Rövidfilmről még nem nagyon írtam, de Wes Anderson, Hotel Chevalier című 13 perces alkotása megér pár szót. Anderson munkássága nem ismert számomra, pedig már többször is szemezgettem a Fantasztikus Rókaúr és az Utazás Darjeelingbe című filmjeivel, de végül egyikre se került sort. Viszont a rövidfilmje után másként állok a dolgokhoz, és mihamarébb pótolni szeretném 1-2 filmjét, mert láthatóan érti a dolgát, hisz 13 percbe rendkívül sok mindent bele tudott sűríteni. Kaptunk drámát, nosztalgiát és romantikus szálakat is. 

A történet egy férfiről szól, aki hotelben tölti az idejét, a nemrég történt szakítása miatt. Ugyanakkor a bánatos férfinak nem kell sokat várnia, hisz az ex-e egyszer csak betoppan a hotel szobájába és teljesen felforgatja az addigi állapotot…

A rövid játékidő alatt 2 neves színészt (az egyik mindenképp) is megismerhetünk. Nevezetesen Jason Schwartzman-t, aki Anderson egyik kedvenc színésze, hisz a legtöbb filmjében főszerepet kap, a másik meg Natalie Portman, akit nem hiszem, hogy különösebben be kéne mutatnom, bár a filmben mutatott játéka miatt érdemes pár szót ejteni róla, mert legyőzte a legnagyobb gátakat, és teljes mértékben megmutatta magát a kamerának, ami eddig nem volt jellemző rá.

A színészek után a kisfilm legszembetűnőbb jellemzője a hangulat volt. A képi világ a zenével karöltve egy elképesztően jó atmoszférát varázsoltak a filmvászonra. A nagybetűs Párizs hangulatát adta át, amelyet az emberek többsége mesélni szokott, amikor elutazik a francia fővárosba. Utoljára ehhez fogható hangulatot, Woody Allen, Éjfélkor Párizsban című alkotása tudott átadni.

Összességében tetszett a mű és ilyenkor döbbenek rá, hogy egy 10-15 perces film is tud meglepetést okozni. Érdemes néha megtekinteni párat.
7/10