Megérkezett a legújabb Acélember trailer, mely hihetetlenül jóra sikeredett. Káprázatos. Ezt egyszerűen látni kell!

Rock nagyon keményen áll a kis matchbox mellett.

Kevés autóversenyzésről szóló film van a filmtörténelemben, és még kevesebb „A” kategóriás. Tony Scott, Mint a villám című filmje sem a komolyságáról, és csavaros történetéről híres, de mégis egy nagyon jó popcorn filmről beszélünk, hiszen minden egyes hatásvadász klisé megvan benne, ami miatt akarva, akaratlanul is megkapjuk a lélektani löketet.

A Daytona 500 egy 200 körös, közel 800 km-es NASCAR verseny, melyet a floridai Daytona Beachen található Daytona International Speedwayen rendeznek meg. A VB szempontjából nem ad, se több, se kevesebb pontot az itteni verseny, de a legendás titulusa miatt egy igazi presztízs futam, amit egy valamire való NASCAR versenyzőnek meg kell nyernie, hogy a legnagyobbak között lehessen. Gyakran nevezik a NASCAR Super Bowl-jának a futamot.

Cole Trickle egy zöldfülű, de óriási tehetséggel megáldott autóversenyző, akinek minden álma, hogy versenyezhessen egy NASCAR kocsival, és megnyerje a Daytona 500-at. A lehetőséget megkapja, ám az előfutamok alatt a legnagyobb ellenfelével összeütköznek a pályán, és súlyosnak látszó sérüléseket szenvednek. Cole azonban megpróbálja összeszedni magát, hogy elindulhasson a versenyen…

Tony Scott nem rendezett világmegváltó filmeket, nem rendezett mély és megrázó témájú filmeket, nem kapott Oscart, (még csak nem is jelölték), de a munkásságára nem lehet rossz szót szólni. Olyan filmeket hozott nekünk nézőknek, amik teljes mértékben kikapcsolják az embert, és igazi élvezetet nyújtanak. Klisékkel teli, hatásvadász alkotásokkal árasztotta el a filmvilágot, de nem lehet rá haragudni. Ehhez értett, és ezt űzte mesterfokon. Gondoljunk csak a Top Gun, Az utolsó cserkész, Déja Vu, Hajsza a föld alatt, vagy a Rajongó című filmjeire. Egytől egyig kiváló alkotások.

No, de a Mint a villám is megér egy misét, annak ellenére, hogy nem kiugró alkotás, még az ő pályafutásában sem. A legtöbb esetben leszólnák a filmet, hogy gagyi, szakmai szemmel nézve hülyeség, semmi realitás stb. Ez igaz is, de a film nem is akart komoly lenni, csak és kizárólag szórakoztatni akart bennünket. A film történetileg olyan egyszerű, mint a bot. Kis túlzással a végkifejletet már az előtt lehetett tudni, hogy Scott megalkotta ezt a művet. Nincs fordulat, nincs mély drámázás, ehelyett Hans Zimmer játszik az érzelmeinkkel, amikor felcsendül 1-1 dallam a háttérben.

A filmre a lehető legjobb színészeket választották ki véleményem szerint. Tom Cruise a Top Gunban már bizonyította, hogy az efféle popcorn filmekben tökéletesen játssza ezeket a kicsit nagyképű, folyamatosan győzni akaró embereket. A jó öreg Robert Duvall mint mindig itt is zseniális volt. Rajtuk kívül még Nicole Kidman, Randy Quaid, John C. Reilly, Michael Rooker is szerephez jutottak.

A Mint a villám messze nem tökéletes, de élvezhető film. (Csak senki ne akarja komolyan venni, és ne nézze szakmai szemmel a látottakat, mert abban az esetben felesleges elkezdeni a filmet.) A filmet 1991-ben a legjobb hangkeverés kategóriájában Oscarra is jelölték. 7/10

ui: A filmben van egy bizonyos rész a baleset után, melyben átérezhetjük, hogy Felipe Massa a brazilok Forma-1es pilótája mit élhetett át a Hungaroringen történt balesete után. Mennyi ember leszólta, hogy rossz teljesítményt nyújt, és hagyja abba a versenyzést. Bő 2 éven keresztül segíteni sem tudott a csapattársának a VB cím elérése érdekében. Azonban van egy pont, miután legyőzöd a félelmeidet, de ehhez nagyon nagy lelki energia kell, és végtelen elszántság. 

