Az Illumination Entertainment idén már második rajzfilmjében tette meg az állatokat főszereplőnek, azonban az Énekelj! az eddigi egyik leggyengébb alkotásuk (pedig már a minyonok sem voltak a kedvenceim). Lássuk, mi ment félre ebben a nagyon várt mesében. December 22-től a hazai mozik műsorán.
Ha a jóság fokmérőjének vesszük azt, amikor egy filmtől még hosszú percekkel a megtekintés után sem tudunk szabadulni, akkor kijelenthető, hogy az Under The Shadow egy remekmű. Azért ennél többről van szó, hiszen a hatásmechanizmus alatt egy meglepően rétegelt filmet találunk és ha a sokk után felocsúdunk, az is kiviláglik, hogy ott, ahol a valóság magát a poklot jelenti, a természetfeletti szál már-már felesleges hangulatteremtő eszköznek tűnik.
A fan-made Star Wars filmek minden évben megállíthatatlanul özönlenek a különböző videó-megosztó csatornákra. Habár a felhozatal vegyes, a beléjük fektetett lelkesedés továbbra is óriási. Az idei trendekből látszik, hogy a "fiúk-lányok fénykardoznak az erdőben" című forgatókönyv elem még mindig a legfőbb építőköve a rajongói filmeknek, akárcsak az előző években (pont ezért azokat szépen kiszanáltam innen), de azért szerencsére születtek kreatívabb darabok is. Kylo Ren, melodráma, korrekt speciális effektek, ügyes operatőri munka és egy kis visszafogott humor. Ezek jellemzik leginkább az idei felhozatalt, melyből a tíz arra legérdemesebbet van szerencsém most bemutatni. A cikk alján szavazz a legjobban sikerült kisfilmre, valamint játssz a nyereményjátékunkon a páros mozijegyekért!
A legújabb részt nem nyomatta annyira a Disney Stúdió, a J.J Abrams rendezésekor nagyszerűen működő reklámhadjárat alacsonyabb lángon égett. A rajongók oldaláról ugyanakkor a várakozás megint az eget veri, december 15-én pedig megérkezik a hazai mozikba is. Na, de vajon kielégít-e minden várakozást?
A napokban jön a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet, ezért a Mafab jóvoltából ismét nyereményjátékot hirdetünk, hogy egy szerencsés olvasónk másodmagával izgulhassa végig az első olyan Star Wars filmet, amelynek nem John Williams dolgozott a zenéjén.
Az Olvasói Hét filmjeit itt találjátok.
Általában nem kedvelem azokat a filmalkotásokat, melyek elvontak (vagy annak tűnnek) miközben valamilyen egyetemes életigazságot akarnak lenyomni a torkunkon. Főleg úgy, hogy javarészt az üzenet sem több egy Coelho-i aforizmánál. Jaco Van Dormael belga rendező filmje történetvezetésében leginkább a pár évvel később megjelent, de általam a Mr. Nobody előtt látott Felhőatlaszra hajaz. Míg a Wachowski testvérek egy háromórás, de kétszer annyinak érződő blöfföt tettek le az asztalra, Van Dormael filmje (mivel a bővítettet kérték megnézésre) két és félórás és szintén kétszer annyinak érződő, de legalább konzekvensen végigvitt pofonegyszerű gondolatmenettel bíró alkotás.
„Sammy! Most kell beadni”
Christopher Nolan második nagyjátékfilmje, az elsőhöz hasonlóan kis költségvetésű Mementó 2000-ben jelent meg, (a brit rendező ekkor 30 éves volt) és világszerte közel 40 millió dollárt hozott.
Az Olvasói Hét filmjeit itt találjátok.
Az ezredvégi amerikai filmeknek általam egy aspektusból már folyamatban van a vizsgálata. Az Észvesztő ebbe a körbe csak részben illeszthető be, hiszen James Mangold filmje nem a 90-es évek végi társadalomról egészében rántja le a leplet, hanem annak peremére szorultjait veszi górcső alá. Az akkoriban végigsöpört depresszióhullámot látva mégis értelmezhető egyfajta számvetésként.
