…avagy ki is az igazi szörnyeteg? 2016-ot írunk, azaz 85 év telt el az első egészestés Frankenstein-film óta (1910-ben már volt egy Frankenstein néven futó kisfilm), aminek a színvonalát, azóta se sikerült elérni, sőt, még csak megközelíteni sem. Pedig kapta már meg a projektet Kenneth Branagh, játszott már főszerepet Robert De Niro, illetve építettek már történetet James McAvoy-ra is. De senki nem járt sikerrel, csak és kizárólag James Whale és Boris Karloff.
„Egyet ne felejts el! Soha ne várj segítséget a világtól odakint. Mindig azt kell tenned, ami neked a legjobb. Ez a legfontosabb.”
Vajon melyik az a sportág, amelyikbe illene belefogni, ha már letudtad a bokszolói és az autóversenyzős karrieredet is, de még érzel annyi erőt magadban, hogy neki kezdj egy harmadiknak? Hát a szkander! Menahem Golan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor egy családi dráma kellős közepébe belepasszírozta a kamionos Stallonét.
A Marvel és a Netflix gyümölcsöző együttműködésének köszönhetően a Daredevil után egy, a nagyközönség számára kevésbé ismert képregényhős kelt életre Jessica Jones személyében.
Azt eddig is tudtuk, hogy a tékásból lett filmrendező, Quentin Tarantino imádja a filmeket. A korai alkotásaitól kezdve egytől egyig fejet hajt a keleti filmek, valamint a western előtt is, gyakran a kánonból kikerültekből (egyenesen trash filmekből) csemegézve csempészi bele azok elemeit saját műveibe, hogy belőlük valami teljesen új, kevert műfajú mozi jöjjön létre. Az eredetiből átvett jelenetsorok általában közvetetten kerülnek bele a filmekbe, így a nézőnek ismernie sem kell azok származási helyét. Sőt ez a fajta remix gyakran teljesen új kontextust teremt, így hozva létre a jellegzetes Tarantino stílust, mely kimerül még a megkavart narratívában és a pörgős szövegkönyvben. Való igaz, hogy a Ponyvaregénnyel magasra tette a lécet, sokak szerint azzal a filmjével egyenesen a csúcsra jutott. Igazuk lehet: az utána következők már nem érték el a kívánt hatást, noha az összetevőket a koktélba mindig máshogy keverte bele. A 2009-es Becstelen Brigantyk azonban sokkal több egy szimpla remixnél. Hiába járunk a második világháború európai hadszínterén, Tarantino ezúttal sem műfaji filmet készített, viszont itt is minden a mozi felé mutat, de nem úgy, ahogy eddig, hanem közvetlenül.
Ha van filmes téma, ami a 21. századra is megmaradt tabunak, az a vallás. A fősodrásban a coeni öniróniát leszámítva szinte csak nagyítóval találhat az ember hitről, annak befolyásáról szóló filmeket. A témaválasztás szempontjából tehát mindenképpen egyedi a Spotlight, ráadásul nem csak, hogy nehezen átadható történetet mesél el, hanem annyira jól tette mindezt, hogy ennek ellenére is alig volt kritikus, aki bele tudott volna kötni a kivitelezésbe. Filmtechnikai szempontból meglátásom szerint is zseniális, de tipikusan az a film, ami nem verte fel annyira az állóvizet, hogy évtizedek múlva is viszonyítási alap lehessen.
Azt hiszem a Coen-fivérek részéről felér egy kisebb kreatív válság beismerésével, hogy az Ave, Cézár! személyében egy 2004-es projektjüket porolták le és vitték vászonra. Persze az is lehet, hogy tényleg befejezetlennek érezték a Numbskull trilogy-t, és Égető bizonyíték ide vagy oda, végül mégis ezt a filmet szánják a “Clooney-trilógia” befejező részének. Illetve ha már az utóbbi évtizedben sikert sikerre halmoztak, akkor gondolhatták, miért is ne tisztelegjenek Hollywood előtt, így félredobták a Hollywoodi lidércnyomás paranoiáját és a maga színes "valójában" elevenítették fel a (leginkább) ‘50-es évekbeli álomgyárat.
Idén ünnepli 20. születésnapját minden idők egyik, ha nem a legnagyobb és legismertebb kalandjátéka, a Tomb Raider. Lara Croft, 1996-ban látta meg a napvilágot a Core Design fejlesztőstúdió jóvoltából. A két évtizedes története során az egyik legsikeresebb kalandjáték-szériává avanzsálódott, ami azt eredményezte, hogy a mai napig milliók ölik bele a különböző Tomb Raideres játékokba a szabadidejük nagy részét. Idén – a PC-sek legalábbis – már a franchise 13. játékával juttathatták el Larát a kincsvadászok mennyországába.
Az alábbi összeállításban a Tomb Raider-széria PC-s evolúcióját követhetitek végig, avagy hogy lett a pixeles Croft kisasszonyból gyönyörű, élethű hősnő (1996-2013).
Korábban már született egy Tomb Raideres cikk: TOP 3 Tomb Raider játék
George P. Cosmatos majdnem halhatatlan lett, de csak majdnem… 1986-ban ugyanis nem sok kellett volna ahhoz a bravúrhoz, hogy Sylvester Stallonéval közösen egy olyan produkciót tegyenek le az asztalra, mint Cameron és Arnold a Terminatorral! Némi túlzás ugyan van benne, de annyi biztos, hogy a Kobra veszettül nagy potenciállal bírt, de vakvágányra jutott néhány baki miatt.
