A horrorfilmek esetében vissza-visszatérő motívum, hogy valós események vagy bizonyos csoportok hétköznapjait érintő problémák köré írják a történetet, ezáltal pedig az ijesztgetésen túlmutató elemzésre adjanak lehetőséget. A 2010-es években a művészfilmesebb megközelítésű horrorokat el is nevezte a szakirodalom ‘elevated horror’-nak, holott a gyakorlatban már a legrégebbi klasszikusoknál is fellelhető volt a tudatos tervezés, illetőleg a szimbolikus történetmesélés. Példának okáért az 1922-es Nosferatu címszereplője nem csak a Drakula-adaptáció jogi bökkenői végett lett kifejezetten patkányképű, hanem részint a pestissel és egyéb patkányok által terjesztett betegséggel összeköthető párhuzam miatt.
A RackaRacka youtube csatornát alapító ausztrál ikerpár, Danny és Michael Phillippou filmes debütálása is ezen tradíciót igyekszik követni. A Beszélj hozzám! történetének mozgatórugója egy médium levágott és bebalzsamozott keze, amely tulajdonosai szerint lehetőséget ad arra, hogy közvetlen kapcsolatot teremthessünk a túlvilággal. Bárminemű magasztosabb célok helyett azonban a kezet mindössze középiskolások bulijain veszik elő, mintegy partidrogként vagy még inkább amolyan “nyuszi-e vagy” jellegű játék keretében. Egy ilyen bulin vett részt Mia (Sophie Wilde) is, aki előzetesen csak gyermekded színjátéknak tartotta a rituálét, viszont amikor rá került a sor teljesen rabul ejtette a szellemekkel való ismerkedés lehetősége. Olyannyira, hogy az élmény megosztása éppen a hozzá legközelebb állókat sodorta veszélybe.
A film eredendően elég nyílt allegória: a felelőtlen bulizás, a droghasználat és a kisebbek cikizésének negatív következményeit ültették át a Phillippou fivérek egy kreatív horrorfilmbe. Az üzenetüket kihangsúlyozandó a szellemvilággal történő kapcsolatteremtés sem a műfajtól megszokott módon zajlik, tehát nem elhagyatott kastélyokban, vagy éppen a semmi kellős közepén idézik meg a szellemeket, hanem telefonjukat állandó készenlétben tartó tinik hadának közepén. Viszont hiába akad megannyi szemlélő, magát az élményt csakis a kezet megfogó és a rituálét végrehajtó személy láthatja, ami a történet során vissza is köszön éppen olyan formában, ahogyan egy félresiklott parti esetén tenné.
Talán éppen a könnyen megragadható koncepciónak köszönhetően, de a Beszélj hozzám! egy kifejezetten kompakt film, gyakorlatilag nincs olyan történeti eleme, amely ne nyert volna értelmet a film végére. Alighanem a színészek is jól ráérezhettek a film ezen erősségére, hiszen alakításaik még a karaktereik néhol kifejezetten sekélyes és klisés mivoltát is tudták feledtetni. A kliséket inkább az ijesztések tekintetében éreztem zavarónak, néhány kivétellel szinte valamennyi megoldás rögtön kiszámítható a horror műfaját jobban ismerők számára, ráadásul a technikai oldalán sem akadt igazán újdonságnak nevezhető húzás. Mindazonáltal így is roppant erős kezdés ez a Phillppou fivérektől, hiszen a formabontó megoldások még várathatnak magukra, az is megsüvegelendő teljesítmény, hogy igazán gyenge pontot nem tudok felhozni a filmmel szemben és az alapötlet kellőképpen ki tudja emelni a filmet az átlagból. 7/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
