A 90-es években mindenki Tini nindzsa szeretett volna lenni. Az óriás teknősöket szinte mindenki szerette, és hála az akkori rajzfilmsorozatnak, és a mozifilmeknek, nagyon sok gyerek az ő történetükön nőtt fel. Nem volt ez másképp velem sem, hiszen még az ovis farsangon is beöltöztem az egyik Teknősnek. Emellett volt figurám és TMNT-s alátétem is az asztalra. Egyszóval imádtam őket.

New Yorkot rettegésben tartja egy bűnszervezet, akik napról-napra, óráról-órára kifosztják az embereket. A rendőrök nem tudják, hogy mit lépjenek, mert semmire sincs bizonyíték, így a város megmentése arra a négy hősre marad, akik pizzát majszolnak és a csatornákban élnek. A Tini nindzsa teknőcök az egyetlen fény az alagút végén…

Lehet ezt a filmet szeretni, lehet ezt a filmet utálni, de annyi biztos, hogy a maga korában, a B színvonal ellenére is megállta a helyét. Azokban az időkben nem sok képregényhős film készült – legalábbis olyan, ami minőséget is képviselt – hiszen a Batman-en kívül nem is lehetne értékelhetőt felsorolni. De talán a másodrangú Tini nindzsa odafér a korszakot meghatározó képregényadaptációkhoz, legalábbis véleményem szerint.

A 90-es évek varázsa teljes mértékben átjárja ezt az alkotást, és pont annyira veszi komolyan magát, amennyire egy efféle filmet komolyan lehet venni. Steve Barron egy olyan filmet hozott létre, amiben a poénok, a lazaság, és az egysoros beszólások főszerepet játszanak. Elég csak az Elias Koteas-t által megformált Casey Jones-ra gondolni. A nagyszájú, de nagy szívvel rendelkező „harcos” tökéletesen jellemzi az egész filmet.

A Tini nindzsa teknőcök látványügyileg nem volt kiugró, de mégis egy olyan sajátos világot teremtett a CGI mentes, és gumiruhákkal (?) felruházott teknősökkel, amit nem lehetett elfelejteni. Emellett a zenék is rátettek egy lapáttal a hangulatra, valamint a főgonosz, Zúzó is belevitt egy kis színt a megjelenésével. Bár sajnálatos módon nem kaptunk sokat Zúzóból, de a Vaderes beütésével sokak kedvencévé vált, mint főgonosz.

Igazság szerint ezt a filmet csak akkor érdemes elővenni, ha valaki a 90-es években látta, mert kétlem, hogy most ez tetszene valakinek is. Rengeteg hibája van, sok esetben gagyi is, és szinte mindenbe bele lehetne kötni, de felesleges. Azok, akik ismerik ezt a filmet, és ezen nőttek fel, azok tudják, hogy miről beszélek. Az évek során sokat romlott a Teknőcök hírneve, ezért úgy gondolom, hogy kijárna már nekik ismét egy minőségi film. 2014-ben meglátjuk, hogy Jonathan Liebesman mire ment velük, de számomra a ’90-es örök kedvenc marad. 8/10