Ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal az állatokat, majd adjunk hozzá egy kis Sergio Leonét, egy csipetnyi Félelem és reszketés Las Vegasbant, és végül tegyük bele Clint Eastwoodot is. Gore Verbinski ezekből az alapanyagokból főzte meg a Rangot, mely egy kicsit csípős lett, így jobb, ha a gyerekek elkerülik.

Verbinski egy ízig-vérig felnőtteknek szóló animációs filmet hozott létre, mely a CGI segítségével egy fantasztikus, ám groteszk western világot ábrázol. Ez viszont nem mindenkinek tetszett, hiszen a film megjelenése idején, néhány dohányzásellenes csoport beszerette volna tiltatni a filmet, a rengeteg cigizős jelenet miatt, amik rossz hatással lennének a gyerekekre. Ez mind szép és jó, de a filmet látva rájöhettek volna, hogy ez bizony nem gyerekfilm.

Rango a kaméleon egy közuti baleset során elveszíti a régi otthonát, és a sivatagban ragad. A kaméleonnak résen kell lenni, hiszen a forróság, és a vízhiány könnyedén az életét onthatja. Szerencséjére betéved egy poros kis városkába, ahol az élete gyökeresen megváltozik, hála a sok szerencsés vagy éppen szerencsétlen cselekményeknek. A város seriffje lesz, és egy rendkívül fontos feladat nyomja a vállát, ami nem más, mint a lakók vízkészletének a visszaszerzése…

Gore Verbinski a Karib tenger kalózai atyja remekül nyúlt az újítás irányába és vágott bele egy animációs film elkészítésébe. A Rango minden téren megállja a helyét, amit a gyönyörű CGI és az egyedi történet is megerősít. Ugyebár a film 2012-ben megkapta a legjobb animációs filmért járó Oscar díjat is, méghozzá teljesen megérdemelten.

A film nem áll be a legtöbb animációs film által kialakított sorba, ahol mindig találkozhatunk 1-1 aranyos kis figurával, sok-sok poénnal, illetve esti meséhez illő könnyedséggel. A Rangoban ezek nincsenek meg. A Rango más akart lenni, és más is lett. Egy groteszk, néhol már visszataszító filmet kapunk. (Elég csak arra gondolni, amikor Rango megjelenik a városban, majd betér az ivóba, és szembetalálkozik az ottani „emberekkel”.)

Verbinski a történetet egyedi világgal fűszerezte meg, ám a cselekmény folyása megmaradt a jól ismert sablon szisztémában. Ez szerintem most nem volt gond, mert nem voltak szembetűnő, unalmas részek, amiknél már a fejünket fogtuk volna, hogy „jajj, már megint !?...”. A képi világ nagyon jól érezteti a western filmek feelingjét, úgyhogy, aki egy westernre vágyik, bátran ülhet a film elé. Verbinski nagyon jó munkát végzett, és egy zseniális alkotást hozott létre. A Felnőttek számára tökéletes szórakozást tud nyújtani a Rango. 8/10

A BBC által készített brit, sci-fi sorozat, mely a Guinness Rekordok könyvében is szerepel, mint leghosszabb ideig műsoron lévő sorozat, az idei évben tölti be az 50. életévét. A sorozatot tehát bátran nevezhetjük a brit popkultúra részének is.

Az 50 év persze nem jelentett 50 évadot is, hiszen voltak kisebb-nagyobb szünetek, de még így is rengeteg éven át készítettek új részeket. Az első sugárzás 1963-ban történt, melyet egészen 1989-ig folytattak, majd 1996-ban egy önálló film készült a Dokiról, valamint 2005-től napjainkig is készülnek epizódok.

Az 50 év alatt 11 különböző színész ölthette fel a Doktor karakterét, akik név szerint: William Hartnell (1963-66), Patrick Troughton (1966-69), Jon Pertwee (1970-74), Tom Baker (1974-81), Peter Davison (1982-84), Colin Baker (1984-86), Sylvester McCoy (1987-89), Paul McGann (1996), Christopher Eccleston (2005), David Tennant (2005-10), Matt Smith (2010-?)

A sorozat születésnapja novemberben lesz, amikor a készítők egy speciális résszel örvendeztetik majd meg a rajongókat, valamint visszatér néhány színész is, nevezetesen; David Tennant, Billie Piper, John Hurt.

