Frank Miller anno megírta, majd pár éve Zack Snyder filmvászonra vitte a 300-at, mely a Kr. e. 480-ban zajló thermopülai csatát eleveníti fel, méghozzá fantasy stílusban. Megmondom őszintén anno az előzetesek egyáltalán nem hoztak lázba, majd néhány jelenetet látva a filmből, ismételten arra a következtetésre jutottam, hogy ez a film nem nekem készült. Épp ezért sokáig halogattam a megtekintését, de végre erőt vettem magamon, és nekiültem. Pozitívan csalódtam ugyan, de ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy azt mondjam a filmre, hogy jó.

A görögök harcban állnak a perzsákkal. A sprártai vezér, Leónidasz félelmet nem ismerve veszi fel a kesztyűt a megszámlálhatatlan mennyiségű katonát a soraiban tudó Xerkszész sereg ellen. Alapjáraton esélyük nem lenne, de a Thermopülai-szorosnál kiegyenlítődnek az esélyek mindaddig, amíg váratlan események nem történnek…

A 300 egy látványorgia, amiben fröcsög a vér, dagadnak az izmok, hullanak a perzsák, valamint Gerard Butlerék megállás nélkül ordítanak. Ez szép és jó, sőt szórakoztató, mindaddig, amíg nem ismétlődik az egész újra, újra és újra… Erre rátesz még egy lapáttal a folyamatos lassítgatás, ami védjegye volt Snydernek, de itt a csúcsra járatta. Az elején még jópofa volt, de amikor kilencvenkettedjére is ellőtte, akkor már nem érte el azt a hatást, amit az elején.

A story? Attól nem is kell elvárni nagy dolgokat, mert a történetet már suliban megtanultuk. Van 300 spártai, akik összecsapnak a perzsákkal. Ez rendben is van, jól tették, hogy nem pakolták tele mély gondolatokkal, stb. Viszont ezt leadni 2 órában? Túl hosszú, túl unalmas lett a film, ami inkább hasonlított egy 2D-s Nintendo-játékra, amiben harcolni kell a perzsákkal. Az elején még gyenge ellenfelek jönnek, majd szintenként jön az újabb sereg, egyre nagyobb haderővel, és egyre jobb fegyverekkel. Végeláthatatlan darálás az egész.

Ugyanakkor látványos, szép CGI-t kapunk az arcunkba, ráadásul még a színészek sem teljesítenek rosszul. A képi világ mindenképpen megér egy misét. A sötét tónusú, erőteljes színekkel játszó operatőr jó munkát végzett, de inkább nézném fent a falon képként az egészet, mint magát a filmet. Egy kicsit talán sok a film, mert azért valljuk be egy óriási giccstenger, tele túlzásokkal, amikre azért rá lehet unni. Képregényként tejesen jól működhet, hiszen azt bármikor letehetjük, de ha egy filmet megszakítunk, és félretesszük, akkor nem biztos, hogy újra előszedjük.

A 300 tehát egy érdekes film, amit lehet ugyan szeretni, de nem az a film, ami mindenkinek könnyen lecsúszik a torkán. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy végül megnéztem, de a tetszésemet nem igazán tudta elnyerni, ám azt elérte, hogy megnézzem majd az idén érkező folytatást. 5/10