A tavalyi év során megpróbáltam jobban elmélyülni a DC Comics zseniális képregényvilágában, épp ezért kaptam az alkalmon és elkezdtem nézni a Zöld Íjász sorozatot. Nem vártam túl nagy dolgokat, mivel a karaktert nem ismertem, a sorozatok pedig nem az én világom. Ehhez képes már az első rész első perce, vagyis az intro megfogott, mi több rajongóvá tett. A sorozatot gyorsan beírtam a kedvencek közé és látva a széria egyre jobban teljesítő részeit, és a történetben egyre fokozódó feszültséget, nem tudtam abbahagyni. Végül az első évadot egy „ez remek volt” kijelentéssel zártam. De, ami ez után jött, az minden képzeletemet felülmúlta, kis túlzással persze.

Egy kissé talán elfogult vagyok a DC Comics filmekkel/sorozatokkal, de ez legyen már az én bajom. Mivel én is csak egy mezei néző vagyok, így valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki ennyire rajong értük, úgyhogy a következő sorokban lesz némi túlzás, lesz némi hype, de próbálok egy kis objektivitást is belecsempészni.

Szeretném leszögezni, hogy egy évadértékelőről van most szó, ami SPOILERES lesz azoknak, akik még nem látták a teljes 2. évadot, illetve, akik nem fejezték be az elsőt!

Starling City egy része megsemmisült, Oliver jó barátja, Tommy pedig meghalt. Így zártuk le az első évadot, mely az utolsó epizódra nagyon felpörgött. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy vajon sikerül-e ezt a lendületet, energiát átvezetni a második évadra is, avagy sem? Sikerült, sőt szintet is tudtak lépni. A Zöld Íjász a második évadban már nem kereste önmagát, megtalálta azt a célt, amit követnie kell. Oliver rájött az évad során, hogy már nem elég az, hogy a bosszú vezérli, mert a városának szüksége van rá, sőt igazából nem is rá, hanem egy hősre. Egy hősre, aki lehet Ő, lehet Roy, vagy éppen Felicity. (Főleg, hogy Starling Cityt ellepte a mocsok, és felfedte magát az igazi gonosz, Deathstroke.) A mondás is úgy tartja, hogy akkor válhatsz igazi hőssé, ha legyőzöd a gonoszt, és ezáltal segítesz az ártatlanoknak. Slade Wilson, más néven Deathstroke ideális ellenfélnek bizonyult a második évad során, és az Ő munkálatainak hála tudott sikeresen fejlődni Oliver is, illetve vált egyre elfogadottabbá az Íjász is. Saját belső harcait kellett megvívnia, egy ígéretet kellett betartania, illetve védenie kellett a családját és a várost. Ez egyedül nem ment volna neki, és épp ezért volt jó, hogy John Diggle, Felicity Smoak is ott volt mellette, mert rengetegszer bizonyították az évad során, hogy mennyire fontos részei ők az Íjász csapatnak. Főleg az évad vége felé kelletek ők nagyon, mert Oliver anyjának a halála, Roy kezelhetetlensége, és a húgával való rossz kapcsolata is eléggé betett neki. Olivernek tehát két fronton is helyt kellett állnia, mert a magánéleti gondja is felerősödtek, és az ellenfelek sem ültek a seggükön.

Apropó ellenfelek és egyéb érdekes karakterek. A második évad során több érdekes, és híres DC Comics karakter tűnt fel a sorozatban. Ki több, ki kevesebb szerephez jutott, de összességében sikerült színessé tenniük az összképet. Vegyük is szépen sorjában őket:

• Bronze Tiger (Michael Jai White), aki először önálló bűnözőként tűnt fel, majd csatlakozott a Suicide Squad-hoz, ami szintén egy ismert bűnözőkből álló elit csoport. Az SS kapcsán érdemes megemlíteni a vezetőt, Amanda Weller-t is (Cynthia Addai-Robinson), aki a 3. évadban nagy szerepet kaphat, hiszen a finálé utolsó másodperceiben fontos lépéseket tett Oliver irányába.
• Sebastian Blood (Kevin Alejandro) más néven Brother Blood, aki többnyire Slade segítőjeként tűnt fel, de amellett Starling City polgármester jelöltje is volt. Mint később kiderült nem csak jelölt lett, hanem meg is választották Moira halálát követően, ám nem sokáig tartott az Ő regnálása.