A forgatások hamarosan elkezdődnek, és a speciális részt 3D-ben is láthatják majd a rajongók.
A rendező Nick Hurran, míg az író Steven Moffat lesz.

Mint már említettem a briteknél halhatatlanná vált a sorozat, így nem csak külön epizód, hanem a posta jóvoltából, egy bélyegsorozatot is kap a Doctor Who. Íme néhány kép:

Seth Rogen és James Franco ismét együtt. 

Paul Walker ismét a volán mögé ül, hogy megmutassa, milyen fából is faragták. Elég ütősre sikeredett a trailer, úgyhogy reméljük a legjobbakat.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Theodor Seuss Geisel. Dr. Seuss néven több mint 60 gyerekkönyvet írt rímes, verses formában, illetve rajzolt, fura, egyedi, kicsit rémisztő stílusban. Könyveinek érdekessége, hogy nagyon kis szókinccsel dolgozik, ettől nagyon könnyen érthetőek a történetek. Ez ugyebár azért van, mert az olvasni tanuló kicsiknek írja a történeteit.

Műveinek filmadaptációi közül 4-et ismerhetünk; A Grincs, A macska – Le a kalappal, Horton, és a Lorax. Ez utóbbi kétes érzéseket váltott ki belőlem. Mégpedig azzal, hogy a két fontos üzenetét nagyon mélyen éreztette velem.

A történet egy fiúról szól, aki Amkel falva lakója, és célja, hogy pompamacs fát szerezzen szerelmének, Audreynak. Amkel falva teljes mértékben mesterséges, és még a levegő sincs ingyen. Se bogár, se kosz, nem található ott náluk, de bánatukra még a növények sem fedezhetőek fel. Ted a cél érdekében kutakodni kezd, hogy mégis hol tudna fát szerezni. Nagymamája mesél neki egy történetet egy bizonyos Valahászról, aki tudja a fák történetét. A fiatal fiú nem is vár sokat, és kiszökik a városból a kihalt, koszos vidékre, ahol remélhetőleg megkapja a válaszát…

A Lorax a CGI szempontjából szinte tökéletesen kivitelezett alkotás, mely a Dr. Seuss által megalkotott világot zseniálisan adja át nekünk. Ugyanakkor ez a színes képi világ inkább a fiatalabbaknak fog tetszeni, mintsem a felnőtteknek. A Lorax nem akart világmegváltó film lenni, és nem is lett az. Afelett viszont nem lehet elsiklani, hogy a film kettő rendkívül fontos üzenetet hordoz magában. Az egyik nem más, mint a kapzsiság, és az önzőség. Mind a kettő gondot okozhat az ember életében, mert ezekkel a tulajdonságokkal könnyen elvághatja magát a többiek szemében, mivel senki nem szereti a kapzsi és önző embereket, mert miért is tennék, hiszen ők magukért élnek, és senkit nem vesznek figyelembe. O’Hare és a Valahász is ebbe a hibába esik, és a végeredményt egy tökéletes tálalásban kapjuk. (Számomra már kicsit túlzásba is estek a karakterek, és egyfajta ellenszenvet váltottak ki belőlem.)

A másik fontos téma, amit boncolgat a film, nem más, mint a környezetvédelem. Szájbarágós módon, de megkapjuk a választ, hogy ha nem figyelünk oda a környezetünkre, akkor hová fogunk eljutni. A látottak semmi jót nem ígérnek, és ezért is fontos, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert utólag már hiába okos az ember.

No, de a Lorax nem csak ebből a két üzenetből áll, hanem rengeteg humorból is, ami egy gyerekfilmnek elengedhetetlen kelléke. Emellett szerethető karakterek (a kettő "gonoszon" kívül) és hangulatos zenék is várják a filmezőket.

A filmet tehát bátran meglehet tekinteni, és a kicsik számára biztos, hogy fantasztikus szórakozást fog nyújtani. A nagyobbaknak viszont nem feltétlenül, és mivel én is az utóbbi réteget erősítem, így csak 6/10-et tudok rá adni.

Bruce Willis a Jimmy Kimmel Live Show keretein belül mutatta be a tojásfestési technikáját.

Íme: