Egy olyan rendezőtől, mint Luc Besson, ez édes kevés. Aki Léon, a profi, meg Ötödik elem filmeket rendez, illetve megannyi jó forgatókönyvet ír, attól ez csalódás. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Besson a 2000-es években egyetlen egy értékelhető alkotást nem rendezett. Az írásaival nem volt baj, de rendezőként folyamatosan elbukik, bár az is lehet, hogy ez az igazi Besson, nem pedig az, ki a 90-es években volt, mert akárhogy is nézem több rossz filmet rendezett, mint jót.
A Manzoni családnak mindene megvolt mindaddig, amíg a családfő le nem paktált az FBI-al. Ekkor ugyanis több maffiózó is rács mögé jutott, aminek az lett az eredménye, hogy a négy fős családnak el kellett rejtőznie. Háromhavonta új lakásba kell költözniük, és új nevet kell felvenniük. Frankék végül egy kis francia városkában kötnek ki, ahol sokáig úgy tűnt, hogy minden rendben lesz…
A Vérmesék alapjáraton vígjátéknak készült, de a film végén mégis feltehetjük azt a kérdés, hogy ez most tényleg vígjáték volt? Nehéz kérdés, mert Besson egy elég szűk réteget célzott meg a vicceivel, hiszen a durva verekedésektől, a káromkodásokon át, a véres leszámolásig jutunk el, ami közben csak a legelvetemültebb filmnézők tudnak röhögni. Ugyan vannak benne könnyebb poénok is, de általánosságban nem azok jellemzik a filmet.
A legnagyobb hiba azonban ott kezdődik, hogy a film nem kapott jó forgatókönyvet. Egyrészt, mert a család az nem család, mert minden tagjának külön története van, és még a végjátékban sem kerülnek igazán közel egymáshoz. Másrészt pedig ez a lépés teljesen ellentmond a címnek (The Family). Ez már csak azért is volt kihagyott ziccer, mert ha családként funkcionálnak, akkor sokkal több értelmet nyert volna maga a történet, miszerint bujkálniuk kell, és együttes erővel kell alkalmazkodniuk az új helyszínekhez, stb. De sajnos nem ezt kaptuk, hanem egy összevisszaságot. Végül pedig még annyit hozzátennék, hogy a két fiatal karaktere teljes mértékben a rossz irányba mozdult el, mert sokáig úgy tűnt, hogy érdekesek, aztán mind a ketten akkorát fordultak, hogy rájuk sem lehetett ismerni.
Azonban a szereplőgárdára nem lehetett panasz, hiszen mindannyian jól teljesítettek (már amennyire a „jól” megírt karaktereik engedték), főleg a krémje, azaz De Niro, Pfeiffer, és Jones. Előbbinek külön örültem, mert végre nem az unott, kiégett színész képét mutatta, hanem egy öreg, és kegyetlen maffiózóét, akivel nem szabad baszakodni. Robert De Niro jó volt, újra… a többiek meg hozták azt, amit a kisujjukból is könnyedén kiráznak.
A Vérmesék összességében elég gyengén muzsikált, még akkor is, ha voltak jobb pillanatai is, de túl sok volt benne a hiba, és a kihagyott ziccer. Egyszerűen kevés volt, és ez baj, mert az alapanyag jó volt (rendező, színészek, történet), de végül csak egy közepes eredmény lett belőle. Kár érte… 5,5/10
