Tonnaszámra jönnek ki a horrorfilmek, de egy bizonyos kérdést mindig felteszünk, mégpedig azt, hogy vajon ez a film lesz-e az, ami végre maradandó élményt fog nyújtani? Esetleg ez a film lesz az, ami a sok éven át kijövő tucatfilmek fölé nő? Ki tudja, persze mindig csalódunk… De talán majd most.

2008-ban az argentin rendező, Andrews Muschietti egy 3 perces rövidfilmet készített el, Mama címmel. A produkcióra az Oscar díjas Guillermo Del Toro figyelt fel, aki rögvest lecsapott az ötletre, majd segített Muschiettinek elkészíteni az egészestés művet. Del Toro a filmet rendkívül ijesztőnek nevezte, valamint kijelentette, hogy ilyen hatásos rövidfilmet még nem látott.

Ilyen elismerő mondatok után a produkciót nagy várakozás előzte meg. Az első képek, majd trailerek után a rajongók összedörzsölhették a tenyerüket, mert a látottak alapján egy nagyon ígéretes film volt készülőben. De ez még mindig nem volt elég, mert a filmben nem „amatőr” színészeket szerződtettek, hanem híres sztárokat. Nevezetesen, Jessica Chastain-t és Nikolaj Coster-Waldau-t.

A forgatókönyvet maga a rendező, Muschietti írta: Lucas testvére meghal, majd eltűnik a két kislánya is. Eltelik öt hosszú év, és a kicsik előkerülnek, akik az évek során egy erdőben lévő házban éltek szülők, és neveltetés nélkül. A megtalált lányokat a halott férfi testvére, Lucas és felesége Annabell veszik magukhoz. A furán viselkedő gyerekekkel nincs könnyű dolguk, így egy orvost is segítségül hívnak, aki megfigyeli a viselkedésüket. Az agresszív, fura cselekedeteik mellett rendszeresen egy bizonyos „mamához” is beszélnek. Rövid időn belül kiderül, hogy a lányok nem hibbantak meg, hanem egy gonosz szellemet hoztak magukkal a házba…

Del Toro munkássága meglátszik a filmen, holott nem ő rendezte. A fényképezés egyszerűen fantasztikusra sikeredett, és hihetetlenül jó lélektani nyomást tudtak elérni a sötét tónusokkal. A legtöbb horrorral ellentétben most nem az ijesztgetésre fordították a hangsúlyt (legfőképpen), hanem a történetre. A horrorklisék ugyan megtalálhatóak benne, de a rendezésnek hála egyáltalán nem érezzük kényelmetlennek a már látott jeleneteket.

A Mama egy jól felépített film, ami a közepes játékidejét tekintve tökéletesnek mondható. Se nem túl hosszú, se nem túl rövid. Muschietti remekül bontotta ki a rövidfilmben ellőtt ötletét, valamint a két sztáron kívül is jól castingoltak. Elsősorban itt a két kislányra gondolok, akik a fiatalkorul ellenére meglepően hitelesen adták elő a karakterüket.

A film egyik nagy erőssége, hogy a feszültséget nagyon magas szinten tartja, és az operatőri munkával együtt, elképesztően hatásosak, egészen addig, amíg el nem érkezünk a film utolsó 10-15 percéhez, ahol egy kicsit megingott Muschietti „keze”. Az addig fenntartott feszültség egész egyszerűen eltűnik, és már csak nézzük a film lezárását. Nincs meg az esetleges szorongás, félelem. Itt hibáztak, de ennek ellenére egy nagyon jó horrorról beszélhetünk, így aki elnéz a vége felett az nagyon jól szórakozhat a film közben. 7,5/10