Neill Blomkamp, a District 9 rendezője jóval nagyobb projektbe vágta a fejszéjét, mint anno, hiszen most elegendő pénzt kapott a megvalósításra. Az Elysium egy ígéretes sci-fi, melyben Matt Damon, és Jodie Foster is szerepet kapott.
Íme az ütős trailer.
Az év egyik legjobban várt filmje volt nálam, egészen addig, amíg nem hallottam meg az első visszhangokat a filmről. Alapjáraton nem szoktak hatással lenni rám az előzetes kritikák, de ennél a filmnél sajnos mégis megtörtént az eltántorítás. No, de elérkezett a pillanat, és meglestem a Gengszterosztagot, és a rengeteg hibája ellenére is jól szórakoztam a bő két óra alatt.
Hála Mickey Cohennek, a 40-es, 50-es években, Los Angelest is elérte a bűnözés. A gengszternek egyre bővül a birodalma, és nem csak a kábítószer, és fegyverkereskedelem, hanem a kuplerájok, és kaszinók is a markában voltak. Emellett a bíróság és a rendőrség nagy része is neki dolgozott. Egyszóval Los Angeles királya volt Cohen. Azzal viszont nem számolt, hogy a városban néhány zsaru keresztbe akar majd neki tenni, s ezáltal háborút indítani a bűnözés ellen…
Ruben Fleischer lusta volt. Mégpedig azért, mert nem használta ki a projektben rejlő potenciált. Adott volt számára egy első osztályú színészi társaság, egy rakás pénz, valamint egy lehetőség, hogy a gengszterfilmeket ismét visszahozza a köztudatba. Semmit nem úgy csinált, hogy sikeres legyen a film.
Véleményem szerint ott rontotta el, hogy semmi eredetiséget nem akart belecsempészni a műbe a rendező, ami által egy sablonokkal teli maszlag lett az egész. Jól muzsikál ugyan, hiszen a megszokott, jól bevált taktikát illetve sablont alkalmazta, és ezért egy bő 2 órás szórakoztató kikapcsolódást tud nyújtani a film, de ezenkívül semmit. No, persze ez valakinek elég, de ha megnézzük azt, amiből ezt mind kifőzte, akkor már húzhatjuk egy kicsit a szánkat. A story egyszerű, és sehol egy furfangos csavar, vagy egy meglepő fordulat, ami sajnos kiszámíthatóvá teszi a történéseket.
Emellett fel lehet még róni neki a borzalmas steril, giccses képi világot is, ami szerintem nem illett a filmhez. (Ezzel lehet, hogy csak én voltam így.) Valamint a karakterek ürességét. Legtöbbjük csak jött-ment, szinte jelentéktelen képet mutattak magukról. Sean Penn karakterén kívül az összesben benne maradt az a plusz, amit a neves színészi gárda megteremthetett volna. De sajnos nem így lett.
Ami viszont tetszett, és amivel lezárnám a Gengszterosztag értékelését, hogy a 2 órás játékidő tényleg kikapcsolja az embert, és ha nem várunk el semmi újat a filmtől, akkor nem fogunk a kardunkba dőlni. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de egy 7/10-et még így is megér nekem, hiába a sok hiba.
Forma-1 rajongók figyelem! Megérkezett a Rush előzetese, mely James Hunt és Niki Lauda egymásnak feszülését mutatja be az 1976-os szezon során. A végkimenetelt ismerjük, de a csatát nem mindenkit láthatta, így szeptemberben felelevenülnek a történtek.
Bradley Parker megmutatta, hogyan kell egy eszméletlenül jó helyszín felhasználásával elkészíteni az utóbbi évek egyik legrosszabb horrorját. Bár köztudott, hogy a műfaj haldoklik, de a Csernobil még az alacsony szintet sem érte el, így nem ajánlott a megtekintésre.
1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4-es számú reaktora felrobbant, és ezzel pedig iszonyat nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés szóródott szét a levegőben. Az erőmű közelében lévő város, Pripjaty még napjainkban is lakatlan. Ez azonban cseppet sem zavarja az éppen oda kiránduló 6 fős fiatalokból álló csoportot, akik betekintést szeretnének nyerni az elhagyott városba. Azzal viszont nem számolnak, hogy rajtuk kívül mások is lesznek ott…
Egy zseniális horrort lehetett volna létrehozni, ha nem Parker rendezi a filmet, nem a jelenlegi színészi gárda szerepel a stáblistán, és nem a szintén „zseniális” Paranormal Activity írója tákolja össze a forgatókönyvet. Nos, nem így lett, és az eredményt láthatjuk is…
A sablon adott volt. Szedjünk össze néhány fiatalt, akikkel a bolondját lehet járatni, és akiknek tálcán lehet felkínálni a halált. Vigyük el őket Csernobilba, ahol tuti, hogy történni fog velük valami. Stb stb… túlságosan is ismert a story, no, de fátylat rá és próbáljuk élvezni a filmet. De sajnos nem lehet, mert annyira idegesítő az összes színész, hogy a falra tudják kergetni az embert. A folytonos ok nélküli röhögés, majd a hirtelen hangulatváltozások egyszerűen kikészítik az embert. Az egyik pillanatban még „semmi gond, nem te tehetsz róla bla bla bla….” A másikban „a te hibád, miért hoztál ide minket…”. Az ember csak néz értetlenül, hogy mégis mi történik. Semmi!
Egy nagy katyvasz az egész. Az egyik percben szellemmel, a másik percben mutáns teleportáló sugárfertőzöttekkel találjuk szembe magunkat. A kutyákról és medvékről persze ne feledkezzünk meg. No, de ez még mindig „oké” lenne, ha nem olyan végjátékot kapnánk, ami kihoz az emberből egy jókora adag káromkodást. Parker és Peli viszont összehozták ezt a lenyűgöző lezárást, úgyhogy tapsoljuk meg őket. Kapnak is tőlem egy 3/10-es osztályzatot.
Azért nem lett 1 vagy 2 pont, mert végtére is időt öltek bele, másrészt pedig az alapgondolat nagyon ütős lenne, ha minőségi munkások végeznék el a feladatot.
