Talán a harmincas, negyvenes éveiket taposó generációnak nincs is olyan tagja hazánkban, aki nem látta volna ezt a kult-klasszikus sorozatot vagy ne hallott volna a Roger Moore és Tony Curtis nevével fémjelzett részekről. Bevallom nekem is mindig kedves és kellemes emlék maradt még akkor is, ha felnőtt fejjel tudom, hogy a sztorik meglehetősen bugyuták, a karakterek egydimenziósak és a konfliktusok csak nehezen ütik meg az elfogadható szintet mai szemmel. Mégis mi az, ami ennek ellenére klasszikussá változtatja és kiemeli a hetvenes évek névtelen és mára már jobbára nézhetetlen sorozatai közül ezt az opuszt? Erre keresem most a választ. 

A felnőtté válás, a generációk közti különbségek, a női-férfi kapcsolatok már magukban is nehéz téma, azonban Mike Mills gondolt egy merészet és mindezt egybe gyúrta, ráadásul még egy csipet feminizmussal is meghintette. Mégis egy roppant bájos, ízig-vérig az életről szóló történetet kapunk. Megérdemelten jelölték idén a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjra.

Azért szeretem a távol-keleti filmeket, mert képesek egészen egyedi látásmóddal elmesélni szokatlan és különleges történeteket. Gondoljunk csak a Boonmee bácsira vagy a Csak Isten bocsáthat megre. Ugyan a Pop Aye különlegességét tekintve beleillik ebbe a mintába, de a Sundance-t is megjárt szingapúri gyöngyszem története ismerősebben hat, illetve jóval könnyedebben is van elmesélve, mint az előbb említett művek és kicsiknek, nagyoknak egyaránt kellemes filmélmény lehet.

Februárban üstökösként tűnt fel az amerikai mozik bevételi listáinak élén egy, addig minimális hírverést kapó horror, amit egy addig komikus vonalon mozgó úriember, név szerint Jordan Peele rendezett. Az egyöntetűen sikeres kritikai és nézői visszhang garantálttá tette a sikert. A 4,5 millióból készült film 10 nap alatt a gyártásának mintegy hússzorosát vissza is hozta.

Március elején pedig minden magyar filmszerető ember megörült kicsit, hogy április 20-tól mi is láthatjuk Peele üdvöskéjét. Az előzetes pedig biztosított minket arról, hogy nem lesz nyugtunk a székünkben ez alatt a két óra alatt. A sors iróniája viszont, hogy az ember csak egyetlenegy esetben csalódhat a Tűnj el!-ben, ha egy jó horrort akar látni.

Számtalan film hivatott már bemutatni a nemi beállítottságból fakadó bizonytalanságot és az emiatt való kiközösítést, és pontosan emiatt nehéz már újat mondani a témában. És bár ez a Nehéz szívvelnek sem sikerül, rengeteg olyan eleme van, ami miatt egy jó filmként lehet rá tekinteni.

A múltkori nyomozós thrillert, a Katyh Rain-t követően, most a sci-fi műfaján belül kutakodunk kalandjátékok után. A Wadjet Eye 2015-ös alkotása, a Technobabylon, elsősorban az erős sztorijával, a hihetően felrajzolt karaktereivel és a kellően kidolgozott világával keltheti fel a figyelmet. Másodsorban pedig azért, mert itt a cyberpunk nem csak annyit tesz, hogy látványosan villognak a színes, holografikus fények és a futurisztikus fegyverek csövei. Ennél a Technobabylon sokkal mélyebbre megy, és közben magáévá teszi a műfaj kérdésfeltevéseit is. Hard sci-fi pixeleken.

Roger Corman egy rakás b-filmmel lepett már meg bennünket az elmúlt évtizedek során, melyek közül néhány cím, többek között a Death Race 2000 is bekerült a klasszikusok táborába. Corman felügyelete alatt az első futam bő 4 évtizeddel ezelőtt, 1975-ben jelent meg David Carradine és Sylvester Stallone főszereplésével. A halálos kaland az évek során több újragondolást és folytatást is megélt már, de talán a 2008-as Jason Statham-féle reboot lett a legnagyobb siker az egész szériában. Most azonban az Arrow-sorozatból is ismert, Deathstroke karakterét alakító Manu Bennett ölébe hullott az a lehetőség, hogy Ő lehetett Frankenstein, a mindenkori győztes.

For Paul

Immáron 2 éve, hogy a "one last ride" keretén belül mozikba került a Furious 7, melynek már a forgatását beárnyékolta Paul Walker tragikus halála. A hiányzó jeleneteket, amikben még szerepe volt, testvére és a CGI technológia segítéségével forgatták le, és a végén egy megható és a karakterhez méltó lezárással búcsúztak el magától a karaktertől, de elsősorban Paul Walker-től. Hogy ezért vagy másért, de a Furious 7 a széria legsikeresebb darabja lett, ami a bevételeket illeti. Éppen ezért nem volt meglepetés senki számára, hogy one last ride ide vagy oda, bizony Dom és csapata Brian nélkül is folytatják, amit folytatniuk kell. A játszótér ezúttal New York, a tempó és a sebesség pedig továbbra is halálos.