25 év telt ez azóta, hogy Hans Gruber elfoglalta a Nakatomi Tornyot, és ezzel elindította John McClane kalandját. A főhős azóta a világ egyik legkedveltebb akciómozi karakter lett, így nem is volt fura, hogy sorra jöttek a folytatások. Először 1990-ben, majd 1995-ben, valamint 2007-ben kapott új filmet McClane, ám a sorozat nem itt záródott le, és nem is a mostani 2013-as epizóddal fog, hanem a következő, a már 6. Die Hard mozival fogja végleg szögre akasztani a „cipőt” a hőn szeretett rendőr bácsink.
Bruce Willis neve mára már egybeolvadt John McClane személyével, ami nekünk nézőknek örömteli, hiszen tökéletesen formálta meg az akcióhőst. Egy igazi legendát hozott létre, aki sokkal több lett az évek során, mint egy egyszerű filmes karakter. John McClane az igazi bad-ass zsaru megtestesítője lett, ráadásul a védjegyévé vált fehér trikóját bármikor fellehet sorolni a sok képregényhős csecsebecséi mellé.
No, de akkor térjünk is rá az 5. részre, nevezetesen a Drágább, mint az életedre. A filmet 2010-ben jelentették be, miután leszerződtették Skip Woodsot, a forgatókönyvírót. Ő olyan alkotásoknál tevékenykedett már korábban, mint az X-men kezdetek: Farkas, vagy a Szupercsapat című film. Utána a stúdió megszerezte a rendezőt is, aki nem más, mint John Moore, akinek a Max Payne filmet „köszönhetjük”. A direktor számomra nem éppen a legmegfelelőbb ember a posztra, de rá majd az értékelő részben kitérek.
John McClane, Moszkvába utazik, hiszen hírt kap, hogy a fia bajba került. Legalábbis az előzetesek alapján erre készült az öreg, ám, amikor a találkozásuk megtörténik, a dolgok teljesen a fejük tetejére állnak. Először is a fia a CIA-nak dolgozik, és éppen egy akció kellős közepén volt, amikor McClane megzavarta, másodszor, a New York-i zsaru nem számított arra, hogy ismét fegyverhez kell nyúlnia…
Na már most elég nehéz helyzetben vagyok, hiszen tetszett is a film, meg nem is. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a Die Hard széria leggyengébb darabja lett az idei, DE…
Magával a storyval nem lett volna bajom, hiszen egy modern akciófilm nagyjából abból áll, amit a képernyőn láthattunk. Viszont itt nem egy sima akciófilmről beszélünk, hanem a Die Hard széria egyik darabjáról. A probléma viszont itt kezdődött, hogy nem tudtam ettől elvonatkoztatni. Már maga a rendező sem ért fel egy olyan szinte, ami elfogadható lett volna. Több helyen is hibát követett el. Legelőször ott, hogy az egész filmet bő másfél órásra készítette. Miért? Az összes többi túlszárnyalta a 2 órát. Simán kilehetett volna többet is hozni a storyból, ehelyett kaptunk egy kis dirr-durr, piff-paffot és el is telt a játékidő. John Moore összecsapta az egészet, aminek az első fél órája ráadásul a kukába való. Na, ott már elgondolkodtam, hogy most egy Horrorra akadva paródiára ültem be, amit Die Hard kiadásban vetítettek a filmvászonra, vagy tényleg ez lenne az új McClane film… rég nem látott erőlködést tapasztaltam.
Továbbá az operatőri munka sem ért egy fabatkát sem. Az első fél órában olyan képi világot láthattunk, mint, amikor egy epilepsziás rohammal küzdő ember próbál meg filmet készíteni. Valamint, azt is meg kell jegyezni, hogy a film költségvetésének a 3/4-e el is ment ebben a periódusban (persze, nem, de majd ha látjátok, akkor értitek). Túl sok kocsi tört, és túl sok bomba robbant a filmben, pedig nem ebből kéne állnia az egésznek. (Félreértés ne essék, az akció jelenetek, az autós üldözések, és a robbanások, mind-mind pazarul voltak megvalósítva; leszámítva az operatőri munkát) A baj ott volt, hogy nem volt meg a kellő feszültség ahhoz, hogy komolyan tudjuk venni egy kicsit is a filmet. Szórakozásnak elmegy, de többet vár az ember a Die Hard filmtől. Várunk egy erőteljes főgonoszt is, akiben érezzük a gonoszságot, a pusztító vágyat, de itt semmi nem volt. A rosszfiúk főnöke egy jelentéktelen idióta volt. Kár érte.
Ami viszont jó volt, hogy a film tudott fejlődni. Túl tudtak lépni a gyenge kezdésen, és a végére már éreztük is a tesztoszteront. Willis tekintete ismét befigyelt, ráadásul a szövegei is a helyükre kerültek. A fegyverek pedig még mindig brutál módon passzolnak a kezébe. Nem kérdezett, hanem cselekedett. Szórakoztató volt, na! (Valamilyen szinten)
Ugyanakkor, most nem csak Willisről kell beszélni, hiszen volt egy társa is, aki az ifjú John McClane-t játszotta, aki nem más, mint Jai Courtney. Mivel elég nagy szerepe volt, így fontos volt, hogy felérjen Willis mellé. A kezdetekben egy kicsit akadozott nála a gépezet, de egyre emberibb lett, és levetkőztette azt a gépies, már-már a T-800-ast idéző jellemet. Egymásra találtak, és szerintem jól tolta.
Végül pedig még annyit, hogy Die Hard szinten kevés volt, de kikapcsolódásként bőven elviselhető. Nem szoktam a kedvencekkel szigorú lenni, így két féle pontot adok rá. 5/10. Na, Yippee-ki-yay **********!!!
