilm címszó alatt a többség valami tarka-barka, könnyed hangvételű, az agyat és a mélyebb érzelmeket egycsapásra kikapcsoló hétvégi mókára vágyik. Vagy ha nem az, akkor meg legyen földhözragadt, amennyire csak lehet, mint Cristopher Nolan - egyébként nagyszerű - Sötét Lovag trilógiája.

Az ezredév végéhez közeledve volt valami a levegőben. Az Y2K miatt az emberek között felütötte a fejét egyfajta pánik: sokan valós problémának hitték, hogy a 2-es dátumválasztótól a számítógépek leállása világvégéhez fog vezetni. De még ha el is tekintünk ettől a félelemtől, annyi bizonyos, hogy a 2000-es évbe való átlépésnek megvolt a maga misztikussága. Egy új kezdete valami végét is jelenti. Ilyenkor érdemes megállni és megkérdezni magunktól, kik is vagyunk és merre tartunk. Ahogy az lenni szokott, a művészet erre a közhangulatra is reflektált és az, amit elénk tárt, nem túl pozitív. A dolog pikantériája, hogy ebben az időszakban születtek talán a legjobb, de mindenesetre a legemlékezetesebb filmek. Ebben a cikksorozatban azt fogom bemutatni, hogy az 1990-es évek végi amerikai filmekben hogyan jelenik meg ez a szorongással teljes hangulat. Az összes rész itt lesz elérhető.

Annak ellenére, hogy ’99-es alkotásról van szó, nem gondoltam volna, hogy beilleszthető a cikksorozatom témája közé. Brad Bird rajzfilmje egyébként annyira közepes, hogy valószínűleg soha nem írtam volna róla a blogon annyi alulértékelt filmes listán szerepel, hogy paradox módon lassan a túlértékelés veszélyezteti. Mellesleg imdb-n egyáltalán nem áll rosszul a maga nyolc pontjával és az, hogy kint újra bemutatták moziban, mutatja mennyire kultikus. Arra hogy miért témába vágó, majd később kitérek, túl sok szót nem fogok rá áldozni, elvégre a film se teszi. Persze ne rójuk fel neki, mégse egy Harcosok klubja összetettségével rendelkezik, elvégre gyerekfilmről van szó.

-SPOILERMENTES-

Óriási várakozás előzte meg Batman legújabb filmes fellépését, ugyanis azzal, hogy Ben Géza felöltötte a denevérjelmezt, végérvényesen a múlttá tette Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiáját, és egy teljesen új fejezetet nyitott Gotham lovagjának az életében. Zack Snyder pedig kihasználta Frank Miller – kegyetlen – morcos Denevérét, és a segítségével egy új szintre helyezte a DC filmes-univerzumot. Míg az Acélember csupán egy apró csillag volt az égen, addig a Batman v Superman létrehozta az egész rendszer alapját, amiben még évekig fogunk kalandozni és szórakozni. Hogy mindezt hibátlanul hozta létre Snyder, Goyer és Terrio? Közel sem, de ha hibáztak is, a célt elérték vele. UTOLÉRTÉK A MARVEL-T!

Nehéz lenne pontosan meghatározni, mit is jelent a hongkongi filmművészet számára a 2002-ben osztatlan kritikai sikert arató és hazai bevételi rekordokat döntögető Szigorúan piszkos ügyek, de talán jelzés értékű, hogy rövid időn belül trilógiává bővítették, valamint még szinte le sem került a mozik műsoráról, amikor már javában zajlott az amerikai stúdiók licitháborúja a megfilmesítési jogokért. Természetesen, ahogyan az lenni szokott, el is készült A tégla címre hallgató hollywoodi remake, ám ezúttal kivételesen jobbnak is bizonyult, mint az eredeti.

Az ezredév végéhez közeledve volt valami a levegőben. Az Y2K miatt az emberek között felütötte a fejét egyfajta pánik: sokan valós problémának hitték, hogy a 2-es dátumválasztótól a számítógépek leállása világvégéhez fog vezetni. De még ha el is tekintünk ettől a félelemtől, annyi bizonyos, hogy a 2000-es évbe való átlépésnek megvolt a maga misztikussága. Egy új kezdete valami végét is jelenti. Ilyenkor érdemes megállni és megkérdezni magunktól, kik is vagyunk és merre tartunk. Ahogy az lenni szokott, a művészet erre a közhangulatra is reflektált és az, amit elénk tárt, nem túl pozitív. A dolog pikantériája, hogy ebben az időszakban születtek talán a legjobb, de mindenesetre a legemlékezetesebb filmek. Ebben a cikksorozatban azt fogom bemutatni, hogy az 1990-es évek végi amerikai filmekben hogyan jelenik meg ez a szorongással teljes hangulat. Az összes rész itt lesz elérhető.

Kifejezetten érdekes látni, hogy főleg az évezred utolsó évében mennyire egy srófra járt néhány rendező agya, így az 1999-es esztendőt nyugodtan ki lehetne nevezni az Ébredés évének. A trendek jól láthatók: az egyén meghatározása a választás lehetősége által (mely általában szorongást okoz); valamint felébredni az álomból, amelybe a média és/vagy a szürke hétköznapok ringatták az embert. Nem csoda, hogy a 2000-es díjátadón végül ebből a merítésből került ki legjobb filmként az Amerikai szépség, mely igazolta, az ezen témájú filmek létét, ugyanakkor le is zárta ezt a rövid időszakot.

90-es évek, a katasztrófafilmek kora! Rob Cohen, a Halálos iramban széria elindítója még mielőtt igazán híres lett volna Vin Dieselékkel, beállt a sorba és elkészítette a saját katasztrófafilmjét, a Daylight-ot, Sylvester Stallonéval a fedélzeten. Az öreg Cohen egyetlen szerencséje az Olasz csődör jelenléte volt, aki képes volt a felszínen tartani a süllyedésre ítélt projektet.

Az igazi magyar szuperhős, Pannónia Kapitány megérkezett ezzel az egész pofás kis kamu előzetessel. Az látszik, hogy nem sajnálták rá az időt és a pénzt, és igen szellemes ötletek is akadnak benne. A MARVEL stílusú NYUGAT logóért külön dicséret jár!
A rendező: Kocsis Fülöp Soma
Társrendező: Kutyik Gábor
Producer: Veres Márton

Vannak történetek, amik csak akkor működnek igazán, ha olyan kultúrkör tagjai mesélik el, kiknek szájából a sztori költői túlzásai is hitelesen hangzanak. A dél-koreai Park Chan-wook 2003-as magnum opusa, az azonos című mangán alapuló Oldboy is ilyen. Bizonyításként az eredetit összehasonlítom a japán képregény amerikai feldolgozásával, a mostanság önmagához képest is lelkesebben politizáló Spike Lee filmjével.