James Wan mindössze 27 éves volt, amikor elkészítette azt a filmet, amivel világhírnevet szerzett, a Fűrészt. (2000-ben már rendezett egy Stygian nevezetű filmet, ami a karrierjének az első alkotása volt). A tapasztalatlan rendező olyannyira jól teljesített, hogy a 2000-es évek legjobb horrorfilmjét láthattuk általa, ami nagy valószínűséggel a karrierjének is a csúcsát jelentette. Persze, ez elkiabálásként hallatszik, de aki látta a filmet, és a körülötte lévő rajongással is tisztában van, az észrevehette, hogy itt bizony egy jövőbeli kultusz darabról van szó.

Az egész ott kezdődött, hogy James Wan és Leigh Whannell, 2003-ban összehoztak egy Fűrész címet viselő 9 perces rövidfilmet.(lásd a kritika alján). Ez adta meg az alaphangot a folytatásnak, azaz a nagyszabású alkotásnak, ami rá egy évvel került a közönség elé. Az általunk közismert darab mindössze 18 nap leforgása alatt készült el, és csupán 1,2 milliós költségvetést igényelt. A forgatókönyvírást a már megszokott páros végezte el, és egy egyszerű, de annál komolyabb storyt sikerült összehozniuk, ahol adott egy elképesztően nagy zseni, (a maga nemében) akit csak úgy ismernek, hogy a „kirakós gyilkos”. A neve egy kicsit csalóka, ugyanis ő sosem öli meg áldozatait, hanem különféle próbáknak veti őket alá, hogy azok átértékeljék egész addigi életüket. Persze, nagyon kicsi az esély a túlélésre, de megadja nekik a lehetőséget. Így tesz Adammel és Lawrenceel is, akik egy lerobbant, mocskos fürdőszobában térnek magukhoz, egy lánchoz kötözve. Egyikük sem tudja, hogy került oda, és, hogy ki vitte őket oda. Az egyetlen módja a szabadulásnak, ha követik a hangszalagokon rejlő utasításokat…

Meg kell, hogy mondjam az első megtekintés után magával ragadott a film, ami a mai napig nem vesztett a hatásából. Wan annyira összerakta a filmet, hogy azóta sem tudott olyat alkotni, ami legalább megközelíthette volna. A rendezése profi munka volt, és ezt több dolog is alá tudja támasztani. Egyrészt a nyomasztóan életszerű képi világ, és a zenével teremtett parádés hangulat alkalmazásával. Másrészt a sablonok és klisék elkerülésével. A film a maga 100 percével nem éppen a leghosszabb alkotások közé sorolható, így a viszonylag rövid játékidőt úgy kellett feltöltenie, hogy pörgős és érthető is legyen egyben. Ezt tökéletesen megoldotta, ráadásul megannyi fordulatot is láthattunk a játékidő alatt.

A következő kiemelhető rész a színészek kiválasztása. Az író Leigh Whannell maga vállalta el az egyik főszerepet, és nem is okozott csalódást. Párjaként Cary Elwest választották, aki szimpatikusan és jól játszott. De a legnagyobb meglepetés az a Danny Glover volt, aki ugyan nem szerepelt annyit a képernyőn, mint az előbb említett két színész, de hatalmasat játszott. Valamint néhány jelent erejéig Monica Potter is feltűnt. Összegezve a színészi gárda nem okozott csalódást.

Végül még annyit, hogy sajnálatos módon az egész Fűrész történetet lebombázták a rengeteg folytatással, amit ha a 3. rész után megfelelően lezárnak, akkor rendben is lett volna, de nem így tettek, és készítettek 6 további részt. (Bár a 2. még nagyon tetszet). Mindenesetre a Fűrész első része egy nagyon erős mozi lett, amire évtizedek múltán is vissza fogunk emlékezni.

És akkor az a bizonyos rövidfilm, ami elindította az egész történetet. Íme: