– ♦ – A Comic Con első napjának beszámolója itt érhető el, amely fontos előzménye ennek a cikknek. Elolvasása különösen ajánlott mindenkinek, ki arra vetemedne, hogy belekezdjen a következő sorokba.  – ♦ – Az Con első napján tűnt fel, hogy a fiatalabb korosztályból kevesebbeket láttam a standok…

Március 22. délután / második nap: A VIP lounge tágas, emeleti üvegablaka mögül tekintek le a Comic Con nyüzsgő tömegére. Kezemben egy pohár Bumbu XO – már ami maradt belőle. Olyan gyorsan végeztem az itallal, hogy a benne csilingelő tíz oldalú dobókockára faragott jégdarabnak még csak esélye sem…

Azok közé tartozom, akik értetlenül álltak a Fekete Párduc osztatlan kritikai sikere, valamint neki tulajdonított szociokulturális fontossága előtt. A Vakanda működését romanticizáló elmélkedések meg már egyenesen a fájdalmasan naiv írások sorát gyarapították a szememben. Lehetne azzal bírálni, hogy…

Három évvel ezelőtt a Venom a képregényfilmes bumm ellenére is váratlanul nagy kasszasiker lett, világszinten még az egy évvel korábbi Pókember: Hazatérést is majdnem beérte. Mindez azért is tekinthető komoly teljesítménynek, mert a két karakter szinte elkülöníthetetlen egymástól, de a szimbióta…

Hollywood bajban van. A nép általános megítélése szerint egyre szarabbak a termékei, pénzben is alig hoznak valamit, már most kapásból 10% mínuszban van kábé az idei félév a tavalyitól, az eredeti ötletek sem érkeznek, pont azért, mert azért a kevésért sem hajlandóak fizetni az emberek, ráadásul egy…

Nincs bírás a Pókemberrel. 2016 óta már az ötödik Tom Holland-féle szereplés van soron, és már ember nem számolja, ezen felül hány játék és rajzfilm dolgozza még fel a karaktert. Vajon mit szövögethet a Marvel? A Végjáték után két iskola lehetősége kezdett körvonalazódni Kevin Feige mozimonstruma…

A tavalyi év különleges lehetett a hazai Venom-rajongók számára, hiszen a Hachette kiadta a Venom születését, valamint a Kingpin által behozott Venom-gyűjtemény és Maximum Carnage révén az antihős több fontos kalandja megjelent, de mindezek mellett a mozikban is bemutatkozott a szimbióta, hogy jó…

Fura, de egyszerre vagyok szomorú és boldog is. 22 film, bő tíz év és egy nagyon hosszú, hol sima, hol pedig igencsak göcsörtös út a legvégső, legédesebb gyümölcshöz, ami mégis inkább keserédes utóízt hagyott maga után… Nem mondom, hogy könnyű értékelni pár óra eltelte után egy olyan alkotást, ami…