Eljött az évtized filmes eseményének ideje, néhány óra múlva hivatalosan is debütál a mozikban a Star Wars hetedik epizódja, Az ébredő Erő. Milliók ültek tűkön világszerte az elmúlt másfél évben erre a pillanatra várva. A pillanat itt van és egészen biztosan rabul ejti a moziba járókat a következő hetekben-hónapokban!
Mert a moziba járóknak – neked és nekem – régóta szüksége van erre a pillanatra és az ezt követőekre. Arra, amikor kitágul a pupillád és szorosabban markolod a karfát a kék betűkkel írt ismerős felirat láttán ("réges-régen...") és arra, amikor végigfut a libabőr a karodon és a közönséggel együtt kurjantasz a felcsendülő zenére és az agyadba régóta beleégett logó feltűnésére. Aztán amikor a sárga szavak elkezdenek felfelé úszni a csillagos háttér előtt és mosolyogva hátradőlsz, már tudod, hogy ebben a végtelen pillanatban minden a helyén lesz és minden rólad fog szólni. Mert ez a film Neked készült.
Nagyjából így írható le az élmény, ami magába szippant, amint leoltják a moziteremben a lámpákat. Színte maga a tiszta, spirituális áhítat, és J.J. Abrams és a Disney tudta, számított erre a hangulatra és erre alapozta filmjét is: az áhítat kiváltására és elnyerésére. Nyilván előbbivel volt könnyebb dolguk, hiszen a rajongók várakozását egy-két elejtett információmorzsa vagy új teaser képes volt már-már a hisztérikusság szintjéig fokozni. Azonban mindent felülmúló várakozás ide, vagy épp zseniális marketing-stratégia oda, mindez mit sem érne, ha a termék, A FILM nem lenne képes megszolgálni azt az energiát, ami alkotói és nézői oldalról is végigkísérte elkészültének minden mozzanatát.
És a film mást sem tesz, mint képkockáról képkockára megszolgálja a belé vetett energiát, lelkesedést, elvárást és rajongást. Ahogy azt sejteni lehetett ebben legfőbb fegyvere a nosztalgiakeltés, melyet szégyenérzet nélkül puffogtat és soha nem sül be. Ismerős helyszínek, ismerős konfliktus, ismerős fordulatok, tárgyak, arcok. Nem vádolhatjuk olcsósággal emiatt az alkotókat, hiszen ezért vettük a jegyet, hogy az ismerős, az igazi Star Wars-élményben részesüljünk és (többek közt) annak figuráit lássuk ismét, 30 évvel azután, hogy az élmény megszületett.
Persze csak erre nem lehet építeni, és Abrams-ék ezt tudták is, ahogy azt is hogyan kell az új generáció feltűntét és maradandó jelenlétét tudatosítani a nézőkben: egy sodró lendületű sztorival, dögös akciókkal zárt és nyílt térben egyaránt, mesterkéltségektől mentes, friss, amikor kell komoly, amikor kell humoros dialógusokkal és persze hibátlan szereplőgárdával. Finn és Rey, azaz John Boyega és Daisy Ridley párosa nagyon működik, hiába kételkedett az ő szerepeltetésüket illetően károgók egy szűk csoportja, ők ketten, illetve karaktereik nagyon értik és érzik egymást és az előtérbe tolva simán elviszik a hátukon a filmet. Poe Dameron, azaz Oscar Isaac vadászpilótája szintén élvezetes jelenség, Kylo Ren pedig már most izgalmasabb és összetettebb gonosz, mint eddig bármelyik, az univerzumban feltűnt Sith-lovag.
Fölösleges a szó szaporítása, hiszen ahogy arra nyomatékosan megkértek a film forgalmazói és ahogy azt a jóérzés is diktálja, a film történetéből próbálunk minél kevesebbet, de inkább semmit sem átadni. Annyit mindenesetre elárulhatok a kedves olvasónak, hogy, bár talán azt hitted kellően felvértezted magad a sztorit illetően az elmúlt hónapok pletyka- és hírcunamijából szemezgetve, tévedsz. Nem tudsz semmit. Más lesz. Menj el. Nézd meg!
9/10