Roland Emmerich akkor is szóba kerül, ha nem rendez katasztrófafilmet, hiszen a „legendás” rendező a 90-es években azzal robbant be a köztudatba, hogy látványosan tudja kivitelezni a világ - általában az USA - lerombolását, ilyen-olyan módon. Küldött ő már ránk űrlényeket, szabadjára engedte Godzillát, elhozta a jégkorszakot, de még a 2012-es világvégét is kivitelezte. Mindezek látványosak voltak, azonban kevés esetben tudtak maradandóak is maradni. A zsáner határait ugyan feszegette, de ez nem jelentette azt, hogy filmművészeti értékekkel is rendelkeznek ezen filmjei. De ez talán nem is baj… itt az a lényeg, hogy mennyire tudsz rombolni és mennyire tudod szórakoztatóan vezetni a karaktereket. Az idei évben Brad Peyton döntött úgy, hogy The Rock segítségével teszi a földdel egyenlővé az USA nyugati partját. 

Kalifornia lakói fel vannak készülve a földrengésekre. Azt hitték. De ilyen méretű katasztrófára senki sem számított: San Franciscót és környékét egy 9-es fokozatú rengés teszi a földdel egyenlővé. Egy helikopterpilóta és rég elhidegült felesége Los Angelesből észak felé indul, hogy megkísérelje a lehetetlent: fel akarják kutatni, és meg akarják menteni a romok között ragadt lányukat. De amikor azt hiszik, már minden bajon túl vannak, akkor kezdődnek az igazi kalandok…

Felesleges lenne könyörtelenül nekirohanni ennek a filmnek, hiszen megteszi azt magától is, hogy összedől a saját súlya alatt. Minek bántani, ha már alapból, több sebből is vérzik? No, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen ezt a filmet nem Asylum mozinak szánták. Brad Peyton ugyanis szerette volna megidézni a 90-es évek klasszikusait, az Armageddont, a Függetlenség napját, vagy éppen a Deep Impact című katasztrófafilmet. Részben ez sikerült is neki, hiszen az agyatlan rombolás, a látványos és grandiózus pusztítás itt is fellelhető volt, azonban nem sikerült neki azt a könnyedséget illetve drámaiságot átadni, amit megtapasztalhattunk az Armageddonban és/vagy a Függetlenség napjában. The Rock hiába uralta a vásznat, Daddario kisasszony, hiába dobta ki a melleit, a film nem tudott soha szintet lépni. Ez viszont sajnos végérvényesen rányomta a bélyeget az alkotásra. A készítők úgy voltak vele, hogy nem gond az, ha ezer sebből vérzik a projekt, a látvány majd úgyis elviszi az egész mozit a siker irányába.

Mindez persze hiba volt és a végeredmény egyáltalán nem a készítők igazát mutatta, hiszen bár élvezhető valamilyen szinten a film és egyáltalán nem nevezhető vállalhatatlannak, de ehhez vagy imádni kell a katasztrófafilmeket, vagy The Rock rajongónak kell lenni, esetleg mindkettőnek. Ugyanis, ha ezek nincsenek meg, akkor bizony kínkeserves két órával fogunk farkasszemet nézni. 5/10