• Barry Allen (Grant Gustin), azaz Flash! Na, számomra ő volt az évad egyik fénypontja. Rendkívül vicces és hatásos belépőt tett, majd változott Villámmá. Mint most már tudni lehet, ősszel jön a saját sorozata is, mely a Zöld Íjász spin-offja lesz. Az elején bevallom féltem, hogy Gustin nem lesz jó Flash, sőt igazából még most sem lehet tudni, hogy akció közben hogyan viselkedik (bár a trailer bizakodásra ad okot), de az idő során egyre jobban megbizonyosodtam arról, hogy a Glee egykori sztárja kiváló Flash lesz, és az Ő sikere fogja összekapcsolni majd a sorozatokat a filmes univerzummal.
• Sara Lance (Caity Lotz), ismertebb nevén Fekete Kanári. Az ő feltűnése nem csupán Oliver életét változtatta meg, hanem új utakat nyitott a Lance család, és a sorozat számára is. Igazság szerint az elején érdekes volt az ő karakterének a visszahozatala, de Laurel ámokfutása után már idegesítővé vált az egész Lance család szál, és erre ráment az évad közepén 2-3 rész is. Mondjuk úgy, hogy felkavarta az álló port Sara, de a „takarítás” során nem ment minden zökkenőmentesen.
• Roy Harper (Colton Haynes), azaz Red Arrow. Tény, hogy ő már az első évadban is feltűnt, de az igazi élet, számára is ebben az évadban kezdődött el. Megkapta a mirakurut, mely teljesen átváltoztatta a személyiségét, és felerősítette a testi erejét. Érdekes szálakat kezdett el kibontani ennek hála, de kissé talán túlnyújtották az átalakulását. Sokáig kellett várni egy igazi Roy fellépésre, és magának a Red Arrownak a megjelenésére.

• Slade Wilson (Manu Bennett), alias Deathstroke. Őt is megismerhettük már az első évadban, de Ő is ebben az évadban teljesedett ki, mi több vált egy igazi badass főgonosszá, aki pusztán a megjelenésével megfagyasztotta a levegőt. Hidegrázós, kegyetlen, és mondhatni tökéletes. Mindenképpen őt kell kiemelni az elsők között, ha a Zöld Íjászt éltetni szeretnénk, mert Bennett játékának hiánya sokat rontana az összképen.
• Cyrus Gold (Graham Shiels), a későbbi Solomon Grundy. Ő volt az első Starling Citys áldozat, aki befogadta a mirakurut, és használta fel a szer által kapott erőt. Ugyan Grundy még nem tűnt fel a sorozatban, de a karaktert behozták, és ez a későbbiekben még sok gondot jelenthet majd Olivernek, hiszen az a bizonyos győzelme Cyrus felett csak ideiglenes volt.
• Nyssa al Ghul (Katrina Law), Ra's al Ghul lánya. Egy újabb szál kezdete volt az ő feltűnése, és véleményem szerint nem is hiába, mert Slade után könnyen lehetséges, hogy a Leage of Assassins, azaz Ra's al Ghul ligája lesz a fő ellenfele az Íjásznak, a Thea – Malcolm Merlyn vonal mellett. Malcolm is visszatért, Sara is közéjük tartozott, így a második évadban igencsak behozták Őket is.
• Isabel Rochev (Summer Glau) és Clock King (Robert Knepper). Mind a ketten megtették magukét, de számomra Clock King volt a nagyobb meglepetés. Minden bizonnyal Robert Knepper (Zsebes) miatt volt igazán lenyűgöző a karakter, de épp ezért várom majd még vissza a sorozatba, mert szerintem egy eléggé ütős kis ellenfél volt. A Suicide Squad tagjaként nagyon kemény lehetne.
• Ráadásként pedig érdemes megemlíteni az alig 2 másodperces jelenettel rendelkező, de annál nagyobbat szóló Harley Quinn-t is, akit szintén várok majd vissza a 3. évad során, immáron teljes egészében.

