Alfred Hitchcock nevét azok is ismerik, akik nem láttak tőle egyetlen egy filmet sem. Az angol rendező a horrorfilmek koronázatlan királya, és egyben a műfaj továbbgondolója is, hiszen rengeteg újítást köszönhet neki a filmvilág, a néző sereg. Hitchcock legtöbb filmjére alapműként tekintenek a filmszeretők, és akkor is kötelező legalább egyet megnézni, ha nem rajongunk a horrorért és a régi filmekért.

Mitch Brenner egy állatkereskedése megy, hogy kishúgának szerelemmadarakat vegyen, ám az ál-eladónő, Melanie Daniels szórakozni kezd az ügyvéddel, aki végül nem veszi meg a madarakat. Melanie ezután úgy dönt, hogy maga viszi el a férfi lakására a kívánt szárnyasokat, így kocsiba ül és irány Bodega Bay. Ott azonban egy sirály támadásával elindul egy folyamat, mely emberi életekbe kerül…

A Madarak a rendező egyik legismertebb alkotása, bár tény nem a legjobb, de mégis a Psycho mellett ez az, amit a legtöbben felidéznek, ha szóba kerül a munkássága. A Madarak egy rendkívül fura film, mert ha megnézzük az összképet, akkor egy ártatlan, nő-férfi közötti kapcsolat indítja el a történéseket, mely odáig vezet, hogy a story a végtelenségig tart. Mindeközben társadalmi problémákat is feszeget a film. A Madarakról órákig lehetne diskurálni, hogy melyik percben éppen mit szeretne közölni Hitchcock, de ahány ember annyi vélemény is szárnyra kaphat. Ami viszont biztos, hogy a társadalmi összetartásra mutat rá, amikor elszabadul a pokol Bodega Bayben, hiszen az emberek felett eluralkodik a félelem és ez egészen odáig fajul, hogy ahelyett, hogy összetartanának, egyszerűen belekötnek a másikba és bűnbakot keresnek. Ez a legtöbb esetben, a való világban is így lenne sajnálatos módon.

Emellett a gyilkos madarak egy úgynevezett felsőbb erőt is megformálhatnak, hiszen több képkocka is ezt próbálja bemutatni nekünk. A szárnyasok, gonosz démonként csapnak le az égből, és veszik ostrom alá a kicsiny várost. Hitchcock az operatőr segítségével úgy oldotta meg ezeknek a dolgoknak a bemutatását, hogy titokzatos, de mégis felismerhető.

Apropó operatőri munka… A direktor technikai újításai tökéletesen fellelhetőek ebben az alkotásában is, hiszen az úgynevezett Suspense effektet több esetben is felhasználja, hogy az adott jelenetben a feszültség a tetőfokára hágjon. A rendező legnagyobb fegyvere ebben a technikában volt, mert az ijesztő jelenetek helyett a képek, és hanghatások kerítették hatalma alá az embert, miközben nézte a filmet.

Azt a filmet, ami sajnos nem hibátlan, mégpedig a színészi játék miatt. Tudni lehet, hogy 50 évvel ezelőtt a színészi játék nem volt annyira kifinomult, mint manapság, de a minőséget akkor is észre lehetett venni, valamint az ellentétét is. Olyan képet mutatnak magukról a színészek, mintha szándékosan cselekednének logikátlanul. Persze lehet azt mondani, hogy olyan helyzetben, mint amilyenben ők voltak a filmben, sok esetben nem tudná az ember, hogy mit és miért tesz, de itt az összes lépésük rettenetesen rossz volt. Egyszerűen idegesítővé váltak.

A Madarak összességében egy jó film, de akárhogy is nézem az idő próbáját nem állta ki, és a mai néző számára már nem tud felejthetetlen élményt nyújtani, és itt nem a technikai / sminkes elemekre gondolok, mert az érthető, hogy gyengébb, mint manapság. Itt a gond az összképpel van. 7/10