1981-ben Sam Raimi megalkotta az első Gonosz halott filmet, mely mára már a klasszikus horrorfilmek társaságát erősíti. A későbbi évek alatt kapott folytatást, kapott dicséreteket, illetve a 2013-as esztendőre kapott egy feldolgozást is. A remakeből kiszivárgott első képek, valamint a trailerek annyira meggyőzték az embereket, hogy sokak szemében az év egyik legjobban várt filmje lett. A horror rajongóknak egyfajta áldás lenne már egy minőségi film a műfajon belül, hiszen az elmúlt évek nem a horrorfilmektől voltak hangosak.

A rendezői székbe Fede Alvarez ült, aki bár kezdő a szakmában, de mégis megbirkózott a feladattal. Persze nem volt egyedül, hiszen a régi arcok is segítettek neki a munkálatokban, hiszen Sam Raimi és a Gonosz Halottak sztárja, Bruce Campbell is adtak némi pluszt a film elkészítéséhez.

Alvarez nem csupán egy feldolgozást szeretett volna létrehozni, hanem A feldolgozást. Merész és bátor húzásokat alkalmazott a munkálatok során, amik valamelyest egyedivé varázsolták a filmet. A legfontosabb talán, hogy a filmben nem használtak CGI-t, legalábbis nem minden esetben. Minden egyes aprítás, csonkolás stb. trükk volt. A vér, melyet előszeretettel alkotnak meg a számítógép segítségével, itt bizony folyadék volt, nem pedig effekt. Maszkokat, protéziseket, és egyéb apróságokat használtak fel, amik realisztikusabbá tehették a filmet. (már amennyire realisztikussá lehet tenni, egy ilyen horrort.) Alvarez persze tisztában volt, hogy a CGI segítségével könnyebb, és olcsóbb lett volna a film elkészítése, de ő nem akart beállni a sorba. Ami a pénzt illeti, jól tette, hogy befektetett a trükkökbe, mivel az emberek özönlöttek a moziba, hogy megcsodálják az alkotást. 3 nap alatt visszahozta a költségeket.

No, lássuk hát mivel is van dolgunk. Mint a legtöbb remake esetében, itt is felturbózták egy kicsit a történetet. Átírtak ezt-azt, plusz jelen esetben kivették Ash-t a filmből. Ezek a kisebb foltozások, átalakítások nem mindig sülnek el jól, de ezt mindenki döntse el maga, hogy miként viszonyul ezekhez. A történet 5 fiatalról szól, akik egy erdő mélyén lapuló kis viskóba mennek, hogy segítsenek az egyik társukon, aki drogproblémákkal küzd. (No, már itt átalakították a történetet). Azonban egyikőjük megtalálja Holtak könyvét, és az áttanulmányozása közben elszabadítja a poklot…

Fede Alvarez egy új megközelítésből mutatta be a Gonosz halottat, mert míg a régiben éreztünk egy kis könnyedséget és humort, addig az újban komolyságot és sötétséget tapasztalunk. Ugyanakkor ott hibázott, hogy túlságosan is a brutalitást tartotta szem előtt, és a lélektani elemeket háttérbe szorította. 1-2 helyen azért jó lett volna, ha parázunk, hisz mégis csak a gonosz erőkkel van dolgunk. No, mindegy, majd legközelebb.

Ash karakterének a hiánya szerintem hiba volt. Nem volt olyan szereplő a filmben, akiért szoríthattunk volna. Egyikőjükben sem volt meg az a küzdőszellem, ami anno Campbellben. Talán nem volt jó ötlet ennyire elrugaszkodni az eredetitől.

A pozitívumok viszont sorban állnak. Kezdjük azzal, hogy egy jó operatőrt szerződtettek, aki a forgatás alatt nem küzdött éppen egy epilepsziás rohammal. Végre egy olyan horror, amiben a történéseket az első másodperctől az utolsóig látjuk, legyen itt szó a legvéresebb jelenettől, a legjelentéktelenebbig. Meglepetés volt, hogy nem riadtak vissza a vértől, könyörtelenségtől, ami anno is nagy főszerepet játszott a filmben. A kellékeket, gondolok itt elsősorban a bőrkötéses, vérrel írott könyvre, zseniálisan kidolgozták. Alvarez CGI nélkülöző, kétkezű munka használata hatalmas erőssége a műnek, és ez a húzás volt az, ami kiemeli a mostani horrorfilmek közül. Valamint néhány megszokott sablont is mellőzött, amit előszeretettel használnak fel a rendezők, például nem színesítették romantikus szállal a történetet.

