Végső állomás 3 (2006)

2006-ban elérkeztünk a Végső állomás franchise első olyan részéhez, amikor már tényleg azt érezhette az ember, hogy ennek semmi értelme. Miért lett leforgatva – nyilván a pénz miatt – amikor már a második epizód színvonala is jócskán elmaradt az elsőtől. Pedig azzal, hogy visszatért James Wong, azt hihette a naiv filmnéző, hogy újra lesz valami értékelhető a szériában, de a rendező visszatérése nem pozitív húzás volt a stúdiótól, hanem egy újabb szög beverése a haldokló sorozat koporsójába.

Ismét megkaptuk az ismert forgatókönyvet, csak most annyi különbséggel, hogy a karakterek rosszabbul voltak kiválasztva és megírva, mint a Barátok közt mesterien kivitelezett szereplői. Nem elég, hogy a 99%-uk idegesítő volt, de még rátett egy lapáttal a dolgokra az, hogy nem egyszerűen csak buták, hanem már-már balfaszok voltak. Ezáltal teljesen élvezhetetlenné tették a játékidőt, illetve a halál mókáját. 3,5/10

Végső állomás 4 (2009)

Mindenki nagy örömére tovább folytatódott a Végső állomás széria, mely most már nem csak gyökér karakterekkel, hanem Asylum színvonalú látvánnyal is szórakoztatta a négyérdeműt. Tehát minden adott volt ahhoz, hogy egy percre se élvezzük a látottakat, amik már annyira, de tényleg annyira hihetetlen dolgok voltak, hogy a korábbi részek ehhez képest majdhogynem dokumentumfilm jellegűek voltak.

Bár tudom beteges, de korábban tudtam röhögni azon, ahogy a forgatókönyvíró kiírta a különböző karaktereket a filmből, de a David R. Ellis kezei alatt elkészült filmben még ez sem volt élvezhető. De nem baj, a 40 millió dollárból elkészült film a hibái ellenére is bankot robbantott, ugyanis világszerte 186 milliót szedett össze. Hiába, az emberek szeretnek szenvedni… 2,5/10

Végső állomás 5 (2011)

Bár a 3. és 4. rész teljesen megpecsételte a Végső állomás széria sorsát a jövőre nézve, a 2011-es esztendőben azért a New Line Cinema volt annyira profi, hogy egy viszonylag, a franchise-hoz mérten méltó lezárást készítsen Steven Quale rendezővel karöltve. A történet igazság szerint hozza ugyanazt, amit az előtte lévő részek, de sikerült bele tenni egy olyan csavart, amire nem számíthattunk, és ami pontot tett végül az i-re.

Én személy szerint semmi extrát nem vártam el a legrosszabb negyedik rész után, de meglepődve tapasztaltam, hogy utolsó nekifutásra – még, ha az USA-ban nem is hozott olyan sok pénzt – sikerült egy elfogadható, nem erőltetett és nem komédiába fulladó halálbemutatót tartani. Ez véleményem szerint több mint dicséret, nézve azt, hogy hová süllyedt az egész Végső állomás kaland. Tehát sikerült elérniük azt, hogy a végén ne szomorkás hangulatban keljek fel a székemből, hanem olyan arcot vágjak, ami arról árulkodik, hogy: „Nem is volt ez olyan rossz…” 4,5/10