A szigetes (flashback) jelenetek is kezdtek összefolyni a jelenben történt eseményekkel. Ebben nagy szerepe volt természetesen Sladenek és a mirakurunak, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a Sara vonal is főszerepet kapott mind a múltban, mind a jelenben, bár Slade mindenekfelett állt. Shado halála, valamint a mirakuru hatása miatt Slade teljesen megváltozott, és Oliver ellen fordult. Ebből adódóan már a szigeten is nagy harcot vívtak, de az még csak gyerekjáték volt ahhoz képest, amit a jelenben rendeztek. Slade bekeményített, és sajnos életek hullottak, amik minden eddiginél keményebb évadzárót jósoltak.

Hát sajnos azt nem kaptuk meg, vagyis inkább úgy mondom, hogy ennél többet vártam volna, főleg az utolsó másodpercekre. Akciódús volt, aminek nagyon örültem, mert elég sokáig halogatták az igazi összecsapást, de végül sikerült jól megoldaniuk. Slade szemének az elvesztése, Thea átalakulása, Roy visszatérése mind-mind hatásosak voltak, és én még azt is megmerem kockáztatni, hogy Slade életben tartása is jó húzás volt, annak fényében, amit Oliver mondott ott neki a börtönben. A lezárást követően felemás érzések kavarogtak bennem, mert a 40 perces játékidő első 38 perce nagyon jó volt, de valahogy elfogytak a végére és nem kaptuk meg azt az igazi mézesmadzagot, amit ilyenkor el szoktak húzni előttünk. Kár érte, de természetesen meg vagyok elégedve az évaddal, és várom a következőt, immáron Flash papával együtt. 

...Igazság szerint bele lehet kötni a sorozatba, mert igenis vannak gyenge pontjai, mint például Laurel, akit szerencsére hanyagoltak az évad közepén, de az utolsó részekre újfent nagy teret kapott, ami nem tett jót a sorozatnak (ráadásként az a fekete kabát, amit Saratól kapott, az enyhe utalás, hogy Laurel lesz a Kanári). Én személy szerint bírom Katie Cassidy-t, de tény, hogy Ő a leggyengébb pontja a sorozatnak. Emellett azt is fel lehet róni, hogy a drámázások nem elég mélyek, - túl hamar lezárják a fontosabb eseményeket -  még akkor sem, amikor igazán nagy meglepetés történik. Gondolok itt Thea elrablására vagy Moira halálára, valamint amikor kiderült, hogy Thea Malcolm Merlyn lánya. (a végjátékot már meg sem merem említeni, mert azt lezárták egy laza vágással...). Bár tény, hogy a Zöld Íjász inkább az akciók terén jeleskedik, illetve viszonylag jól bánik a több szálon futó történettel is, de remélem, hogy a továbbiakban kicsit odafigyelnek arra is, hogy mélyebb legyen a sorozat.

Összességében tehát kijelenthető, hogy a második évad során megmutatta magát az igazi Zöld Íjász, ami bár sosem lesz a legkiválóbb sorozatok között emlegetve, hiszen eléggé be van határolva a CW, és a színészek által, de kétség kívül az egyik legjobb atmoszférával rendelkező sorozattá vált a részek során, és új szintre emelte a képergényhősös sorozatokat, melyek most már nem csupán komédia szintű ökörködésként szolgálnak majd, hanem igenis komolyan vehetőek lesznek. Remélhetőleg a Flash, a Gotham, és a Constantine sorozat is beváltja a hozzá fűzött reményeket, és a következő évekre is el leszünk látva igényes és szórakoztató DC (Vertigo) sorozatokkal.