A színészek véleményem szerint nem voltak rosszak, főleg a Mia-t alakító Jane Levy. Ő volt az egyetlen, akit tényleg érdemes kiemelni, és beszélni róla, mert volt néhány szépre sikeredett momentuma, mint például az átalakulása közbeni suttogós jelenet.

Az Evil Dead-et én szerettem, és örülök, hogy Alvarez létrehozta a feldolgozást. Azonban a 81-es film rajongóinak, nem biztos, hogy hibátlan szórakozást fog nyújtani. Érződik egy bizonyos szakadék a két film között, amit elő lehet venni negatívumként. Én viszont abban a helyzetben vagyok, hogy nem vagyok rajongója a Campbell féle verziónak, tehát meglepően jól szórakoztam. 8/10

Csak úgy, mint a horror rajongók, a sci-fi műfaj kedvelői sem lettek elárasztva minőségi filmekkel az elmúlt években. Így, amikor elhangzik az űr, idegen, jövő, akkor egyből felkapják a fejüket. Az elmúlt néhány évben inkább a kis költségvetésű sci-fik kerültek előtérbe (Moon, Apollo 18, stb.), no persze volt azért egy Star Trek, Prometheus film is, amik remek szórakozást nyújtottak, de ez kevés. Kell még, hiszen a mai technikával ezt a műfajt kegyetlenül ki lehetne használni.

A TRON című film folytatásának rendezője, Joseph Kosinski megmutatta, hogy ért a rendezéshez, így nem kellett nagyon aggódni, hogy óriási bukás lesz-e a Feledés. Az előzetesek alapján látszódott, hogy itt is nagyon odafigyelt a látványra, (ami nagyon fontos), de vajon a történet is kellően jó-e ahhoz, hogy ne csak egy látványorgiát kapjunk? Az Oblivion több lesz, mint egy tucat film? Tom Cruise nem riasztja el a nézősereget? A bemutatás napján mindenre választ kaptunk. Nézzük is tehát…

2077-et írunk, amikor a Föld népessége a kihalás szélére sodródott. Az emberiséget egy idegen faj támadta meg, akiket végül legyőztünk, de súlyos veszteségek árán. A bolygó lakhatatlanná vált, és 99%-ban a túlélők áttették a székhelyüket a Titánra. Egyedül Jack Harper és segédje maradtak a bolygón, hogy megvédjék a drónokat…

Joseph Kosinski eddig két filmet rendezett, és mind a kettő kivételes alkotás volt. Látványban 5 csillagos, valamint elképesztően jól ábrázolta a poszt-apokaliptikus jövőt. Van fantáziája, ami a sok kis érdekességből, épületből, kütyüből árad, illetve a történetből, hiszen Kosinski volt a forgatókönyvíró is. Ez a 38 éves ember nagyon érti a dolgát, és remélem a jövőben csak sci-fi filmeket fog rendezni. Ő és J.J. Abrams vehetik át a sci-fi univerzum hatalmát, és ez szerintem nagyon jót jelent nekünk, nézők számára.

Kosinski fantáziája határtalan volt, ami meg is látszódott a filmben, mert rengeteg szál maradt kibontatlanul, amit a bő 2 órás játékidőben egyszerűen lehetetlen feladat lett volna elmesélni. Persze lehet azt mondani, hogy megidézte a régi idők filmjeit, ahol a film lezárásával megannyi szál maradt elvarratlanul, annak érdekében, hogy az alkotásról ne csak olyan vélemények születhessenek, hogy „jó”, „rossz” stb, hanem az emberek gondolkozzanak el, és használják az elképzeléseiket. Ez jó dolog, de vigyázni kell vele, mert ha nem találjuk meg a kellő egyensúlyt, akkor bukás is lehet belőle. A rendező közel járt a jóhoz, de hibázott. Az alapanyag zseniális, és itt fordult meg a fejemben, hogy simán lehetne még 1-2 részt csinálni hozzá, hogy szélesítsük az eredeti ötletet. (bár nem hiszem, hogy lesz folytatás)

Sok-sok év után tehát kaptunk egy olyan sci-fi filmet, ami nem csak látványban nyűgöz le minket. Ugyanakkor persze, fontos, hogy a CGI segítségével ámulatba ejtsük a nézőket, (itt meg is kaptuk), de egy jó film nem csak ebből áll. Egy jó filmben nem csak akció van, hanem történet is. Tehát, aki azt hiszi, hogy kap egy 2 órás piff-paffot az idegenekkel, az el se kezdje nézni a filmet, mert nagyot fog csalódni.

