Arra a kérdésre, hogy: Miért csinálod ezt? Azt a választ felelik, hogy: Miért ne? Ez lényegében össze is foglalja a film elkészülésének miértjét és létjogosultságát. Nincs kertelés, csak egyenes beszéd, amivel nem lehet vitatkozni. Hogy ez nekünk nézőknek jó-e vagy sem, arra viszont csak a film végeztével kapunk választ.

You know who I’am?

Leigh Whannel neve sok horror rajongónak ismerős lehet, ugyan is olyan szériákat kreált meg ő, mint a Fűrész illetve az Insidious. Sőt, a Fűrész első (valamint harmadik) részében szerepelt is, mint a pórul járt Adam. Alkotótársával, James Wann-al ellentétben azonban ő megmaradt a „papírnál és a ceruzánál” és hagyta, hogy agyszüleményeit mások vigyék a nagyvászonra. Ám aztán 2015-ben úgy gondolta, hogy belekostól a rendezésbe is, az Insidious harmadik részét (Insidious: A Gonosz Lélek) ugyan is nem csak íróként, hanem directorként is jegyezte. És annyira rákapott ennek az ízére, hogy a legújabb gyermekét se adta örökbe, hanem ő vezényelte le.

Valószínűleg sokan emlékeznek még arra, amikor a Múmia 2 végén egy botrányos CGI-parádéval The Rock beleköpött Imhotep és Rick levesébe. A rettegett Skorpiókirály megjelenése ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de a misztikumában volt akkora potenciál, hogy egy évvel később, szintén The Rock közreműködésével elkészüljön a saját, önálló filmje, amiben teljes képet kaptunk (volna) arról a személyről, aki nem csak, hogy lepaktált Anubisszal, de még át is ejtette az egyiptomi Istent.

Egy baráti társaság, egy kis alkohol némi gonosz tréfával megfűszerezve, és már kész is a felelsz vagy mersz. Valószínűleg sokunk ismeri már középsuliból ezt a fajta egyszerű, de annál tréfásabb játékot, aminek a szabálykönyvén nem kellett sokat agyalni, mikor kitalálták: Mondj igazat, illetve teljesítsed a kihívásokat. Jeff Wadlow ezt a játékot vette alapul egy horrorfilm elkészítéséhez, ami alapjában véve tök jól is elsülhetett volna, ha bevállalósabb feladatokat állít hőseink elé.

Dwayne ’The Rock’ Johnson-t manapság már senkinek nem kell bemutatni. A pankrátorból lett Hollywood-i szupersztár a 2000-es évek elején robbant be a mozikba, mikor Skorpiókirályként megjelent a filmvásznakon. Noha az első igazán nagy sikerére 2003-ig kellett várnia, ahol egészen a dzsungel legmélyére kellett leküzdenie magát, hogy végül beteljesítse küldetését.

Impossible is a word or a mission?

A napokban jutott eszembe, hogy az első Mission Impossible film óta - amit 1996-ban mutattak be a mozik - a konkurensnek mondott James Bond széria két színészt fogyasztott el a 007-es megformálásának érdekében. Ugyan Daniel Craig még mindig aktív a királynő szolgálatában, de a jövőre érkező epizód lesz az utolsó fellépése. Szóval durva belegondolni, hogy míg Tom Cruise 1996 óta bírja a gyűrődést, addig Anglia legtitkosabb titkos ügynökének egyik változata túl öreg lett már ehhez, és Daniel is lenyilatkozta a Spectre után, hogy kezd belefáradni a karakterbe. Tom Cruise azonban 56 évesen még mindig nem érzi, hogy át kellene adnia a stafétát, sőt. A filmjeiben nincs olyan akciójelenet, legyen az bunyó, autós üldözés vagy a világ legnagyobb épületeiből való kiugrálás, amit ne ő maga vinne véghez. Mindezt „a világ legtermészetesebb dolga” mosollyal az arcán.  A legújabb lehetetlen küldetésben azonban még ő is szintet lépett, és nem is akárhogy.

Hollywood legifjabb üdvöskéje, Timothée Chalamet, egyelőre a független, kísérletező jellegű filmek mellett tette le a voksát, és tette mindezt milyen jól!

Minden Dwayne Johnson rajongótól mélységesen elnézést kérünk, amiért eddig ilyen pökhendi és figyelmetlen módon elmentünk A Szikla legújabb filmje mellett. Mi is érezzük, hogy ez nem volt szép, ezért vezeklésül fogadjátok duplakritikánkat, melyet huszonöt Miatyánk és negyvenkét Üdvözlégy Mária közt csapkodtunk be nektek, csakis nektek, ámen!