A bőség hatalma nem csak a cselekményre hatott ki, hanem a karakterekre is. Míg Tom Crusie karaktere kidolgozott volt, illetve a színész hozta a jó játékot, addig a többiek teljes mértékben a háttérbe szorultak. Kidolgozatlanok, és legtöbbjük jelentéktelen volt. A zseniális húzás az lett volna Kosinkitől, ha nem 1 emberre koncentrál, hanem minimum 7-8 különböző szereplőre, akiket ha kellően kidolgoz, akkor sokkal erőteljesebb lehetett volna a film. De ennek hiányában kaptunk Morgan Freemant, akinek a jelenléte pozitívum volt, mindaddig, amíg elmondta azt az 1-2 mondatot, ami a szerepét kimerítette. Nikolaj Coster-Waldau még ennél is jelentéktelenebb volt sajnos...

No, de ettől függetlenül megérte a pénzt, és egy remek sci-fit láthat az, aki megtekinti a Feledést. Azt a Feledést, ami nem hiszem, hogy hamar a feledés homályába fog kerülni. Lenyűgöző ugyan, de nem hibátlan. 8/10

Alex Cross a film címe, főszereplője, és Detroit rendőre. De kit érdekel? Van a filmben egy bizonyos Matthew Fox, aki háttérbe szorítja a főhőst, méghozzá nem is kicsit. Anno a film trailere egész jóra sikeredett, és el is gondolkodtam azon, hogy moziban kéne megnézni, ám a visszajelzések hatására a baráti társaságból többen is lemondták, így egyedül nem mentem el rá. Utólag átgondolva, azt mondom, hogy jól döntöttem, mert bár kellemesen csalódtam a filmben, azért a mozijegy árát nem érte volna meg.

Alex Cross a detroiti rendőrség egyik nyomozója, barátjával, Tommy Kanenel nyomoz egy sorozatgyilkos után. A pszichopata, aki Picasso névre hallgat, egy jól kigondolt terv alapján szedi az áldozatait, méghozzá gyorsléptekben. Kane azonban úgy véli, hogy csak egy szimpla elmebeteggel van dolguk. Az egyik akciója során Picasso szembetalálja magát a 2 rendőrrel, így az addig kidolgozott terve átíródik, és célszemélyekké válnak a rend őrei is. A macska-egér párharc kezdetét veszi…

Morgan Freeman a 90-es években már megtestesítette Alex Crosst, így akik látták az ő filmjeit, azoknak volt viszonyítás alapjuk. Nekem személy szerint nem volt hozzájuk szerencsém, így összehasonlítást nem tudok végezni az új és régi filmek között. Viszont annyit talán mégis, hogy Freeman után nem volt könnyű helyzetben Tyler Perry, akinek valószínűleg nem sikerült feledtetnie az elődjét.

Perry katasztrófa volt, és ez nem tett jót a filmnek, hiszen mégis csak egy főszereplőről beszélünk. A játéka teljes mértékben érzelemmentes volt, pedig volt rá 1-2 alkalma, hogy színezze az adott cselekményt. Gyenge…

No, de a lényeg, amiért érdemes megnézni a filmet, a csúcs, az nem más, mint Matthew Fox. Ritkán látott meglepetéssel rukkolt elő, ebben a középkategóriás filmben. Egyrészt a testi átalakulása már-már Christian Bale szintre emelhető, hiszen brutálisan kiszálkásította magát a szerep kedvéért. Másrészt, látszódott rajta, hogy komolyan veszi a szerepet, és maximális beleéléssel játszott. De sajnos a film fő hibája is az ő remekléséből indul ki, hiszen adott volt egy fantasztikus gonosztevő, aki köré simán lehetett volna építeni egy 5 csillagos akciófilmet, de az Alex Cross ehhez kevés volt. Rengeteg potenciállal szolgált Fox…

A film felépítésben egy megszokott vonalat követ, amibe beletesznek egy szép csavart, de ennek ellenére egy közepes, sablonokkal teli akciómozit láthattunk.

90 perces szórakozásra elmegy, de a mozijegy árát nem hozta volna vissza. 5,5/10